téveszmék

téveszmék

"Vedd lazán az életet!"

2022. október 11. - G. Nagy László

vedd_lazan_2.jpg

 

"Don"t worry... be happy... take it easy..." - ezek nem csupán a popkultúra meghatározó frázisai, de alapvetően pozitív üzenetek is. A jézusi tanítás is kitér rá, hogy ne aggodalmaskodjunk a holnap felett; hogy ne vegyük magunkat túl komolyan; s hogy tisztában legyünk vele: az élet maga egy nagy kaland, egy játék csupán. "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek." Igen ám, de Jézus arról is beszél - mi több: minden szava erre irányul -, hogy az élet nevű társasjátéknak is megvannak a maga szabályai és stratégiai elemei, melyeket érdemes ismerni, ha jól akarjuk játszani: "Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő!" Ez is ugyanúgy buddhista intelem, akár az előbbi, s egyben az egyik legfontosabb újszövetségi tanítás. Ez az éberség összeszedettséget, koncentráltságot, fókuszáltságot takar. A modern pszichológia a divatos mindfulness kifejezést használja nagy előszeretettel, amikor az itt és mostban való tudatos jelenlétről beszél.

 

"A tudatos jelenlét azt jelenti, hogy képesek vagyunk közvetlenül, nyílt szívvel odafigyelni arra, amit éppen csinálunk, rá tudunk hangolódni arra, ami az elménkben, a testünkben és a külvilágban épp történik”. - így szól a Teasdale, Williams és Segal által rögzített alapdefiníció. Nem tűnik túl bonyolultnak, ahogyan az élet egésze sem az, mégis megdöbbentő, hogy a többség milyen távol van ettől az attitűdtől. Szinte hetente hallunk olyan borzalmakról, amikor egy-egy kamasz a vonat alá sétál, mert fülhallgatója által kizárja a külvilágot, és egy egészen más univerzumban merül el, mint amiben éppen kéne. Legyünk igazságosak: ifjúkorunkban a legtöbben magunk sem voltunk a fókuszált figyelem nagymesterei, ezzel együtt is az látjuk, mintha az újabb generációk egyre rosszabbul teljesítenének e téren. Egyes kutatások szerint nyolcszázszorosára nőtt a figyelemzavaros fiatalok száma - ez valami egészen döbbenetes adat. Jómagam a legtöbb pályakezdővel a pókerteremben találkozom, ahol én játékosként, ők pedig osztóként próbálnak szerencsét. Tudni kell: ez nem egy igazán bonyolult szakma, csupán egyetlen dologra van szükség: némi koncentráltságra. Ki kell osztani a lapokat, és a licitálást követve irányítani kell a játékot. Ennyi. És mit látok? Sokaknál nemhogy a tétek nyomon követése nem megy, de az olyan egyszerű műveletek is problémát jelentenek, mint a visszaadás. A terem újonc alkalmazottai nyolcszázas vaktétnél simán behúzzák a játékosok ezres zsetonját, s egyszerűen elfelejtenek visszaadni. Nincs arról szó, hogy ne tudnák megoldani a különbség kiszámításának nem különösebben összetett műveletét. Egyszerűen csak nem figyelnek. Jómagam pedig ott ülök és azon merengek: vajon mi járhat ezeknek a srácoknak a fejében? Semmi más dolguk sincs, mint katonás fegyelemmel arra koncentrálni, amit épp csinálnak. És nem megy, mintha valahol egészen máshol járnának... Mondhatnánk: még jó, hogy nem szívsebésznek mentek, mert ott némiképp komolyabb galibát is össze lehet hozni; ám ha belegondolunk, a fókuszáltságnak ez a szintje még egy Tesco pénztárba is kevés. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy néha ők is átkelnek forgalmas kereszteződéseken, vasúti átjárókon...

 

Richard Wiseman – az egyesült királyságbeli Hertfordshire-i Egyetem Pszichológia Tanszékének egyik vezetője – három évig tartó, négyszáz résztvevővel végzett kutatása során a szerencse természetét vizsgálta. Megfigyelései megdöbbentő következtetésre juttatták: a szerencse korántsem vak, ellenkezőleg, kifejezetten tanulható, irányítható. Azokhoz pártol, akik nyitottak, s képesek észrevenni az adódó lehetőségeket, hallgatnak a megérzéseikre, és kihasználják a véletlen helyzeteket. Kutatásait a Szerencseiskola című művében foglalta össze. A könyv több olyan kísérletet is említ, amelyben önmagukat szerencsésnek, illetve pechesnek tartó személyeket azonos szituációban figyeltek meg. Fortuna kegyeltjei észrevették a „véletlenül” földre ejtett bankjegyeket, a magazinban elrejtett információt, míg a szerencsétlenek átléptek felette, illetve átlapozták azt. Az  éberség, a tudatos jelenlét tehát akkor is végtelenül kifizetődő, amikor a többség által vaknak, befolyásolhatatlannak és elérhetetlennek tartott szerencséről beszélünk.

