Hosszú évek óta hallgatjuk a balos káoszteremtők vágyvezérelt mantráját, mellyel elsősorban önmagukat, híveiket, elvtársaikat kívánják nyugtatgatni. Fotósaik mindig lesben állnak, hogy elkaphassanak végre egy-egy olyan pillanatot, amikor valamely nemzetközi fórumon a magyar miniszterelnök pár másodpercre társaság nélkül marad, hogy aztán fényképpel illusztrálva kürtölhessék a világba: lám-lám, Orbán Viktor elszigetelődött, magára maradt, jelentéktelenné vált... Vajon észhez térnek valamikor, vagy még az elmúlt tíz napot követően is ugyanezt a blődséget szajkózzák tovább?
Miután tegnap a francia Nemzeti Tömörülés is társult a Patrióták Európáért pártcsaládhoz, Orbánék újonnan alapított szövetsége rögtön a harmadik legnagyobb létszámú - egyben a legnagyobb jobboldali - frakciót alkothatja az Európai Parlamentben. A június 30-án történt bejelentés óta kilenc országból értekeztek csatlakozók, így a jelenlegi állás szerint 12 ország 84 politikusa ülhet a Fidesszel azonos képviselőcsoportban. Magyarország soros EU-elnökségének második napján Orbán Kijevbe, majd három nappal később Moszkvába, rögtön utána Pekingbe repült. Nekem nagyon nem úgy tűnik, hogy a magyar kormányfő jelentéktelen, szürke egér volna a nemzetközi politikában.
Ma még aligha látjuk előre, mi lesz kontinensünk jövője. Az EU évek óta száguld a szakadék felé, gyakorlatilag minden lényeges kérdésben - migráció, gender, háború, gazdaság, zöld átállás - ostoba, pusztító, tisztán ideológiai alapú döntésekkel operál. Vátesz legyen a talpán, aki tudja, hogy az új frakció, a magyar elnökség, illetve Orbán aktivitása elég lesz-e ahhoz, hogy megfékezze e látványosan önpusztító és fejetlen kapkodást. A múlt viszont már a miénk, s talán most van az a pillanat, amikor érdemes felidézni az elmúlt esztendők nagy bölcsességeit, melyeket Orbán eljelentéktelenedése kapcsán fogalmaztak meg velünk élő, tévedhetetlen látnokok.
"Orbán végérvényesen elszigetelődött Európában" - írta Facebook oldalán a magyar közélet szellemi óriása, Fekete-Győr András. Posztját 2021 március 3-án élesítette, amikor a Fidesz és az Európai Néppárt útjai elváltak egymástól. Pikáns, hogy a hozzászólók többsége már akkortájt is úgy látta: Orbán az egyik legbefolyásosabb európai politikus, továbbá, hogy az Európai Néppárt az, amely abszolút vállalhatatlanná vált. Azóta nem csupán Fegyőrt penderítették ki pártjának elnöki pozíciójából, de magát a Momentum Mozgalmat is az Európai Parlamentből...
Folytassuk a kedvencemmel, az Amerikai Népszavával, mely két évvel ezelőtt, egy EU-csúcs után így fogalmazott: "Orbán megítélése eddig is katasztrofális volt a világban (ami árnyékot vet az egész ország megítélésére), de az ukrán elnök személyes kritikája végletesen és végérvényesen elszigetelte a civilizált emberek közösségétől. Zelenszkij egy megtámadott ország hős elnöke, aki egy agresszor túlerejével szemben harcol, és az országában tömeggyilkosságokat hajt végre az orosz hadsereg, amelyet Orbán ideológiai szövetségese irányít. Volodimir Zelenszkij ma a szabadság és a hősiessége (sic!) jelképe, az Orbánhoz intézett nyilvános üzenete Orbán politikai megsemmisülése." Világos, hogy a bolsevik nyelvezet, a gátlástalan hazugság és kitapintható ideológiai túlfűtöttség már önmagában is megmosolyogtató. De hogyan képes leírni egy önmagát komolyan vevő újságíró azt, hogy "végérvényesen"? A kommunisták eddig sem a beigazolódott jóslataikról voltak híresek, legalább ezzel felhagyhatnának.
"Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke annyira elszigetelődött az Európai Unió vezető köreiben, hogy ezen várhatóan a jövő júniusi európai parlamenti választás sem fog javítani. Gyengülnek Magyarország miniszterelnökének esélyei arra, hogy egy páneurópai radikális konzervatív mozgalom vezetője lehessen" – vélekedett a New York Times cikkírója, Andrew Higgins tavaly novemberben. Ő is alaposan mellétrafált, még akkor is, ha visszafogottabban, elegánsabban fogalmaz, mint az előbbiek.
"Szerintem az egyetlen jó dolog, hogy Orbán többé-kevésbé elszigetelődött." Ezek már az Európai Bizottság környezetvédelmi, óceáni és halászati biztosának, a litván Virginijus Sinkevicius szavai idén februárból, aki szerint „szégyenletes, hogy Magyarország továbbra is akadályozza a Nyugat Oroszország elleni védekezésének fontos mérföldköveit." Az egyetlen figyelemreméltó teljesítmény ebben az, hogy e fontoskodó bürokraták mennyi hülyeséget képesek két mondatba belesűríteni. (Nem igaz, hogy a magyar kormányfő elszigetelődött, az sem, hogy akadályozna bárkit bármiben, az meg pláne szürreális, hogy Oroszország katonai támadásától kéne tartania bármely NATO-tagállamnak.)
Talán mind közül a jobbikos Gyöngyösi Márton a legidiótább. Ő még egy hónappal ezelőtt is így írt Instagram oldalán: "Magyarország az Orbán-kormány külpolitikája miatt teljesen elszigetelődött és magára maradt Európában, ebben a tekintetben hasonló helyzetben van, mint 1920. június 4-e előtt." Egészen döbbenetes a realitásérzék teljes hiánya. Pontosan tudjuk, hogy hazánk helyzete az égvilágon semmiben sem hasonlít a 104 esztendővel ezelőttire. S legfőképp azért nem, mert annak idején Tisza Istvánt - hosszú ellenállását megtörve - végül sikerült belerángatni a háborúba; Orbán Viktorral ezt bizonyosan nem tudják megtenni. S persze a lelketlen nagyhatalmaknak még (egy vesztes háborúból fakadó) erkölcsi alap sem kell hozzá, hogy egy országot tönkretegyenek, elszigeteljenek, feldaraboljanak, vagy épp gyarmati sorba taszítsanak - lásd Lengyelország esetét a második világégést követően. Az igazság az, hogy mindehhez jelenleg egyszerűen kevés az erejük. Patrióták a világ minden pontján élnek; az ő befolyásuk talán képes ellensúlyozni a globalisták brutális hatalmát.
Ha tippelnem kéne, azt mondanám: az Orbán-fóbiások kommunikációját illetően semmi sem fog változni a jövőben. Egyrészt: eddig sem érdekelte őket a valóság; eddig is a vágyaikat, ideológiai elképzeléseiket tálalták, tökéletesen függetlenül a realitástól. Másfelől úgy megszokták már e hamis mantrát, hogy nehéz is volna szabadulniuk tőle. Orbán magára maradt és kész. Miért hinnénk a szemünknek, ha nekik is hihetünk??
