"Már csak a vakok és agyhalottak támogatják Orbánt" - halljuk egyre gyakrabban. "A Fidesz az iskolázatlanok pártja lett" - tolják ezerrel, magasról tojva a valóságra. Egyre erősebb, egyre tudatosabb és egyre összehangoltabb az az üzenet, hogy a kormányt támogatni szégyellni való dolog. Már olyan Facebook-bejegyzésbe is belefutottam, amelyben ismerősöm kihirdette: megszakít minden kapcsolatot minden fideszessel. Ez már a totális őrület kezdete. A parlamenti választásokig még majdnem egy egész esztendőt kell várni, ám az ellenzéki gyűlöletkampány máris a csúcson pörög. A magamfajta, tudatos szavazó csak mosolyog ezeken, azonban pontosan tudom, hogy egy bizonytalan politikai preferencival bírót be lehet darálni az ilyesfajta érzelmi hadviseléssel.
Amit először tisztázni érdemes, az az, hogy ez egy szimpla hecckampány csupán; értelmes, felnőtt ember nem gondol olyat, hogy fideszesnek lenni ciki. (Én még egy DK-szavazó kapcsán sem gondolom, hogy feltétlenül agyhalott volna, még akkor sem, ha a motivációját a legkevésbé sem értem.) Ez pont olyan, mint amikor Fradi-szurkolóként kínosnak érezzük, ha valaki a lila-fehérekért rajong, miközben ők pontosan ugyanezt érzik velünk szemben. Azután elballagunk az általános iskolából, és kamaszként már értjük, hogy az ő szenvedélyük pont ugyanolyan legitim, mint a miénk; és egyik sem zsenánsabb a másiknál. Visszatekintve óvódás csúfolódásnak tűnik a "lila majmok" rigmus, még akkor is, ha a mai napig él, s az Üllői úti aluljáróban meccs előtt a legkurrensebb árucikk nem más, mint a lila plüss csimpánz.
Annyit persze érdelmes árnyalni e foci-analógián, hogy a politikában nem tisztán ízlés dolga, kinek szurkolunk. Léteznek ténylegesen elmebetegek és alkalmatlanok. Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András kapcsán ma már a legelvetemültebb Orbán-fóbiások is nyíltan elismerik, hogy szellemileg igen gyengén vértezettek; s hogy eltűnésük a történelem süllyesztőjében nem jelent katasztrófát. A másik probléma az, amikor egy politikai párt vállalhatatlan dolgokat képvisel - háború, migráció, gender, önpusztító altruizmus és egyéb progresszív őrületek -, amelyekre a többség joggal mondja, hogy ciki. Nem véletlen, hogy Magyar Péter csak sunyít, s nem is kíván színt vallani e meglehetősen sikamlós témák kapcsán.
Ha az ország gazdasági teljesítményét tekintve voksunkat a hozzáértőkre, a ciki jelzőt pedig az alkalmatlanokra tartogatjuk, úgy nem mehetünk el szó nélkül azon jelenség mellett, mely szerint a rendszerváltás óta eltelt 35 esztendő során sikeres kormányzás eleddig kizárólag Orbán nevéhez kötődik. Az 1998-2002 időszakot - pártállástól függetlenül - gyakorlatilag minden közgazdász etalonnak tekinti. A közelmúlt megítélése kapcsán Tölgyessy Péter Dübörög alattunk a történelem című, múlt heti írásából idézek: "A seregnyi (...) nem tankönyvszerű eszközzel végrehajtott válságkezelés nehéz évei után tartós növekedés indult el Magyarországon. 2013 nyarától 2019 végéig a gazdaság bővülése valamelyest nagyobbnak bizonyult, mint a visegrádi országok átlaga." Ezek a tények, ezzel szemben áll a korábbi baloldali vezetés teljesítménye, amely nemzetközi gazdasági konjunktúra és pénzbőség idején is a csőd szélére kormányozta az országot. Gyurcsányék bőven megérdemlik a ciki jelzőt, Orbán azonban aligha; az elmúlt hat évben sem ment el az esze, szakértői sem lettek hülyébbek, holdudvara sem vált mohóbbá. A miniszterelnök kompetenciája nem elvitatható, ami pedig politikai kihívóját illeti, ismét Tölgyessy cikkéből ollózok: "Voltaképpen nem tesz mást, mint sűrítve visszhangozza az ellenzéki közönség régi hittételeit. (...) Programjának lényege alig három-négy mondatban összegezhető. Magyar Péter magatartásában egyesül a világszerte hódító neopopulizmus tényeket és racionális érveket mellőző gyakorlata a legrégibb magyar sérelmi magatartással. (...) Ám az összes elhatározás egészében egyszemélyi döntés. A Tisza Pártnak máig nincs stabil vezetőcsoportja. Európai és budapesti képviselői egyszerű alkalmazottak, a legkisebb nyilatkozati autonómia nélkül." Tekintve, hogy Magyar Péter még sohasem volt kormányfő, őt támogatni bizonyosan nem ciki, sokkal inkább vakmerő zsákbamacska.
