Egy hete jelent meg Vági Márton Miért nekem kell fizetnem azt, ha te gyereket akarsz? című véleménycikke az Azonnalin. A jobboldali sajtó azóta is epét hány. Vajon mennyire jogos ez a felháborodás?
"Biztos, hogy a partnerem a megfelelő személy erre a célra? Nem csak azért akarunk gyereket, hogy a rogyadozó kapcsolatunkat megmentsük vele? Van elég pénzem, hogy eltartsam, felneveljem a gyereket, és ne másoktól kelljen koldulnom ezért, ne másokat kelljen megsarcolni az én döntésem miatt? Elég intelligens vagyok ahhoz, hogy egy ember életéről tudjak gondoskodni? Saját magamról tudok? Vagyok annyira megbízható, intelligens, hogy egy emberi lény felnevelése nulláról felnőtt korig ne okozzon gondot, és a gyermeki fejlődés legszenzitívebb időszakait is megfelelő felkészültséggel tudjam kezelni? Ha ezek közül bármelyik kérdésre NEM a válasz, akkor nem kell gyereket vállalni." Így ír Vági Márton, s muszáj elismerni, hogy ez az attitűd felelősségteljes és beleköthetetlen. "Ugyanis a gyerekvállaláshoz nem elég egy hímivarsejt és egy petesejt találkozása. Ez elég a kutyáknál, a lovaknál meg a zebráknál, de mi pár évezrede kiemelkedtünk az állatvilágból, és ideje lenne ehhez méltóan viselkednünk: nem ösztönlény módjára szaporodnunk, hanem racionális döntéseket hoznunk." Evidens, és az az igazán szép benne, hogy bármelyik politikai térfélen megfogalmazható volna. (Borítékolható persze, hogy kormánypárti újságíró tollából e mondatok azonnal kiérdemelnék a náci jelzőt...)
"Illő lenne nem elvárni másoktól, hogy tartsák el azt a gyereket, hogy adózzanak azért, hogy neked legyen pénzed pelenkára meg babakocsira. Legyen gyereked akkor, ha más emberek pénze nélkül is sikerül őt eltartanod. Amíg ez nincs meg, addig igazából magadról sem tudsz gondoskodni. Ez azt jelenti, hogy nincsenek anyagi tartalékaid, nincs biztos alapod, magyarul nem állsz készen arra, hogy utódod legyen. Neki se lenne jó, neked se lenne jó, és nekem se lenne jó. A gyerek nélkülözne, te megszakadnál azért, hogy legalább etetni tudd, én meg végső soron fizethetném ezt az egészet. Hidd el, egyáltalán nincs hozzá kedvem, és jobban örülnék, ha az állam nem vinné el a fizetésem jelentős részét azért, hogy te 'élhesd az álmaidat', és Facebookon hozzon pár lájkot a napi harmincnyolc kép a csemetédről." Az az igazság, hogy hiába hőbörög Bayer Zsolti és Jeszy, ezek tipikusan jobboldali gondolatok. Kifejezetten az egyéni felelősségvállalást hirdetik, akár jómagam is írhattam volna mindezt (ahogy írom is minden alkalommal, ha a téma terítékre kerül). "Mi lenne, ha a CSOK, a családi pótlék, a GYED és a GYES megszűnnének, cserébe viszont csökkentenék a jövedelmet terhelő adókat? A támogatások megszüntetése egyet kellene jelentsen egy radikális adócsökkentéssel is: az állam ugyan nem ad családi pótlékot vagy GYES-t, cserébe a gyermekvállalásra készülő párok (és mindenki más is) kevesebbet adóznának, és saját magukról gondoskodhatnának." Ezek abszolút libertárius gondolatok, melyekben az égvilágon semmi kivetnivalót nem találok. Mi több: hitem szerint nem születne kevesebb gyerek ilyen környezetben sem. A bajok ott kezdődnek, amikor olyan baloldali kormány kerül hatalomra, mely úgy szüntet meg mindenféle családtámogatást, hogy e mozzanat nem jár együtt semmiféle SZJA-csökkentéssel.
Vági Márton alapattitűdje megsüvegelendő, ám ezen túlmenően dolgozata számos sebből vérzik. "Miért nem annak jár 'jutalom', aki nem hoz a világra egy újabb, szén-dioxidot kibocsátó, komoly ökológiai lábnyommal bíró embert?" Ez nyilvánvaló marhaság, s logikailag sem fér össze az eddigiekkel. Ha már kiegyeztünk abban, hogy nem kell külön támogatni a gyermekvállalást, most ne essünk át a ló túloldalára, hogy azoknak szavazunk meg anyagi elismerést, akik lemondanak a szaporodásról. "Nekem nem lesz utódom, aki miatt műanyagot kellene gyártani, aki miatt állatokat kellene megölni, aki miatt utakat kellene építeni, energiahordozókat kellene elhasználni. A soha meg nem születő utódom ökológiai lábnyoma nulla lesz." Oké, Marci, de ez a te dolgod. Nekem meg van fiam és lányom is, és remélem, hogy egyszer majd unokáim is lesznek. A mögöttünk hagyott ökológiai lábnyom nyilvánvaló probléma, ám csakis akkor, ha vannak leszármazottaink. Utódok hiányában abszolút álszent és értelmetlen ez az aggodalom. (Ki a búbánatos fenének akarnánk megmenteni a bolygót, ha nem a gyerekeinknek???) Ráadásul pár sorral feljebb már megjelent az a bölcs gondolat, hogy a homo sapiens - tudatos szaporodási stratégiájával - kiemelkedik az állatvilágból. Vigyük tovább ezt a vonalat: létezik még számos olyan emberi teljesítmény, mely szervesen hozzájárult ahhoz, hogy a Föld legsikeresebb fajává váljunk. A műanyagok feltalálása, az útépítés és az energiahordozók felhasználása például tipikusan ilyenek. Ha akad is átok ezekkel, még mindig jócskán az áldások felé billen a mérleg.
