Én tényleg bírom Puzsért. Tényleg megvédem minden fronton és fórumon. És tényleg szentül hittem, hogy kezd józanodni, konszolidálódni, s lassan képessé válik a higgadt és okos érvelésre. Az idei Infotér Konferencián Huth Gergellyel folytatott pódiumvitáját azonban végtelenül lehangolónak éltem meg. Türelmetlen, zabolátlan, folyton a másik szavába vág és indokolatlanul magas hőfokon ég még mindig - az egyetlen pozitívuma e végtelenül arrogáns stílusnak, hogy nekem is tükröt tart. Jómagam éppen ilyen kérlelhetetlen, nagy hangon vitázom; nekem sem ártana, ha visszavennék kicsit a lendületből és az arcomból.
"Miért nem lehet a rendszer az, ami? Miért nem költözik át Orbán Viktor a Karmelita kolostorból a Budai Várba? Miért nem helyezi a koronát az esztergomi érsek - vagy Fehérváron, vagy Esztergomban, most már akár Pozsonyban is lehetne - valamely koronázó városban Orbán Viktor fejére? Mindjárt egy jó alkalom lenne, hogy ki lehessen egyenesíteni a koronán a keresztet. Fölrakni Orbán Viktor fejére, s Orbán Viktor uralkodhatna Magyarországon, de nem alkotmányos, vagy parlamentáris monarchiában, mint ezekben a férgesült nyugati államokban, hanem abszolút monarchiában, úgy ahogyan amúgy vezeti Magyarországot Orbán Viktor." Mindössze egy rövidke részletet ollóztam ki Puzsér végtelen monológjából, s ami a leginkább szembeszökő, hogy még e pár mondaton belül is ötször mondja ki a miniszterelnök nevét. Akár szóban, akár írásban kommunikálunk, rendszerint kínosan ügyelünk rá, hogy elkerüljük a szóismétléseket. Itt ennek ellenkezőjét látjuk: Puzsér még ezzel a nyelvi eszközzel is az abszolutizmus atmoszféráját erősíti, ezt legalább ügyesen teszi. Szarkasztikus gondolatmenetében mindazonáltal nincs semmi újdonság, százszor előadta már, meg is írta ugyanezt. Ennek ellenére ez a kritikai szál a meghatározó, amely végigkíséri a teljes beszélgetést.
Az internetadóra és a vasárnapi boltzárra visszaemlékezve Puzsér újfent kifakad: "És rögtön el is tudod dobni, tudod, mint a szaros rongyot, abban a pillanatban, hogy fölmérted: mégsem akarják a magyarok. Micsoda dicsőséges elvi politika! (A kormány) hülye lesz hinni bármiben, és azt mondani: én ebben hiszek, és nem vagyok hajlandó lemondani a meggyőződésemről pusztán azért, mert az ebben a pillanatban politikailag nem kifizetődő. Tudod, ez a különbség az opportunizmus és az elvi politika között. Az opportunizmus azt jelenti, hogy semmit sem gondolok igazán, csak a hatalomhoz rendelem önmagamat." Az ország kritikusa e ponton sokszorosan mellélő. (Tegyük hozzá, nem ő az egyetlen. Immáron harminc éve hallgatom ugyanezt: Orbán elvtelen, Orbán egy szélkakas...) Először is: egészen nyilvánvaló, hogy léteznek fajsúlyos, elvi kérdések - biztonság, béke, szabadság, migráció, gazdaságpolitika stb. -, amelyek kapcsán aligha lehetne köpönyegforgatással vádolni a kormányt. Emellett lesznek marginális ügyek, amelyeknek semmi közük a meggyőződéshez és az elvi politizáláshoz - például: internetadó -, ezek kapcsán semmi kivetnivalót nem látok abban, ha a kabinet nézőpontot vált. "De nem ez a feladata egy kormánynak?" - teszi fel a költői kérdést Huth Gergely. Egészen nyilvánvaló, hogy a periferikus részletkérdések kapcsán nem érdemes görcsösen ragaszkodni az eredeti elképzelésekhez. Másodszor: ha már az elveket hiányoljuk, a felhozott ügyekben a kabinet egy erkölcsileg helytelen intézkedést vett le a napirendről, illetve törölt el. Az adószedés morálisan sosem alátámasztható, az internetadó pláne. A kötelező vasárnapi zárva tartás pedig durva beavatkozás a honpolgárok életébe; ünnepelni kéne ennek visszavonását, nem pedig kifogásolni. Harmadszor, és magát a pódiumvitát tekintve ez a legfontosabb: Puzsér önmagával kerül ellentmondásba. Az egész beszélgetés alaphangját megadta azzal a vitriolos kritikával, mely szerint Orbán abszolutista uralkodóként vezeti az országot. Mindenben ő dönt, senkinek semmi beleszólása semmibe. Azután eltelik öt perc, és azt kéri számon a kormánytól, hogy a közhangulat nyomására egyes döntéseit megváltoztatja? Most hirtelen - átesve a ló túloldalára - az lett a baja, hogy mégsincs abszolutizmus, és működik az önreflexió? Hogy tudja Puzsér mindezt rendbe tenni a saját fejében???