 

Ami emberi kapcsolatainkat illeti, e téren talán semmi sem fontosabb, mint a tudatos jelenlét. Ismerjük azt az embertípust, aki érzékelhetően nem figyel arra, amit mondunk neki? Vajon lehet-e vele szoros barátságot, vagy intimitást építeni? Aligha. Ugyanilyen értéktelen és semmirevaló az a kapcsolat is, amikor mi játsszuk az érdektelen fél szerepét. Kishont Ferenc így ír A rokonipar virágzása című humoreszkjében: "Itt van Kálmán bácsi, a telefonrokon. Ez a fölöttébb távoli bácsikám, aki voltaképp apósom valamiféle hozzátartozója, gyakran fel szok hívni és megkérdi: 'Miért nem hívsz fel engem soha?' Kálmán bának pedigrés podagrája van, amely betegség tudvalevőleg rendkívül alkalmas arra, hogy hosszasan ecseteljék. E makacs kórnak köszönhető, hogy dolgozószobámban speciális, hangszóró-csatlakozással ellátott távbeszélő készüléket szereltettem be, amelynek hallgatóját nem kell felemelni csevegés közben. Ez az ötletes találmány lehetővé teszi, hogy a kezem szabad maradjon. Mialatt Kálmán bácsi kiönti szívét a kagylóba, én kétes értékű színműveket fabrikálok, estleg szundizom, vagy fejet mosok, néhanapján svédtornával ütöm el az időt. Az öregúr megszakítás nélkül sugároz a hosszúhullámon, feltéve, ha negyedóránként belehorkantok a telefonba: 'Mit nem monc, Kálmán bácsi, mit nem monc!' Csupán az okoz némi fennakadást, hogy cirka harminc perc után a derék aggastyán elölről szokta kezdeni a monológot..."

 

Amikor előadást tartunk, muszáj együtt lélegeznünk a közönséggel. Egy jó tanár is - többek közt - arról ismerszik meg, hogy folyamatosan pásztázza diákjait, s azonnal témát, stílust, beszédmódot vált, amint kezdi elveszíteni érdeklődésüket. Ha üzletet kötünk, elképesztő előnyt jelent, ha képesek vagyunk tárgyalópartnerünk fejébe belelátni - ehhez elengedhetetlen a tudatos jelenlét. A pókerről nem is beszélve, ahol minden mozdulatnak, szónak, hanghordozásnak jelentősége lehet. Közhelyes igazság, hogy a szerelemben is szinte minden a másikra való odafigyelésen múlik - az első randitól egészen az aranylakodalomig. Meghallgatni a másikat, ráhangolódni a szükségleteire, kitapintani a vágyait - a jó szerető itt kezdődik. De ne is siessünk ennyire előre, maradjunk csak a magányos vadász élethelyzeténél! A srácok többségének komoly nehézséget okoz, ha idegen nőket kell megszólítaniuk. Szórakozóhelyekre, fesztiválokra járnak, hogy ismerkedjenek, ahol is földbe gyökerezett lábbal bámulják a kiszemelt nagyvadat hosszú perceken át, ahelyett, hogy egyszerűen odasétálnának. Aligha fog meglepődni az intelligens Olvasó, ha azt állítom, hogy e téren is a tudatos jelenlét a legbiztosabb segítség. Létezik egy úgynevezett "state" állapot, vagy más néven parti-hangulat, amikor oldottak, mulatozásra hangoltak, közvetlenek, az adott helyen otthonosan mozgók, bárkivel könnyen szóba elegyedők vagyunk. A betegesen szorongókat leszámítva mindenki ismeri ezt a fajta felszabadultságot, hiszen százszor megtapasztalhatta ismerős, baráti társaságokban. Ugyanezt kell átmenteni az új, ismeretlen környezetbe. Ez már a mindfulness magasabb iskolája: itt egyszerre kell figyelnünk a külső és belső világunkra is.

