téveszmék

téveszmék

"Ahol nincs vezetés, elvész a nép"

2018. január 03. - G. Nagy László

 

hitler-sztalin.jpg

 

Elképzelhető, hogy háromezer évvel ezelőtt, Salamon király idejében, avagy néhány évszázaddal később, amikor a bölcs uralkodó mondásait a Példabeszédek könyvében összegyűjtötték, még volt igazsága a címbéli gondolatnak. Az sem vitás, hogy sokan a mai napig szükségét érzik egy atyáskodó vezérnek, aki rendet teremt, utat mutat, s elmondja, mit szabad és mit nem; mi a helyes és mi a helytelen. De vajon tényleg szétesne a világunk vezetők nélkül?

 

Egy gyermeknek semmire sincs nagyobb szüksége, mint a szülői gondoskodásra. Az anyai, féltő törődésre, az apai, mindentől megóvó erőre, s mindkettőjük kiegyensúlyozott, mosolygós ölelésére. Ez a - jó esetben - paradicsomi állapot egészen a kamaszkorig eltart, ott azonban - a természet törvényeinek megfelelően - borul minden. A serdülők hormonháztartása brutálisan megváltozik, s a felnőtté válás folyamata nem csupán a testi jegyekben, de a kérlelhetetlen lázadásban is megnyilvánul. Egy éretlen szülő hajlamos elfeledkezni arról, hogy ő maga is ugyanezt az utat járta, s értetlenül, idegenül tekint fiára, lányára. Pontosan érzi, hogy gyereke már nem ugyanaz, mint aki öt-hat évvel azelőtt volt, ám - felkészületlenül és szerepére alkalmatlanul - az egykori kisiskolásnak kijáró nevelési módot próbálja továbbvinni, természetesen totál reménytelenül. Pedig tudnia kéne: az a hirtelen megnyúlt, esetlen kölyök élete legfontosabb szakaszán megy át. Ebben a periódusban teljesen normálisnak számít az ajtócsapkodás, az éjszakai kimaradozás, de még az is, ha gyerek visszaüt, amikor az apja kezet emel rá. Egy intelligens szülő felkészülten várja a kamaszkor tomboló viharát, s megértő, de semmiképpen sem tolakodó türelemmel segíti át leszármazottját a serdülőkor tajtékos hullámain.

 

Ha megfigyelünk egy bölcsőtől sírig terjedő életpályát, valójában az emberi evolúció felgyorsított filmjét látjuk. Először négykézláb állva közlekedünk, majd lassan felállunk és járni kezdünk. Kimondjuk az első szavakat, hogy aztán idővel összetett mondatokban beszéljünk. Kezdetben minden csak rólunk, a szükségleteink azonnali, ellentmondást nem tűrő kielégítéséről szól. Később a teljes énközpontúságot felváltja a szociális intelligencia; az itt és most kérlelhetetlenségét a türelem; a toporzékolás és a hiszti pedig átadja a helyét az önérvényesítő kommunikációnak. Pontosan ugyanez történik az emberiség társadalmi evolúciója során is. Minél fejlettebb tudati szintekre lépünk, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy képletesen is leváljunk a köldökzsinórról, s elkezdjük önálló életünket. Az ősember még ijedten rezzent össze a barlangjában mennydörgés idején, de még az antik görögöknek és rómaiaknak is több tucatnyi istenségre volt szükségük, hogy a világ dolgait önmaguk számára érthetővé tegyék. A 19. századra - Nietzsche szavaival - Isten halott, vagyis az emberi tudás elérte azt a szintet, amikor már nem szükséges a tudományos réseket transzcendens magyarázatokkal betömködni. A világ civilizált szegmenseiben a tekintélyelvű vallások ideje lejárt; már az aktív hívők sem a pokoltól való félelmükben, avagy egy emberarcú Isten kedvéért igyekeznek helyes életet élni, hanem mert tisztában vannak vele, hogy az alapvető erkölcsi normák mindenféle felekezettől függetlenül is érvényesek. A vallási vezetés túlélésének egyetlen sansza maradt, ez pedig egy radikális fordulat a tekintélyelvűség felől a jézusi, humanisztikus irányba. Ennek hiányában pár évtizeden belül a templomok csupán múzeumok maradnak, ahogy Nyugat-Európa számos helyszínén már jelenleg is ez az egyetlen funkciójuk. 

