Lassacskán megérkezünk a jövőbe. Ami tegnap még csak a sci-fi szerzők kreatív elméjében élt, az ma már szinte a valóság: a robottechnika a szexpiacon is egyre jelentősebb szerepet játszik. Borítékolható volt azonban, hogy ezzel párhuzamosan megjelennek a hivatásos károgók is, akik a szexrobotok elterjedésének ezer veszélyére hívják fel a figyelmet. Vajon érdemes-e hallgatni rájuk?

FIZIKAI DIMENZIÓ

Akik a klasszikus sci-fiken nevelkedtek, azok fantáziáját elsősorban a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése mozgatja. Ha álmatlan éjszakákat azért nem is, de némi aggodalmat azért okoz számukra az a lehetőség, hogy a robotok - s köztük a szexrobotok is - az emberiség ellen fordulnak. Ez a gondolat vezérli a Westworld című sorozat alkotóit is, ahogyan a 2014-ben forgatott Ex Machina című film készítőit úgyszintén. A valamivel földhözragadtabbak csupán arra figyelmeztetnek, hogy e gépek önálló akarat nélkül is okozhatnak balesetet. Mivel a mesterséges intelligencia önmagát oktatja, egy kiforratlan szexrobot ölelhet, szoríthat, karmolhat, haraphat akkorát, amely nemhogy túlmegy az erotikus élmény határán, de akár maradandó károsodáshoz is vezethet. Az öntudatra ébredés meseszerűségével aligha érdemes komolyan foglalkozni, a balesetek kizárása pedig alapvetően mérnöki, technikai feladat. Egyetlen gyártó cég sem fogja megkockáztatni, hogy dollármilliókra pereljék féktelenül szenvedélyes produktumaik miatt.

TÁRSADALMI DIMENZIÓ

A károgók második nagy félelme, hogy felbomlik a társadalom évezredes szövete. Ha ugyanis a jövő szexrobotjai tökéletesen élethűek és vonzók lesznek, mi több, az MI segítségével számtalan személyiségjegyet és -stílust megjeleníthetnek, úgy - a gyermekszülést leszámítva - mi szükség lesz a továbbiakban a hús-vér nőkre? Ez az aggály természetesen nem teljesen alaptalan. A férfiak egy jelentős része nem támaszt túl nagy igényt, ha szexpartnerről van szó, ami pedig a házsártos feleségeket illeti, egy csendes és készséges robot akár még előrelépést is jelenthet életminőségük tekintetében. Minden férfiember visszatérő álma, hogy megformálhassa és legyárthassa magának a tökéletes nőt. Még emlékszünk az Aerosmith Hole in my Soul című számának videóklipjére, illetve azokra az amerikai tinifilmekre, melyek e megunhatatlan, örökzöld témát dolgozzák fel. Nem véletlen, hogy e kérdés mindig is izgalmas marad, hiszen amíg életünk lakását, sportkocsiját, vagy vitorlását bármikor megvásárolhatjuk - s ha már megvannak, valószínűleg nem is okoznak csalódást -, addig életünk nőjét sokszor évtizedeken át kutatjuk; ha megleltük, többnyire azonnal lepattint bennünket; s ha valami csoda folytán mégis sikerül behálóznunk, úgy pár éven belül garantáltan házisárkánnyá változik. E kevéssé kecsegtető forgatókönyvvel szemben a szexrobotok egyszerűen és üzembiztosan programozhatók. Ha valaki gyengéd, békés, szervilis társra vágyik, aki alázatosan lehúzza a csizmáját és megmasszírozza a hátát, lelke rajta. Akinek unalmas e permanens alárendeltség, az időről időre bekapcsolhatja a "hisztis hercegnő", a "zsörtölődő feleség", vagy épp a "harcos amazon" funkciókat. A fene se tudja, lesz-e dolgom valaha élethűre kidolgozott szexrobottal, azonban sanszos, hogy valódi érzelmeket sosem tudnék táplálni egy gép iránt, legyen bármennyire is összetéveszthető egy hús-vér nővel. Tekintve ugyanakkor, hogy a csajozásban számomra a vadászat jelenti a leggazdagabb örömforrást, a játék kedvéért azért beélesíteném a "vonakodó szűzlány" üzemmódot...

