A címbéli, ismert mondást Hippói Szent Ágostonnak tulajdonítják, s nem lennék meglepve, ha valóban az ő fejéből pattant volna ki e végtelenül hamis és bugyuta frázis. Világlátását jól jellemzik a következő gondolatok: "Valamennyi rossz cselekedetben a vágy tör uralomra. A vágy pedig nem más, mint az isteni törvénytől való elfordulás."
A szex utáni melankólia kapcsán nem állíthatjuk, hogy egyáltalán nem létező jelenség. A fekete özvegy hímje például nemhogy szomorú, de valószínűleg egyenesen szorong is a párzást követően, vagy akár már közben is... Az emberi fajtól sem idegen e jelenség, mely a prolaktin nevű hormon jelenlétével magyarázható. Egyik funkciója, hogy a közösülést követően csökkenti az izgalmi állapotért is felelős dopamin szintjét, így állítva helyre a test hormonális egyensúlyát. Ám amikor hirtelen túl sok prolaktin jelenik meg a szervezetben, az a depresszióhoz hasonló tüneteket produkálhat. Természetesen szó sincs mindenkire kiterjedő, általános jelenségről, mindössze a szexuális életet élők néhány százalékánál tapasztalható.
Szent Ágoston szállóigéjével éppen az a fő gond, hogy egy szűk szegmensnél előforduló tünetet túláltalánosít és totálisan öncélú módon morális töltettel ruház fel. A katolikus teológia- és propagandagyár mindig is fő küldetésének tartotta, hogy a szexualitást alapvetően bűnös tettként tüntesse fel. Az egyház semmilyen eszköztől sem riadt vissza; a dicső középkorban még a házasságon belüli együttlétek idejét és módját is képes volt szabályokkal megkötni. A bélyeg, mely szerint a testiség egyenlő a bűnnel, olyan mélyen belénk égett, hogy mind a mai napig a szexuális kicsapongásra gondolunk, amikor erkölcstelenségről esik szó, miközben tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy magának a szexnek semmi köze sincs a morálhoz. A tyúk és a tojás tipikus esete valósult meg: ha Juliska hiteles forrásból úgy tudja, hogy szeretkezés után szomorúságot kéne éreznie, úgy kétség kívül azt is fog, még akkor is, ha tökéletesen működő hormonháztartása egyébiránt az egészséges és boldog elernyedésre késztetné.
A gyűjtögető-vadászó társadalmak hosszú évezredekig éltek woodstocki hangulatú nagycsaládokban, ahol mindig csupán az anya személye lehetett a biztos, ám ez nemigen zavart senkit sem. Tudatukban semmiféle szégyenérzet sem tapadt a szexhez, mindez csupán a földművelő, monoteista vallású népek találmánya. A motiváció többsíkú: a monogám családmodell tökéletesen passzolt a mezőgazdaságra épülő létformához, a szexualitást keretek közé szorító törvények elsősorban a famíliák egyben tartását célozták. Másrészt persze ahhoz is kiváló eszközül szolgáltak, hogy a különböző vallások vezetői - a permanens bűntudat által - gond nélkül uralni tudják a hívők lelkét. Gondoljunk csak bele: egy olyan világban, ahol a szexhez nem tapad negatív címke, ott az emberek túlnyomó többségének semmi szégyellni- vagy gyónni való vétke sincsen, ez pedig az adott egyházak létjogosultságát kérdőjelezné meg.
Létezik még egy rendkívül profán oka annak, hogy a vallások jelentős része sanda szemmel tekint a szexualitásra. Szendi Gábor az Isten az agyban című könyvében kimerítő alapossággal foglalkozik számos vallásalapító, próféta és szent - csak a legismertebbeket említve: Mózes, Pál apostol, Mohamed, Luther, Kálvin - életútját végigkísérő, rohamszerű, misztikus látomásokkal, amelyek - az agykutatás legújabb felismeréseit figyelembe véve - valamennyi esetben temporális epilepsziáról árulkodnak. Tekintve, hogy ugyanez az ősi agyterület felel az agresszióért és a szexualitásért is, az epilepsziára hajlamos karakter sajátosságai között a jóvá, szentté, halhatatlanná válás igénye mellett megjelenik az erőszakosság, valamint többféle szexuális deviancia is. Számos vallás abból gyermeteg okból tartja bűnnek a testiséget, mert alapítója, vagy valamely meghatározó alakja tökéletesen aszexuális volt. Vicces, igaz? Csak borzasztó nehéz rajta jó szívvel röhögni.
Szóval, ha bárki, aki egészséges hormonháztartással, valamint ép - a vallások elfojtó szexellenességével meg nem mérgezett - lélekkel bír, s mégis szomorúságot érez a szerelmeskedés után, annak valóban ideje magába néznie. Ott valami nagyon komoly bénázás folyik.