 

Hitem szerint a tudatos jelenlét áldásai nem merülnek ki abban, hogy hétköznapi életünket magasabb minőségi fokozatba kapcsoljuk. Meggyőződésem, hogy az éberség az erkölcsi felemelkedés záloga is egyben. Az alapvető etikai szabályokkal - ne ölj, ne lopj, ne kezdeményezz erőszakot - a legtöbben maradéktalanul egyetértünk. Igen ám, de sokan vagyunk, akik nem érjük be ennyivel; s e passzív, akarattal nem ártó attitűdnél valamelyest komolyabb szinteket is ostromolnánk. Ártani ugyanis nem csak gonoszságból, de figyelmetlenségből is lehet. És itt nem csupán arról van szó, hogy rálépünk a másik lábára a villamoson, vagy hogy sebészként egy kótyagos hajnalon elbénázzuk a szívműtétjét. Bántani szavakkal, gesztusokkal is tudunk, ha nem érzékeljük megfelelően a másik érzékenységének határait. Nem állítom, hogy minden mimózaságot kötelezően tisztelni kell, sőt! Abban ugyanakkor biztos vagyok, hogy ezeket a határátlépéseket csakis tudatosan érdemes megtenni, semmi esetre sem porcelánboltba tévedt, bamba elefánt módjára. A fókuszáltság abban is elengedhetetlen, hogy minket se érhessen méltatlan bántódás. Az emberiség oroszlánrésze permanens játszmákat folytat; néha egyoldalúakat (ezeket nevezzük szélhámosságnak), néha pedig mindkét fél részt vesz az együttes, egymást éltető öncsalásban. Ha kellő éberséggel bírunk; ha folyamatosan figyeljünk önmagunkat, a másikat, a szavak, a gesztusok, az egész kapcsolat dinamikáját, úgy aligha fognak bevinni minket az erdőbe. Sietek leszögezni: ez is a szerves része a moralitásnak. A világtörténelem során megszámlálhatatlanul sokan hirdették már az altruizmus, az önfeladás ostoba és mérgező eszméjét; a katolikus egyháztól kezdve az iszlámon, a kommunizmuson át egészen a posztmodern kor progresszív vallásáig. Ezekre csakis azok lesznek vevők, akik totál sötétségben tapogatóznak; akik még annyira sem éberek, hogy észrevegyék: fényes nappal kirabolják őket.

 

Őszintén hiszem, hogy bármibe is fogunk, azt érdemes tudatosan, teljes fókuszáltsággal végezni. A magam részéről nem is értem, miként lehet élvezni bármit is, amit félszívvel csinálunk, legyen az munka, játék, vagy szerelem. "Az igen legyen igen, a nem pedig nem." - csak hogy Jézus szavaival zárjuk a posztot.

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr4917948020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boldeone2 2022.10.12. 16:08:46

A világtörténelem során megszámlálhatatlanul sokan hirdették már az altruizmus, az önfeladás ostoba és mérgező eszméjét"

- Ezzel nem értek egyet. Valójában az egèsz civilizáció is ezen alapul. Jèzus is " altruista " volt, feláldozta magát az embersègèrt, megváltotta a bűneinket
Sőt, az "embersèg " alapja az, ha az ember túl tud lèpni - valamennyire - a saját korlátain, valamennyire felül tud emelkedni az önèrdeken, ez pedig nem jelent mást , mint segítsèget a rászoruló embertársakon
Ebbe az is belefèr - szerintem - hogy "megmèrnökösködjük" a társadalmat, ebben eltèrek az alapvető liberális nèzetektől, mely szerint mindenki egyedül ússza át a folyót. Ha èn erős vagyok, akkor ki tudok húzni másokat is
Az igazán nagy emberek vissza tudnak adni a társadalomnak ..
Egyik pèldakèpem Schwarzi szerint ugyan nem kell "B" terv , csak "A" , de "giving back to the community" minden sikeres ember akapvető feladata. Akkor vagyunk igazán sikeresek , ha már visszadni is tudunk ...
A legnagyobb " sorsfordítók" milliárdokat fordítanak arra, hogy jó irányba tereljèk az emberisèget

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.10.12. 18:11:43

A lényeg, ne kòvessúk a polgári, liberális, perverz életmódot.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.10.12. 18:13:30

Sose szabad mindent beleadni abba amit kényszerből teszünk. Pl. a munkát érdemes félvállról venni.

erol 2022.10.12. 20:34:24

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: Ezt akkor is így gondolod ha az orvos aki megműt félvállról veszi a munkáját? Vagy a mérnök aki a házadat tervezi, vagy a szakács aki az ételedet készíti? Szerencsére vannak akik nem utálják a munkájukat.

erol 2022.10.12. 20:37:35

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: Mondjuk ha kólcenteres lennék azt én is utálnám, de bennem fel sem merült soha, hogy ilyennel foglalkozzak.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.10.12. 20:48:27

@erol:

Nincs lényegi eltérés ebben az egyes szakmák között. Nagyon kevés a kivétel.

erol 2022.10.12. 21:10:42

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: Az kevés, hogy az átlag felett fizetnek, legalábbis engem nem hoz lázba. Ez az 5 százalék nem tudom hogy jött ki, nekem az ismerősi körben, családban, mindenki szereti amit csinál, függetlenül a fizetéstől és presztízstől. Borzalmasan lehangoló lehet olyasmit csinálni az időd nagy részében amit utálsz.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.10.12. 21:22:50

@erol:

A legtöbben hazudnak munkájukról.