Ha visszatekintünk az elmúlt pár ezer év történetére, a szingliséggel járó társadalmi megvetésre, az előre elrendezett frigyekre és a házasság felbonthatatlan intézményére, valószínűsíthetjük, hogy a párkapcsolatok jelentős része nem nyújtott sem romantikus szerelmet, sem intimitást, sem családi harmóniát. A feleség talán sok esetben nem volt más, mint kötelességét teljesítő szexpartner, házicseléd és nevelőnő. Ugyanígy: a férj esetenként nem volt több, mint kakukkfiókákat tápláló, fáradhatatlan kenyérkereső és igavonó. Lehet sírni azon, hogy kihal az emberiség, ha a pasik a jövőben a szexrobotokat részesítik előnyben a hús-vér nőkkel szemben. Csakhogy ez legfeljebb a férfitársadalom - szexpiaci értékét tekintve - legalsóbb szegmenseit érintheti, akik eddig sem igazán jártak élen génállományuk reprodukcióját illetően. Ha ezek a lúzerek a jövőben egy készséges Angelina Jolie hasonmást ölelgethetnek ahelyett, hogy kelletlen nejüknél kuncsorognának a havi egy, szenvedélyektől mentes összebújásért, valójában csupán anyagi hozzájárulásuk fog hiányozni bárkinek, egyéb nemigen. S persze lehet sírni azon, hogy a nőknek innentől kezdve talán komoly versenytársuk akad. De mi ezzel a baj? Láttunk valaha olyan piacot, amelyet nem pezsdített fel a szabad verseny? Talán katasztrófa lenne, ha asszonyaink - a potenciális konkurenciától tartva - a jövőben kevesebbet zsörtölődnének, s odaadóbb szeretőkké válnának? Aligha.

PÁRKAPCSOLATI DIMENZIÓ

"A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny." - írja Konrád György, s tegyük mindjárt hozzá: a legtöbb nőnél egy semmiség, egy ártatlan szemvillanás is elég ahhoz, hogy felébresszük bennük a zöldszemű szörnyet. Az elmúlt napokban minden szembejövő lányt megkérdeztem, mennyire zavarná őket, ha a pasijuk egy szexrobottal lépne félre, összevetve egy valódi megcsalással. Az eredmény igazán meglepett: szinte kivétel nélkül azt a választ kaptam, hogy ugyanolyan mértékben, vagy akár még jobban - miközben a szimpla bohócfényezést egyikük sem találta problémásnak. Világos, persze, hogy bárkiben, akit megcsalnak, számos érzés keveredik. "Nőnél a féltékenység csak a hiúság sebe. Férfinál mélységes gyötrelem, olyan mély, mint a lélek kínja, és olyan állandó, mint a testi szenvedés..." - ezek már Anatole France szavai, melyekkel - józanul - csupán részben lehet egyetérteni. Hitem szerint a féltékenység mindkét nem estén elsősorban hiúsági kérdés. Léteznek olyan élethelyzetek, amelyekben létérdek a párkapcsolat fennmaradása, például közös, kiskorú gyermekek nevelése esetén. Ezekre a családokra valódi, egzisztenciális fenyegetést jelenthet egy harmadik személy megjelenése. Egy szexrobot azonban egyetlen családot sem képes felrobbantani. Nem akar gyereket, nem vágyik saját házra, s hacsak tulajdonosa - valamiféle beteg játszmázást keresve - nem állítja féltékeny, zsörtölődő üzemmódba, úgy kizárólagosságot sem kíván. Mindez azt jelenti, hogy használata semmivel sem több, mint segédeszközzel elkövetett, ártatlan önkielégítés. Ha ezt egy nő nem így látja - márpedig sokan nem így látják -, abból csupán az következik, hogy valóban szimpla hiúsági kérdésről van szó. "Tényleg egy hülye géppel lép félre? Még ahhoz is béna, hogy egy igazi nőt összekaparjon? És még ez az ostobán affektáló baba is vonzóbb nálam???" 