 

Ha végigtekintünk a Föld vallási térképén, azt látjuk, hogy a harmadik világban a kereszténység és az iszlám versenyfutása zajlik. Ezek a kultúrák még a társadalmi evolúció lázadó kamaszkorát sem érték el. A Nyugat pár száz évvel előrébb jár, emberi léptékkel tekintve a 17 éves serdülő szintjén járhatunk. Már nem látogatjuk a vaságnapi miséket, de még a szülői házban lakunk, s nem kis szorongással tekintünk a jövő irányába, amikor előbb-utóbb a saját lábunkra kell állnunk. Egyelőre el sem tudjuk képzelni, milyen lesz a létezés az ősök nélkül. Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy szüleink szemmel láthatóan nem támogatják önállósulási törekvéseinket. Egyikük a múltba tekint, s a tradíciókra hivatkozva próbál uralkodni felettünk; a másik félt, hogy kárt teszünk magunkban, hogy nem leszünk képesek gondoskodni magunkról. Kilépve a metaforák világából: az emberiség történelmét tekintve azt látjuk, hogy a tudományos-technikai fejlődés nem csupán a gazdaságot, de a társadalom szerkezetét is folyamatosan alakítja, oly módon, hogy az egyén az őt megillető teljes szabadságból egyre nagyobb szeletet birtokol. A fejlődés persze nem lineáris, hanem számos zsákutcával tarkított (kommunizmus, nemzetszocializmus), mindazonáltal az íve - a rabszolgatartástól a feudális osztályviszonyokon át a parlamenti demokráciáig - egyértelműen kitapintható. S hogy mit hoz a jövő? Nyilván felelőtlenség volna jóslatokba bocsátkozni, különösen manapság, amikor a tradicionális jobboldal és a politikai baloldal képviselő is rögeszmésen az állam mindenhatóságát hirdetik. A hosszútávú történelmi trend ugyanakkor kétségtelenül növekvő egyéni autonómiát mutat, ami - idővel - az állam szerepének csökkenését, vagy akár teljes megszűnését is eredményezheti.

 

Voltak idők, amikor vezetés nélkül elveszett volna a nép, sőt úgy tűnik, még ma sem vagyunk elég érettek ahhoz, hogy egy nagyságrendekkel hatékonyabb és igazságosabb, állam nélküli társadalomban létezzünk. Hogy ez hány generáció elteltével valósul meg, a fene se tudja. De ha ez jelenti a társadalmi evolúció csúcsát és ezáltal az emberiség felnőttkorát, úgy nem árt, ha elkezdünk barátkozni a gondolattal. Vegyük észre azt is, hogy politikai eszmecseréink döntő többsége a központi funkciókat érinti: nyugdíj, egészségügy, oktatás, tömegközlekedés, stadionépítés, energiaszektor, televíziós csatornák, szociális segélyek, kultúratámogatás, közmunka stb. Ne csak arra keressük a választ, hogy egyik vagy másik párt kezelné-e jobban a felsoroltakat, hanem arra is, hogy vajon szükséges-e kezelni ezeket egyáltalán? Szeretnénk-e mindezeket állami/önkormányzati kézben tudni, vagy rábíznánk-e inkább a szabad piacra? Ha mi magunk költhetnénk el a tucatnyiféle befizetett adónkat, járulékunkat, illetékünket (kb. a teljes jövedelmünk kétharmadát), úgy mi is ugyanezeket a kiadásokat preferálnánk? Ezek nem pusztán izgalmas gondolatjátékok, de választópolgári döntéseinkhez is nagyban hozzájárulhatnak. Hosszútávon pedig ezek a válaszok döntik el, hogy képesek leszünk-e öngondoskodó módon létezni, hatalmasat lépve előre a társadalmi evolúció útján, a szabadság és a bőség világa felé.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr7013521261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2018.01.04. 06:30:15

Az állam nem fog megszűnni. A közvetlen demokrácia azonban nem csak hogy lehetséges, de - amennyiben a nyugat demokratikus kíván maradni - szükségszerű is.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.01.04. 06:49:37

Közvetlen demokráciában is van vezetés. Hiszen még ha sok népszavazás is van, akkor is kell ügyintézés. Továbbá kialakul még a népszavazási kampányok kapcsán is egy informális vezetés.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.01.04. 06:53:01

Továbbá, ha nem lenne adózás, káosz lenne hamarosan. A kevés embert érintő és a sokak által nem túl lényeges dolgokra nem jutna semmi pénz, s a legkisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkezők szempontjai ki lennének zárva.

Ez egy totális demokrácia lenne, ami hamarosan zsarnokságot szülne, hiszen a működésképtelen társadalomban egyre több ember követelné a rendet bármi áron.

De ezt nálam jobban leírta Platón és Arisztotelész 2300+ éve.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.01.04. 06:58:13

"az emberi tudás elérte azt a szintet, amikor már nem szükséges a tudományos réseket transzcendens magyarázatokkal betömködni"

Ez a marxi vallásmagyarázat téves, így a következtetés is az.

A vallás igazi célja a lelki kérdések magyarázata, a tudományos rész mindig másodlagos volt. A kereszténységben oedig a tudománypótló szerepe sose volt meg.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.01.04. 06:59:25

@Ad Dio:

A nyugati modell oligarchikus, nem demokratikus. A nagy pénzek kezében a hatalom.

Ad Dio 2018.01.04. 07:09:52

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:

Hagyományos technológiával megoldhatatlan az ügy. Szerencsére ez a 21. század, a digitális világ. A parlament munkájába online módon be lehet kapcsolódni. A kérdések nagy száma miatt a permanens kampány sem fenyeget. Legalábbis nem jobban mint mostanság. A rendszer eredménye az lenne, hogy a pártok hatalma csökkenne.