"A rendszer pozitívumának tudom tekinteni ilyen értelemben az opportunizmusát, hogy semmiben sem hisz, tehát még csak nem is fasiszta. Ilyen módon még csak nem is antiszemita, sőt, akár filoszemita, hiszen nincsenek elvei, pont antiszemita lenne?? Ilyen értelemben például ebben a konfliktusban Izrael és Gáza között képes volt a jó oldalra állni, hiszen nem fasiszta. Bár emberileg sokszor elfogódom és úgy érzem, hogy talán mégiscsak többre tartok egy mi hazánkost mint egy fideszest, mert az legalább fasiszta!" Puzsér képes továbbfokozni a hülyeséget. Abba most bele sem mennék, hogy jogos-e a fasiszta jelző használata a Mi Hazánk Mozgalom esetén, van itt őrület bőven, ezen túlmenően is. Már önmagában az is egy borzalmas értékválasztás, amikor pozitívumnak tekintjük, ha valaki hisz valamiféle ideológiában. Ez mitől dicséretes? A szürke tömegből százféleképpen ki lehet lógni. Mitől értékes az, ha valaki lefelé lóg ki? A fasizmus egy sötét, antihumánus ideológia, ezt az ország kritikusa sem látja másként. Ezt követni mitől lenne tiszteletreméltóbb, mint ha valaki semmiben sem hisz?? De nem csupán erről van szó. Puzsér nyilvánvaló szándéka, hogy olyan képet fessen a Fideszről, mintha akár kockadobással is eldönthették volna, melyik oldalra álljanak a közel-keleti konfliktus kapcsán. Miközben természetesen tudja jól, hogy ez köszönőviszonyban sincs a valósággal, mi több: még a legelvakultabb Orbán-gyűlölő DK-s sem gondolna ilyesmire. Teljesen világos, hogy a kormány a morális kérdésekben elvi politikát folytat, s egyetlen pillanatig sem támogat semmiféle terrorista megnyilvánulást. A Fidesz 1988-as megalakulása óta nem hangzott el egyetlen olyan mondat sem a párt meghatározó vezetői részéről, amely ezzel szembemenne.
Puzsér a vita során belefut még egy pofonba. Mint már annyiszor, ezúttal is az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát kéri számon a kormányon. Szemmel láthatóan meglepetésként éri, amikor beszélgetőtársa elmondja: ezek - újságírók, történészek és az érintettek rokonai által - szabadon kutathatók és nyilvánosságra is hozhatók. Számára talán most derült ki, hogy évek óta egy szalmabábot püföl csupán. Valójában nincs másról szó, mint egy irdatlan melóról, amit bármely politikai erő elvégezhet, ha van rá késztetése, ideje és energiája.
Tényleg szeretem Puzsért. De ez már a sokadik olyan vitája, amit hangerővel kíván megnyerni, és nem valid érvekkel, tudással, tartalmas gondolatokkal. Ennél azért jóval több van benne. Ami pedig Orbán Viktort illeti: aligha van szüksége a koronára ahhoz, hogy beírja nevét a történelemkönyvekbe.