Szóval, mi az, ami ciki a Fideszben? Tekintve, hogy az egyéni szabadságával mindenki maximálisn élhet, a diktatúra és az antidemokratikus kifejezések gyenge csúfolódások csupán. Tavaly még a pedofília bélyegét is rá akarták égetni a kormánypártra - ez is annyira szürreálisnak bizonyult, hogy ma már senki sem beszél róla. Csupán egyetlen vádpont maradt, amelyet 15 éve egyfolytában hallgatunk, ez pedig a korrupció. Ez a jelenség mindenkit zavar, ugyanakkor a kettős mérce itt is markánsan megfigyelhető. Az Európai Unió Bírósága elítélte Ursula von der Leyent a velejéig korrupt vakcinabeszerzések kapcsán, ám e fölött a balosok szemet hunynak, holott 35 milliárd eurós ügyletről van szó. A brüsszeli elit számos globalista képviselője megjárta már a börtönt, de az ő korrupciójuk természetesen megbocsátható. A napokban száz amerikai könyvvizsgáló érkezett Kijevbe, hogy felgöngyölítsék az ukrán vezetés által meglovasított milliárdok útját. Zelenszkijék végtelen korrupciója sem zavarja a magyar ellenzéket; inkább ide öntenék a pénzeket, csak nehogy a honfitársaink gazdagodjanak. És ami nyugati elit végtelen korrupciójának hátterében áll: a BlackRock, a világ legnagyobb vagyonkezelője mindenütt megtalálható. Részvényes a Pfizernél, számos fegyvergyártó cégnél, illetve azon építőipari vállalatoknál, amelyek a háborút követően Ukrajna ujjáépítésében meghatározó szerepet játszhatnak. Azt látjuk tehát, hogy a globális és hazai ellenzék a legkevésbé sincs kiakadva azon, ha a korrupt nyugati politika háborút robbant ki, tart életben, időben elnyújtva, amíg csak lehet, csak hogy dollár- és eurómilliárdokat vehessenek ki az amerikai és európai adófizetők zsebéből. Igen, a magyarokéból is. A nyugati korrupció ugyanis - amelynek szolgálatára Magyar Péter is felesküdött - jó korrupció. A bűn ott kezdődik, ha a pénz az országon belül marad...
A múlt héten Navracsics Tibor Dull Szabolcs vendégeként megerősítette, hogy Lázár János vadászkastélya és Tiborcz István Ferrarija árt a Fidesznek. "Vannak olyan emberek, akiket irritál az, hogy ilyen vagyoni különbségek vannak Magyarországon. És most függetlenül attól, hogy ki az, s függetlenül attól, hogy hogyan szerezte a vagyonát, ez az ország az utóbbi 50-70 évben nem szokott hozzá, hogy ennyire látványosak legyenek a vagyoni különbségek." Ez egy elképesztően fontos meglátás. Honfitársaink jelentős része a mai napig ezzel a mérgezett, végtelenül irigy, a saját sikertelensége miatt a másik jólétére haragvó lélekkel él. Ez még akkor is igaz, ha mindenki látványosan jobb színvonalon él, mint apáink és nagyapáink, és minden statisztika szerint sokkal kevesebb a szegény, mint a bármikor a rendszerváltás óta. A korrupció nyilvánvalóan bűn. A luxizás nyilvánvalóan rossz húzás a politikai elit részéről. De az is biztos, hogy a saját lelkünkben-fejünkben is rendet kell tenni végre. A vagyoni egyenlőség nem csupán hiú ábránd, de kifejezetten beteg és romboló eszme. Fogadjuk el, hogy az a jó, ha minél több a dúsgazdag ember körülöttünk, függetlenül attól, hogy mi hol tartunk az életben! Ha mindenki ugyanolyan csóró, úgy esély sincs a felemelkedésre - erről szóltak a szocializmus évtizedei. A tehetősek megjelenése ugyanakkor mindenkinek előnyös; a gazdagságuk hozzánk is lecsorog, előbb-utóbb minket is felemel. Ami engem illett: kaptam már jól fizető munkát kormánypárti és ellenzéki milliárdostól is. A mai napig ezer hálával tartozom mindegyiküknek.
Néha már fáj, hogy a kormánybuktató szándékúak mekkora idiótaságokat terjesztenek. Az egyik balos ismerősöm a minap Facebook-oldalán megosztotta azt a kamu beszámolót, melyre úgy hivatkozik: a miniszterelnők egyik régi titkárnője írta... "A kényszerszabadság után Orbán behívott az irodájába. Hanyagul, hátradőlve fogadott, mindkét lábát – amint azt a filmekben is láthatjuk – az asztalra téve." Olvasom, és fogom a fejem... Bevallom, én egy cseppet sem bánnám, ha Orbán ennyire laza volna. Az én szememben nem volna ciki. Az viszont nagyon is kínos, hogy sokan még 37 év közszereplés után sem ismerik a kormányfő karakterét. Egy biztos: szemmel láthatóan most mindenki mindent bedob, ami egy kicsit is árthat a Fidesznek. Jövőre meglátjuk, hogy ez a sok blődség mire lesz elég.