Ad Dio 2018.01.04. 07:10:40

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:

Mint mindenhol... ezen a rendszeren javítana a közvetlen demokrácia.

midnightcoder2 2018.01.04. 07:18:50

Az emberi természet mit sem változott az elmúlt pár ezer évben. A technológia az, ami fejlődött, és a nagyobb jólét nagyobb lazaságot tesz lehetővé. Ugyanakkor, ez a technológia új kihívásokat is elénk állít: a globalizáció, a népességrobbanás, a termelés gépesítése, a globális fölmelegedés, és általában a környezetszennyezés.

midnightcoder2 2018.01.04. 07:21:01

@Ad Dio: Az átlagpolgárnak sem a képességei, sem a képzettsége, sem az ideje, sem a rendelkezésre álló információi nincsenek meg ahhoz, hogy döntést hozhasson. A 8 elemis takarítónéni mi alapján tudna véleményt formálni arról, hogy Paks2 szükséges-e vagy nem ? Mert aki a TV-ben mondta hogy nem kell, az olyan szíp ember vót ?

G. Nagy László 2018.01.04. 07:23:10

@Ad Dio: Tökéletesen egyetértek: a közvetlen demokrácia lehet a következő evolúciós lépcső. És egészen nyilvánvaló, hogy a közvetlen demokrácia - elvi és technikai értelemben is - az állam zsugorodását jelenti. Ha jól működik, az államból egy szűk, technokrata, végrehajtó gépezet marad csupán.

G. Nagy László 2018.01.04. 07:27:07

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár:

A vallás kapcsán: A lelki kérdésekre ott a pszichológia. A morális kérdésekre a vallásfüggetlen etika. Ezek után nem marad más, csupán transzcendens mesék, mindenkinek a fantáziája szerint.

Ad Dio 2018.01.04. 07:39:51

@G. Nagy László:

Egyik sem fedi le azt, amire a vallás létrejött Maradjunk annyiban, hogy toleráns, liberális világban kinek a pap, kinek a papné. Ha neked jó vallás nélkül, ok, Ha másnak nem jó, az is ok. Abszolút módon igaza ebben a kérdésben senkinek nincs, de a maga világában ettől még lehet mindenkinek joga az igazához. Virágozzék minden virág: az ateista hihessen Isten nem létezésében, a teista meg az ellenkezőjében.

Ad Dio 2018.01.04. 07:42:26

@midnightcoder2:

Mert az egyszeri politikusnak van? :-)

Egy vegyes rendszert tudnék elképzelni, ahol a hagyományos parlament végzi el a törvénytervezetek előkészítését, megvitatását, majd a szavazásba mindenki bekapcsolódhat. Erősebb módon 2 kamarás rendszerben, gyengébb módon (én ezt preferálnám), arányossági alapon.

Ad Dio 2018.01.04. 07:45:19

@G. Nagy László:

Ennél én jóval nagyobb szerepet látok az állam számára, főleg a globalizáció világában. Állam kell, mégpedig olyan erős, amilyet egy demokratikus többség jónak lát. A lényeg épp az, hogy végre ne ideológiák döntsenek a világaink jövőjét illetően, hanem egyszerű demokratikus többség.

midnightcoder2 2018.01.04. 07:56:06

@Ad Dio: Az politikus akinek nincs, arra szavaz, amit a kormánypárt dönt. De a kormánypárt döntései mögött már vannak szakértők, elemzések, legalábbis egy normális kormány esetén.

A gond az, hogy a népesség képzettség és IQ szempontjából is elég heterogén, ráadásul általában annak van ideje ezzel foglalkozni, akinek az esze nemigen van meg hozzá. Az orvos, mérnök elfoglalt, a halmozottan hátrányos helyzetű főállású gyerekgyáros viszont ráér.

Ad Dio 2018.01.04. 08:08:05

@midnightcoder2:

A kormánypártot első sorban a saját hatalma érdekli, így 4 éves ciklusokban gondolkozik. Az állampolgár nem.

chrisred 2018.01.04. 09:04:07

@midnightcoder2: De a modern demokráciákban nem a 8 elemis takarítónéni az átlagpolgár. Az uniós országokban 40% felé közelít a diplomások aránya a 30 körüli korosztályokban.

chrisred 2018.01.04. 09:10:53

@midnightcoder2: Ugyanúgy állhat az átlagpolgár véleménye mögött ugyanaz a szakértői vélemény, ha nyilvánosságra hozzák. Mitől hozna ki belőle többet egy politikus, akinek jellemzően átlagműveltsége és ismeretei vannak? Viszont a hatalmon levő politikai erők jellemzően csak a társadalom bizonyos részének érdekei alapján hoznak döntéseket, míg egy össztársadalmi vita során a társadalom minden rétegének alkalma van az érdekeit megjeleníteni és ütköztetni, összemérni a társadalom egyéb csoportjaival.

Ad Dio 2018.01.04. 09:11:21

@chrisred:

Így van. És jellemzően a magasan kvalifikált réteg politikailag is aktívabb. Valószínű, hogy leginkább ők fognak élni a közvetlen demokrácia adta lehetőségekkel.
süti beállítások módosítása