"A robotizáció itt van a nyakunkon. Számos olyan szakma fog eltűnni a földről, amit ma még milliók űznek világszerte. Ahogy Harari fogalmaz: az ipari forradalom során, a mezőgazdasági munkásokból viszonylag könnyű volt ipari munkásokat kreálni. Amikor a nehézipar a huszadik század második felében szép lassan bedőlt, még akkor sem volt lehetetlen a kohászokat és bányászokat például kamionsofőrré, masinisztává, árufeltöltővé átképezni. Ha az önvezető kamionok és vonatok korában már nem lesz szükség sofőrökre, az eladó nélküli boltokban már nem lesz szükség humánerőforrásra, a gyártósorok mellé szintén nem fog kelleni kétkezi munkás, akkor ezekkel a tömegekkel mit kezdünk?" Ezek megint csak rettenetes érvek, jóllehet időről időre menetrendszerűen megjelennek. Azt kell látni, hogy az emberiség minden technológiai fordulópontnál rendre összecsinálja magát. Már az első ipari forradalom idején is brutális volt a károgás, hogy itt a világ vége, a gépek elveszik az emberek munkáját... És igaz ugyan, hogy minden komolyabb innovációs ugrással megszűnik egy szakma, ám rendszerint keletkezik három vadonatúj is. A szerző diplomás sportmenedzser. Vajon értette volna bárki úgy 150 évvel ezelőtt, voltaképp mit is jelent ez a kifejezés?
"Sokak szerint alapvető jogunk, hogy gyereket vállalhassunk, és ez a megállapítás egészen a közelmúltig nagyjából meg is állta a helyét. A mai, klímakatasztrófa felé tartó, túlnépesedett, a robotizáció áttörésének határán álló földön azonban, ahol a bolygó erőforrásait durván feléli az emberiség, nem biztos, hogy alapjognak, magától értetendő dolognak kellene venni a gyerekvállalást." A dolgozat legvadabb és kifejezetten vállalhatatlan mondatai, melyek tökéletesen szembemennek a liberalizmus eszmevilágával. A szaporodás kétségtelen alapjog, ez egyszerűen nem képezheti vita tárgyát. Ezt eleddig csupán a meglehetősen sűrűn lakott, diktatórikus vezetésű Kínában kérdőjelezték meg, ám pár esztendeje ott is felhagytak az állami születésszabályozással. Rendben, óvjuk a bolygót: nincs abban semmi ördögtől való, ha beárazzuk az új jövevények környezetterhelő hatását, s azt a szülőkkel fizettetjük meg. Ám ehhez legalább három feltételnek teljesülnie kell: egyrészt általános elvvé érdemes tenni: minden földlakó - életkorától függetlenül - az ökológiai lábnyomának arányában adózzon, függetlenül a jövedelmétől. Másodszor: legyen általános olyan értelemben is, hogy Irántól Nigériáig; Kanadától Argentínáig minden újszülöttet érintsen. Harmadszor: még véletlenül se vitassuk senkinek a jogát a szaporodásra. Ez nem függhet sem vagyoni helyzettől, sem alkalmasságtól, sem bőrszíntől. Nem létezhet olyan erkölcsi alap, amellyel megtagadhatnánk a gyermekáldás alapvető szükségletét bárkitől, aki egyébként vállalja annak minden terhét.
Bayer Zsolt a következőképpen kommentálta a cikket: "Egyszerűen meg vagyok róla győződve - nem is lehet másképp, ez mind ilyen -, hogy te ne szülj gyereket, mi ne szüljünk gyereket, és ezzel párhuzamosan tuti, hogy rajong a migrációért és az összes létező migránst beeresztené Európába. Azokat a migránsokat, akik hatosával-nyolcasával szülik a gyerekeket és amúgy azért jönnek ide, mert pont annyit szeretnének fogyasztani, amennyi az európai életszínvonalban benne van." A valóság az, hogy mindezt már Zsolti költi hozzá, Vági Márton írásművében egyetlen árva szó sem esik a bevándorlókról. Persze, úgy lett volna kerek a cikk, ha a szerző kitér rá, hogy a megfogalmazottak a Föld minden népére vonatkoznak. (És az írás hangvételéből és logikájából pontosan ez a gondolat következik.) Mert abban kétségkívül a jobboldali médiának kell igazat adni, hogy felemás világ az, amikor a bevándorlókat ezerféle segéllyel tömjük, míg a saját családtámogatásunknak búcsút intünk. Ez nagyon nem megy. A magam részéről egyetértek a szerzővel: nem kell támogatni a gyermekvállalást. De akkor semmi mást sem. Sem a színházakat, sem a vallásokat, sem az élsportot, sem a politikai pártokat, sem a munkanélkülieket, sem a bevándorlók tömegeit. Mert ez így és csakis így korrekt. A legkevésbé sem fájna a szívem, ha megszűnne a CSOK, a családi pótlék, a GYES és a GYED. De ezek legyenek az utolsók az összes dotáció közül, amelyeket a mindenkori kormány felszámol.