Az én családom őszinte volt. Apám külkereskedelmi volt. Miközben a színház érdekelte.

erol 2022.10.12. 21:27:52

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: Nem tudom, de valószínűleg sok olyan ember van aki mindent utálna csinálni és legszívesebben egész nap henyélne.

G. Nagy László 2022.10.12. 21:29:32

@Boldeone2:

"minden sikeres ember alapvető feladata. Akkor vagyunk igazán sikeresek , ha már visszaadni is tudunk ...'

Én ezzel maximálisan egyetértek. De a jótékonyság legyen mindig önkéntes! Ami önkéntes, az a szememben szent, pláne, ha nemes célt szolgál. Ez bőven bele is fér a liberális eszmevilágba.

Én annak vagyok nagy ellenzője, amikor például az állam magas adókat szed, hogy abból "jótékonykodjon". Hát ne tegye. Ezt hagyja meg az egyénnek. A vallások és ideológiák ehhez a rabláshoz adnak szellemi muníciót. Nézd meg Schwarzeneggert: ő is a sajátjából áldoz.

G. Nagy László 2022.10.12. 21:30:48

@erol:

"Ezt akkor is így gondolod ha az orvos aki megműt félvállról veszi a munkáját? Vagy a mérnök aki a házadat tervezi, vagy a szakács aki az ételedet készíti? Szerencsére vannak akik nem utálják a munkájukat."

+1

G. Nagy László 2022.10.12. 21:32:13

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró:

"Ami lázba hoz, abból ritkán lehet megélni."

Pedig mással nemigen érdemes foglalkozni.

erol 2022.10.12. 22:12:21

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: Bocsánat, nem szeretnék magas lóról beszélni, de szerinted egy segédmunkás, vagy egy hideg burkoló mit szeret csinálni ha már a munkáját nem? A kocsmán kívül. Persze tudom, vannak olvasott, filozofáló raktárosok, de ez nagyon ritka.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.10.12. 22:15:46

@erol:

Lásd a legnagyobb xx. századi magyar filozófust, ki raktáros volt.

G. Nagy László 2022.10.12. 23:23:04

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró:

"S hogy élsz meg?"

Három út létezik.

1. Amit szeretsz, az piacképes tevékenység és magas szinten űzöd - foci, póker, tenisz, zene, színészet, stb.

2. Szponzorálás - a kutatások jelentős része például külső mecénás - piaci cég, egyetem, stb. - által finanszírozott. A média egy része is így működik.

3. Ha nem eléggé piacképes amit szeretsz, úgy tekintsd hobbinak, és találj mellé olyan munkát, amiből megélsz, és testhezálló, nem idegenkedsz tőle. Én például mindig is gazdasági területen dolgoztam, és a kimutatások, elemzések, elszámolások, üzleti tervek és üzleti jelentések egyáltalán nem olyanok, amiktől rosszul lennék.

baalint1 2022.10.13. 14:29:41

@Boldeone2:
Szerintem meg amellett hogy az altruizmust is önérdekből csináljuk, nem maga az altruizmus, hanem az együttműködés vitte és viszi előre a világot. Amiben az is benne van, hogy nyilván figyelembe kell venned mások érdekeit, illetve felismerni a közös érdekeket. A kölcsönös altruizmus sok esetben összességében rosszabb eredményt hoz a társadalomnak, mint ha a saját érdekeiket is szem előtt tartják az emberek.

baalint1 2022.10.13. 14:37:16

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró:
Azért az utálja csinálni és a kedvenc elfoglaltság között elég sok átmenet van.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.10.13. 14:39:42

@baalint1:

Nyilván. De a lényeg: a polgári társadalomban a kisember utálja magát, hogy kénytelen dolgozni.

baalint1 2022.10.13. 14:40:13

@G. Nagy László:
Annyiban szerintem birkának van igaza, hogy mostanában divatos az a szöveg, hogy élj meg a hobbidból. Na de a legtöbb hobbiból vagy eleve nem lehet megélni, vagy ha megélsz belőle, akkor konkrétan nem ugyanazt csinálod, mint hobbiként csinálnád. A 3-as út szerintem teljesen járható a legtöbb ember számára.

erol 2022.10.13. 15:22:17

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: "polgári társadalomban a kisember utálja magát, hogy kénytelen dolgozni"
Miért a nem polgári társadalmakban ez nem probléma?

