Három héttel ezelőtt - életemben először - Belgiumban jártam. Brugge - kirándulásunk célállomása - egy valóságos kis ékszerdoboz, turisták ezreivel. Oostende tengerpartja ugyancsak hangulatos, érdemes volt ide is ellátogatni. A hazautazás előtt fél napot eltöltöttünk Brüsszelben is - a főváros már korántsem nyújtott ilyen élményt. Koszos, szemetes, húgyszagú. Nem túlzok, ha azt mondom: Nápoly ehhez képest egy rendezett, kulturált, tiszta hely. Végig az motoszkált a fejemben: lassan kezdem érteni, hogy miért hagyják maguk mögött oly sokan Nyugat-Európa egyre élhetetlenebb szegmenseit.
Ami a belga fővárost illeti, érdemes beleszagolni az igazán szemérmes nyugati sajtóorgánumok levegőjébe. A The Brussels Times a szemétszállítás és a hulladékgazdálkodás problémáit ecseteli, elismerve, hogy a hely élhetetlen. Azt a narratívát jeleníti meg, mintha szimpla szervezési-technológiai kérdésről lenne szó, elfeledkezve róla, hogy húsz esztendeje még egész másképp festett a város - igaz, jelentős részben mások is lakták. Ha Brüsszel gyenge pontjairól esik szó, a belga sajtó készséggel beszámol a jelentős légszennyezettségről is, esetleg a tömegközlekedés - és ezen belül a metró - néhol egészen siralmas állapotáról. De körülbelül ennyi. Mintha minden más tök oké lenne.
Arról már jóval kevesebb szó esik a helyi médiában, hogy a belga fővárosban egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés, a gettósodás és az iszlamizáció. A muzulmán lakosság aránya 2016-ban már elérte a 23%-ot, és az előrejelzések szerint az évszázad közepére a 37%-ot is meghaladja majd. Molenbeek negyedben mára gyakorlatilag csak bevándorlók élnek, s a dzsihadisták európai központjának tekintik. Brüsszelben 11 percenként történik erőszakos bűncselekmény, s ezeket jelentős részben migráns-hátterűek követik el.
A belga főváros példáját látva egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Nyugat-Európa ma már közel sem annyira vonzó lakóhely, mint 20-25 évvel ezelőtt volt. Annál meglepőbb, hogy pár hete még a Telex is beszámolt róla: egyre több német állampolgár költözik hazánkba, elsősorban a Balaton környékére. Öt évvel ezelőtt 11.700-an voltak, akik a nyugdíjuk folyósítását Magyarországra kérték, ma már ez a szám: 14.700 fő. A kivándorlás egyik magyarázata természetesen gazdasági jellegű: nálunk jócskán alacsonyabbak az ingatlanárak, valamint a megélhetés költségei is szerényebbek. A másik ok politikai természetű: az átköltözők zöme megelégelte a német bevándorláspolitikát, s azt, amivé országuk vált néhány év leforgása alatt. Hollandiából is szép számmal érkeznek hozzánk; léteznek olyan települései az országnak amelyekben létszámarányukat figyelembe véve már nem sok kell ahhoz, hogy a holland is hivatalos nyelvvé váljon... Ők is jellemzően a muszlimok tömeges bevándorlásával, a marokkói maffia megjelenésével, a közbiztonság drasztikus romlásával magyarázzák döntésüket. Természetesen belga barátainkat is tárt karokkal várjuk.
Muszáj látni: amikor jómódú nyugat-európaiak költöznek Magyarországra, akik itt költik el kintről származó nyugdíjukat vagy egyéb bevételeiket, az olyan, mintha permanens turizmusról beszélnénk. Kevés dolog tesz ilyen jót a hazai gazdaságnak. Kifejezetten helyes törekvés az, hogy vonzó célországgá tesszük magunkat a civilizált otthonkeresők számára. Jómagam a pókerasztal mellett azt tanultam meg, hogy abszolút kifizetődő, ha mindig szembeúszunk az árral. Ha a többiek feszesek, én biztosan laza üzemmódba kapcsolok és lerabolom őket. Ha mindenki más őrült, úgy én leszek a legfegyelmezettebb játékos az egész teremben. Így megy ez az országok közötti versenyben is. Ha mindenhol magasak az adók, széles a szociális szolgáltatások palettája, viszont egyre romló a közbiztonság, dagad a kosz és a káosz, úgy legyünk mi Európa legrendezettebb, legtisztább, legbiztonságosabb országa, ahol alacsonyak az adók és egyetlen gazdasági bevándorló sem számíthat vastag segélyekre! Ez a törekvés nem csupán azért megvalósítandó, mert önmagában is ez a morális etalon, hanem azért is, mert ez az attitűd fogja leginkább szelektálni az ideérkezőket, az itt letelepedni szándékozókat - egyébiránt bőrszíntől és vallástól függetlenül.
Erns Roets, a Lődd le a búrt! című könyv dél-afrikai szerzője pár napja Budapestre látogatott, s a Magyar Nemzetnek adott interjú keretében hazájának jelen - igen siralmas - állapotáról mesélt. Beszámolt számos brutális kegyetlenséggel elkövetett mészárlásról, amelyet feketék követtek el a fehér kisebbség ellen. Az EU kapcsán így fogalmaz: "Dél-Afrikából meglepetten néztünk Európára, arra, hogy mennyire nyitottak az országok és vannak, akik csak úgy magukhoz veszik a bevándorlókat, fel sem ismerve azt, hogy egy napon a saját hazájukban kisebbséggé válnak." A magam részéről biztos vagyok abban, hogy az öreg kontinensre érkezők jelentős része jó szándékú, békés, a dél-afrikai feketéknél némiképp magasabb tudati szinten lévő szerencsevadász. De ettől még igazat adok Erns Roets álláspontjának: aligha kéne ekkora kockázatot vállalnunk.
Sokan - meglehetősen képmutató módon - arról papolnak, hogy a nyugati ember álmatlanul forgolódik éjszakánként, arra gondolván, micsoda fertelmes korrupció uralkodik Magyarországon. Erre persze minden józan ember legyint. Egyrészt azért mert van a Nyugat-Európa polgárainak más gondja is ezen kívül; másrészt azért, mert a legtöbben alig-alig tudnak többet hazánkról, mint amit Daniel Freund, Guy Verhofstadt, Vera Jourova, illetve más fizetett bajkeverők összehazudoznak rólunk. Viszont megtapasztalva a brüsszeli állapotokat - a szeméthegyeket, a lepukkant városrészeket, a megannyi bevándorlót -, tudva, hogy egyre többen költöznek Magyarországra egy nyugodtabb és biztonságosabb élet reményében, én már nem is legyintek akkorát. Ha a belga fővárosban laknék, bizonyára magam is elgondolkodnék azon, miért kéne még mindig felzárkóztatási pénzekkel tömni egy olyan országot, ahol már most is jobb az élet... Talán ezért nem látunk egy huncut vasat sem :)
