Ezúttal egy olyan népi "bölcsességet" veszünk górcső alá, mely nem csupán elismert, de széles körben elfogadottnak is számít. Filmek, könyvek, társkereső oldalak tucatjai hirdetik fennen, hogy parádés emberi kapcsolatok épülhetnek a tökéletesen ellentétes személyiségvonásokra. Valóban így lenne?
Aki ismerős a hollywoodi filmek világában, annak nem idegen a sztori: a vékonydongájú, esetlen és szerény anyagiakkal bíró srác szerelmet táplál a gazdag, magabiztos, szőke bombázó iránt. A csetlő-botló történet természetesen hepienddel zárul, ahogy ez egy amerikai közönségfilmtől elvárható. S hogy melyik ez a mozi? Tucatnyit sorolhatnánk. Egy biztos: a forgatókönyvírók számára kitűnő alapot biztosít az a feszültség, melyet az egymástól erősen különböző karakterek adnak. Azonban az effajta történet tényleg tipikusnak mondható a hétköznapokban is?
A pszichológia kutatások pontosan az ellenkezőjét igazolják. A hasonló jellemvonással bíró emberek sokkal valószínűbben vonzódnak egymáshoz, mint a különbözőek. (Ez nem csupán a partnerkapcsolatokra, de a barátságokra is igaz. Logikus is, hogy szívesebben töltjük az időt a hozzánk hasonlóakkal, a velünk azonos érdeklődésűekkel.) A kutatások szerint nem csak a kezdeti vonzalom, hanem a házasságok tartóssága is nagyban függ attól, hogy a partnerek személyiségvonásai mennyire állnak közel egymáshoz. A hosszútávú kapcsolatokban kiemelt jelentőséggel bír többek között a lelkiismeretesség is. Egy szétszórt és egy rendmániás együttélése szinte reménytelen kihívást jelent.
A személyiségvonásokon túl a világnézeti kérdésekben is a hozzánk hasonlóakat keressük. A kutatások szerint körülbelül kétszer olyan valószínű, hogy vonzódni fogunk valakihez, akivel tíz kérdésből hatban egyetértünk, mint akivel csak háromban. Mindezek fényében egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, ha Európa nagyvárosait járva arab, kínai és török negyedeket látunk. A bevándorlók évtizedek óta őrzik a saját nyelvüket, vallásukat és az európaitól oly idegen szokásaikat, erkölcsi beidegződéseiket. A kulturális asszimiláció gyakorlatilag lehetetlen küldetésnek bizonyul. Léteztek szégyenteljes szakaszai a történelemnek, amikor vallásháborúkat vívtak; amikor üldözték és megégették a másként gondolkodókat; amikor a feketéket, a nőket és a melegeket alsóbbrendűként kezelték. Boldog az a korszak, ahol mindez már a múlté, ám hiba volna átesni a ló túloldalára, s azt követelni az átlagembertől, hogy határozott vonzalmat érezzen a tőle oly különbözőek iránt.
Legyünk mindenesetre sportszerűek, van azért valami a vizsgált mítoszban. Képzeljük el, hogy két tökéletesen megegyező jellemrajzzal és értékrenddel bíró ember köt házasságot! Valószínűleg nem sokat vitatkoznának, ám borítékolható, hogy előbb-utóbb megölné őket az unalom. Ha a hasonlóhoz vonzódunk is, semmiféleképpen nem az ugyanolyanhoz. Szerencsére a népi bölcsességek tárháza igen gazdag. Ha el is vetjük azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást, tudunk helyette sokkal igazabbat: megtalálja a zsák a foltját!