G. Nagy László 2022.10.13. 16:08:37

@baalint1:

"Szerintem meg amellett hogy az altruizmust is önérdekből csináljuk, nem maga az altruizmus, hanem az együttműködés vitte és viszi előre a világot. Amiben az is benne van, hogy nyilván figyelembe kell venned mások érdekeit, illetve felismerni a közös érdekeket. A kölcsönös altruizmus sok esetben összességében rosszabb eredményt hoz a társadalomnak, mint ha a saját érdekeiket is szem előtt tartják az emberek."

Szívemből szólsz.

G. Nagy László 2022.10.13. 16:14:45

@baalint1:

"Annyiban szerintem birkának van igaza, hogy mostanában divatos az a szöveg, hogy élj meg a hobbidból. Na de a legtöbb hobbiból vagy eleve nem lehet megélni, vagy ha megélsz belőle, akkor konkrétan nem ugyanazt csinálod, mint hobbiként csinálnád. A 3-as út szerintem teljesen járható a legtöbb ember számára. "

Nézd, én nem vagyok egy tipikus földlakó, de azért van három olyan hobbim is, amiből pénzt keresek, s mindhármat pontosan úgy csinálom, mintha csupán kedvtelésből tenném. Az egyik ilyen a póker. A másik a rejtvénykészítés. Immár több mint harminc éve dolgozom a Füles lapcsaládnak, ahová olyan feladványokat küldök, melyeket a saját örömömre gyártok napozás közben...

Boldeone2 2022.10.13. 16:52:15

@baalint1: A kölcsönös altruizmus sok esetben összességében rosszabb eredményt hoz a társadalomnak, mint ha a saját érdekeiket is szem előtt tartják az emberek."

Szerintem azzal soha nincs problèma, hogy a saját èrdekiket szem előtt tartsák az emberek. Sőt, legtöbben csak azt tartják szem előtt ( sajnos ) Tulajdonkèppen sem az állatvilág, de az emberisèg sem nagyon altruista
Ez egyfajta felső tízezer viselkedèse, a nyugati kultúrkörben, kisebb rèszben máshol ...( Eltekintve az iszlám vallási kötelező altruista viselkedèstől )
Az altruizmusban nem látok semmilyen önèrdeket , egyszerűen van egy generáció , akik már haladónak nevelkedtek . Kb. 2-3. generáció inkább, mondjuk a 2vh. utáni nemzedèkek ,egèszen a mai fiatalokig

Èn is az altruisták közè sorolom magam. A random ukrán menekültnek pènzt adtam , vagy a migránstól megvettem az olasz strandon 20 euróèrt a pokrócát, holott ebből soha semmilyen èrdekem nem származott , mèg csak nem is látta senki, tehát nem a színjátèk volt ...
Van egy társadalmi rèteg , aki meg akarja haladni az emberi esendősèget , a dog eats dog World farkastörvènyeit ...Szerencsère van olyan független anyagilag , hogy meg is teheti...

Mit mondott John Lennon?
You may say, I Am a dreamer, but I'm not the only one"
Ez lenne szerintem a 21. századi embertípus, a posztmodern felülemelkedès az alapösztönökön, az önzèsen
Ha volt szocialista embertípus, akkor lehet hogy van haladó is...:)
Az altruizmus nem feltètlenül önsorsrontás, persze azzá is válhat, egy szintén túl ....

baalint1 2022.10.13. 17:41:10

@Boldeone2:
Szerintem amit haladónak nevezel, az mindig létezett, és mindig pozitív, de attól még van benne önérdek, hiszen az ember szeretne jó színben feltűnni, ha az adakozásról nem tud más, akkor a saját szemében.

baalint1 2022.10.13. 17:46:12

@G. Nagy László:
A póker és a rejtvénykészítés is tipikusan olyan hobbik, hogy attól tudsz pénzt keresni vele, ha a másik oldalon vannnak fizetőképes hobbisták. Tehát olyan hobbi pókeresek, akik nem érzik problémának, ha hosszútávon veszítenek, meg rejtvényfejtők.

aldum · http://aldum.pw 2022.10.14. 13:54:06

@G. Nagy László:
>Immár több mint harminc éve dolgozom a Füles lapcsaládnak
Akkor ezert volt ismeros a neved :)
süti beállítások módosítása