Egészen bicskanyitogató, ahogyan a nyugati nagyokosok kioktatnak bennünket demokráciából. A jelenség egyáltalán nem új; évtizedek óta lenézően osztogatják az észt, hogy miképp is kéne élnünk. Ami megváltozott: ma már a formára sem adnak. Ma már úgy dirigálnak és úgy kérnek számon, hogy a demokráciát, mint hajdanvolt nemes eszmét is látványosan a sutba hajítják. Ma már semmi sem számít.
Aki látta a CNN e heti, Szíjjártó Péterrel készített interjúját, bizonyára hozzám hasonlóan csak kapkodta a fejét. Amikor a külügyminiszter arra hivatkozott, hogy a kormányoldal újfent kétharmados többséget szerzett, s ez a tény politikai irányvonaluknak komoly és elvitathatatlan legitimitást ad, a riporter ekképp reagált: "Nem, nem, nem! Minden tiszteletem mellett, Miniszter úr, ez az érvelés olyan, mint amikor megkérdezzük a gyerekeket, hogy kérnek-e fagyit..." Mit jelent ez? A magyar nép éretlen taknyosokból áll, akiknek fogalmuk sincs, hogy mi a jó nekik. Muszáj kívülről megmondani ennek a tízmilliós csőcseléknek, hogy merre menjenek. A liberális attitűd a magyar választópolgárokkal szemben nem alkalmazható, mert annyira idióták vagyunk, hogy a végén még kárt teszünk magunkban...
Ugyanebben a riportban - mindössze pár perc eltéréssel - Szíjjártó letolást kap, amiért nem szállítunk fegyvert Ukrajnának. Hogy miért kéne ezt tennünk? Mert Zelenszkij ezt kérte. Tetszik érteni? Zelenszkij az az übermensch, akinek akarata, elképzelése, vágya megkérdőjelezhetetlen. Orbáné viszont nagyon is megkérdőjelezhető. Miért? Csak. Nyilván nem a demokratikus felhatalmazásuk miatt, hiszen amíg a magyar miniszterelnököt immár ötödször ültette székébe a nép, addig Zelenszkij egyetlen tollvonással betiltotta az összes ukrán ellenzéki pártot. Olyan elképesztő ez a kontraszt, hogy csak egyre lehet gondolni: a nyugat - az Isten, a haza, a család, a biológia és az egyéb tudományok után - már a demokráciában sem hisz. Sőt épp ellenkezőleg: minél antidemokratikusabb egy állam, annál közelebb áll Brüsszel és Washington szívéhez. Természetesen joguk van így érezni, így gondolkodni, csak akkor nem kéne olcsó színházat játszani jogállami eljárással és hasonló bohóckodásokkal. Sokkal tisztább lenne annyit mondani: Az EU és az USA immáron nem hisz a népfelség elvében, csakis az olyan vezetőkben, akiket ők maguk neveznek ki, vagy hagynak jóvá. Ez legalább egyenes beszéd volna.
A művelt Olvasó pontosan tudja, hogy a címbéli téveszme Platóntól való. Az ókori görög bölcs mélyen hitt abban, hogy tökéletes társadalmi berendezkedés esetén egy jó, filozófus király áll a nép élén. Tudta ugyanakkor azt is, hogy nincs borzalmasabb, mint egy rosszakaratú diktátor. És persze úgyszintén tisztában volt azzal - és a történelem vastagon igazolta utólag is -, hogy elképesztően nagy lutri, hogy egy teljhatalmú, avagy közel teljhatalmú vezető miként funkcionál, ha pozícióba kerül. Láthatjuk: évezredek óta folyik a vita arról, milyen az optimális hatalom. Legyen-e egyáltalán állam, avagy éljünk inkább valamiféle anarchiában? Ha létezik állam, legyen-e demokrácia, vagy inkább az önkényben hiszünk? Ha létezik demokrácia, az milyen legyen? Teljes? Cenzushoz kötött? Iskolai végzettségen alapuló? Csak a férfiak szavazhatnak? Esetleg csakis a nők? Legyen közvetlen demokrácia, s minden lényeges kérdésben - akár az ügyfélkapunkon keresztül - együttesen döntsünk? Ezek mind legitim kérdések és napokon keresztül vitatkozhatunk felettük - ahogy jó társaságban, némi vörösborral kísérve esetenként ezt meg is tesszük. Egyet viszont minden jóérzésű ember visszautasít, ez pedig a képmutató játszmázás. Ha a demokrácia tiszteletét hirdetjük, akkor cselekedjünk és beszéljünk is akként.
A választásokat követően Orbán Viktor első nemzetközi útja a pápához vezetett. Sokan elmondták már, mennyire jelképértékű volt ez a látogatás - tökéletesen így látom magam is. Ferenc pápa kapcsán sok rosszat el tudok mondani - és mindezeket számtalanszor meg is írtam már -, azonban a háborús konfliktus dolgában abszolút a jó oldalon áll: a békét szorgalmazza. A magyar nép egyértelműen ugyanezt az álláspontot képviseli, ám mintha egyedül maradtunk volna ezzel a természetes vágyunkkal. Mintha a Vatikánon és rajtunk kívül Európa többi vezetője inkább a háborút éltetné. Tényleg mi vagyunk az idióták? Tényleg igaza volna Platónnak, s a demokrácia valóban a csőcselék uralmát jelenti? Engem speciel nehéz lesz meggyőzni efelől. Jelenleg nagyon is úgy tűnik, hogy a magyar átlagszavazó jócskán bölcsebb és tisztességesebb, mint a nyugat politikateremtő átlagbürokratái és sajtómunkásai.