A házasságokért aggódó pszichológusok - beszédes módon ezek minden esetben nők - kitérnek rá, hogy a felhasználó akár bele is szerethet a maga jól megkreált szexrobotjába. Ez persze nem zárható ki, találkoztunk már nagyobb őrültséggel is. Aki látta a 2013-as A nő (Her) című, Oscar-díjas filmet, melyben szerelem szövődik a felhasználó és az operációs rendszer között, az talán hajlamos többet belelátni a mesterséges intelligencia által kínált lehetőségekbe, mint amennyit a valós jövő tartogat. Az MI számos csodára alkalmas - villámgyors adatfeldolgozásra, kreatív alkotómunkára és tökéletes verbális kommunikációra -, emberi érzelmekre és öntudat kialakítására aligha. A magam részéről egyáltalán nem gondolnám, hogy a szexrobothoz való emocionális kötődés jobban veszélyeztetné a párkapcsolatot, mintha a férfi a videójátékába, vagy a horgászbotjába szeret bele. Arról ugyanakkor ritkán esik szó, hogy egy harmadik személy megjelenése - akár titkos szeretőként, akár nyíltan vállalt elhajlásként, akár édeshármasban megélt kalandként - mindenképpen jót tesz a szenvedélynek, s optimális esetben e túlfűtöttségből minden érintett csak profitál. Egy szexrobot esetén mindez kockázatmentes vállalkozás - aligha kell attól tartani, hogy apa holnap költözni akar. A lényeget tekintve: egy jól működő házasságnak adhat némi fűszert a mesterséges intelligenciával működtetett erotikus játszótárs; egy válságban lévő kapcsolatot akár meg is menthet; amennyiben azonban ez adja a végső lökést a különváláshoz, úgy az adott frigy már egész biztosan halálra volt ítélve.

A PERVERZITÁS DIMENZIÓJA

Akik - hozzám hasonlóan - liberális szemüvegen át tekintenek a világra, a szexualitás terén két kivétellel minden egyebet ártatlan hóbortnak ítélnek. E kettő pedig az erőszak és a pedofília. Az aggodalmaskodók - negyedik számú félelmüket megfogalmazva - az ártó módon perverz magatartásformák esetleges felerősödésére figyelmeztetnek. A probléma mind morális, mind pszichológiai síkon megér pár mondatot, jóllehet következtetéseink nem lesznek ellentétesek. Ha maradunk az erkölcs vonalán: a vágyairól senki nem tehet, legyenek azok bármilyen vállalhatatlanok. A nemi erőszakot és a gyakorlatban megélt pedofíliát semmi sem menti, azonban lehet-e bármiféle etikai fenntartásunk azzal szemben, ha az érintettek ilyen természetű vágyaikat élettelen gépeken élik ki? Vajon ejtünk-e könnyet a bokszzsákért, melyet agyba-főbe püfölnek? Nyilván nem. Fontos látni, hogy a morál nem is nyújtózkodik e szférán túl; nem vizsgálja, hogy a perverzek személyisége miként változik; késztetéseik ilyetén kiélése gyengíti-e, avagy erősíti-e azokat. Ez már a pszichológia felségterülete, s a hivatásos rettegők újra és újra előállnak azzal a képtelenséggel, hogy az utóbbit fogadjuk el igaznak. Sok ezer esztendő tapasztalata igazolja, hogy a (részben vagy egészben) genetikailag kódolt szexuális irányultságok elfojthatatlanok. A különböző vallások évszázadokon át próbálták kordában tartani a testiség minden formáját - totál eredménytelenül. A homoszexualitást egyenesen bűnnek tartották és üldözték, mégsem sikerült kiirtani az emberiségből. Nincs egyetlen olyan vágyunk, amelyet az elfojtás ne erősítene a sokszorosára. Hitem szerint tapsvihar, pezsgő és konfettieső jár a perverzek számára készült szexrobotok készítőinek - talán épp az én gyerekeimet mentik meg egy brutális élménytől. S ha ne adj' isten tévednék; ha a károgóknak lenne igazuk, s a szexrobotok nem csillapítanák, sőt jelentősen fokoznák a perverz vágyakat, úgy a bűnügyi statisztikák fényében újratárgyalható a kérdés. Erre azonban nem fogadnék komoly összegekben. A kiskamasz fiam is halomra lövi az osztálytársait a Fortnite-ban, miközben a való világban egy ujjal sem bántaná őket. Egy minimális intelligenciaszint fölött az ember képes különbséget tenni valóság és fikció között.

Meggyőződésem, hogy akkor járunk el helyesen, ha a szexrobotokat egy új és izgalmas játékszernek tekintjük - nem többnek és nem is kevesebbnek. Ahogyan százszor megfogalmaztuk már: a konyhakést, a baseballütőt és a jégvágót is használhatjuk nemtelen célokra, mégsem sírjuk tele a világot azzal, hogy be kéne tiltani mindezeket. A szexrobotok e valódi fegyverekhez képest ártalmatlan szerkezetek csupán. Ha e játékbabák valakinek képesek tönkretenni a házasságát, az bőven meg is érdemli. Ha e játékbabák miatt kihalna az emberiség, azt bőven meg is érdemelnénk.