"az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, - talán most senki…

  Korunk átlagembere irgalmatlanul elkényelmesedett. Számomra úgy tűnik, mintha az egész bolygón mindenütt egy gondoskodó, jóléti államra vágyna a polgár, skandináv szintű központi szolgáltatásokkal, bolgár mértékű adóterhek mellett. Sokak fejében nem csupán az nem áll össze, hogy a költségvetés…

    Persze, persze. A Nyugat köszöni, jól van. Az orwelli világot csupán mi, közép-európai konzervatív-liberálisok vizionáljuk mindenhová. Igaz ugyan, hogy a tengerentúli elit hetente produkál őrültebbnél őrültebb dolgokat, ám ezek csupán apró és jelentéktelen vadhajtások, nem is érdemes…

  Alacsony forgalmú, lámpás gyalogátkelőhely. Mindössze két sáv, autó sehol, amerre csak szem ellát. Simán átsétálok a piroson, de nem csak én, szinte mindenki, aki él és még mozog. Még a bottal járó, nyolcvan pluszos nénikék is belevágnak e kalandos átkelésbe, mindössze egyetlen fiatal lány marad…

  Vagyunk páran olyan perverzek, hogy néhanap beszélgetésbe kezdünk echte kommunistákkal. Még az is előfordul, hogy szélsőbalos gondolkodók írásait böngésszük. Három visszatérő elemmel minden esetben találkozni fogunk. Az első, hogy nem Marx tévedett, csak valahogy a gyakorlat csúszott félre…