"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." Ez az a bibliai rész, melyet az ortodoxok oly gyakran idéznek, miközben semmi többről nincs szó, mint formális gesztusról, diplomáciáról, ügyes kommunikációs fogásról. Jézus fogalmazhatott volna így is: "Srácok, itt valamit csúnyán benéztetek. Egészen tragikus az az istenkép, melyet ápoltok, s még szörnyűbb, ami ebből fakad: ahogyan egymással bántok." Ezzel a fajta kendőzetlen őszinteséggel csupán egy a baj lett volna: nem három év tanítást követően feszítik meg, hanem már három hét után. Az evangéliumok sem híztak volna néhány oldalnál vastagabbra...

Amikor - jócskán Jézus halála után - Pál apostol Athénban járt, az Aeropágoszon így kezdte híres beszédét: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek." Mi tagadás: zseniális marketingstratégia. Mint amikor a rafinált ügynök meggyőzi a háziasszonyt és férjét, hogy fényűzően pazar lakásukból csupán egy másfél milliós luxusporszívó hiányzik a tökéletességhez, a teljes boldogsághoz. Pál nem azt mondja (pedig ezt gondolja): "Totál idióták vagytok ezzel a gyerekes politeizmussal. Kapjatok már a fejetekhez!" Nem ront ajtóstul a házba, hanem a görög hitvilág résein át igyekszik becsempészni a kereszténység első csíráit. Pontosan azt a stratégiát követi, amit Jézus is alkalmazott. "Nem eltörölni jöttem a törvényt..." Persze, persze. Ahogyan Pál is tisztelte az athéniek többistenhitét...

Természetesen nem én vagyok az első, aki megfogalmazza: a jézusi tanítás köszönőviszonyban sincs az ószövetségi zsidó törvényvallással, mi több: valójában ez utóbbi antitéziseként születik meg minden lényeges jézusi gondolat. Erich Fromm a Pszichoanalízis és vallás című művében a különböző vallásokat és eszmei áramlatokat humanisztikus és tekintélyelvű kategóriákba rendezi. Az előbbi az emberre koncentrál, akinek kamatoztatnia kell talentumait, hogy megismerje önmagát, a világban betöltött szerepét és embertársaihoz fűződő viszonyát. Fromm ide sorolja többek közt a korai buddhizmust, a taoizmust, Jézus, Szókratész és Spinoza felfogását. Az utóbbi az emberfeletti hatalom előtti meghódolást tekinti az elsődleges értéknek, így itt főbenjáró bűnnek számít az engedetlenség. Ebbe a kategóriába tartozik csaknem minden egyéb vallás, beleértve a kereszténységet, az iszlámot, és az ószövetségi zsidó vallást is. Fromm szerint ez a tekintélyelvűség kifejezetten káros hatást gyakorol a pszichére, mivel az embert elidegeníti önmagától, és fogva tartja a folyamatos bűntudat állapotában. Jézus minden tanítása és példabeszéde megkérdőjelezhetetlen kiállás a humanisztikus értékek mellett - teljes ellenpontozása az Ótestamentumnak, illetve a megvalósult, intézményesült kereszténységnek is. Fromm nem véletlenül helyezi egy kalapba a buddhizmussal és a taoizmussal; a jézusi attitűd messze ezekkel mutatja a legközelebbi eszmei rokonságot.

NE ÍTÉLKEZZETEK!

E buddhista alapintelmet Jézus ilyen egyszerűen és nyersen is megfogalmazza, de számos példabeszédének is ez a fő üzenete. Gondoljunk csak A búza és a konkoly, A vámos és a farizeus vagy épp A tékozló fiú példázatokra. (Utóbbi egy pár száz évvel korábban keletkezett buddhista tanmese átirata.) Az ószövetségi törvényvallás másról sem szólt, mint az ítélkezésről. Aki nem az írás betűje szerint élte napjait, az megvetendőnek számított és bűnösnek. Az intézményesült kereszténység - zárójelbe téve a jézusi tanítást - pontosan ugyanezt a vonalat vitte tovább; az inkvizíció ennek az attitűdnek csupán a leglátványosabb eleme. Az érzelmi nagyvonalúság hiánya ma is itt él köztünk; nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik a legkisebb hibára is egy parkolóőr éberségével csapnak le azonnal, hiszen lételemük, hogy büntethessenek. Szinte mindegy is, hogy kit és miért, csak ők játszhassák a hatalmat gyakorló büntetőbíró szerepét... Jézus minden szava arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az ószövetségi mentalitás egyenesen hányingerkeltő. Nem érdemes persze túllőni sem a célon: szó sincs arról, hogy minden törvény felesleges és minden gonosztevőt szabadon kéne engedni. A lényeg az, hogy kizárólag a valódi bűnökre érdemes fókuszálni, a formális semmiségek terén a nagyvonalúság a nyerő vonal. "Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." Nos, így válik teljessé a dolog.

BOCSÁSSATOK MEG, ÉS NEKTEK IS MEGBOCSÁTANAK

Jézus a hegyi beszédben egészen szimplán és konkrétan fogalmaz. A szívtelen szolgáról szóló példázatban ugyanezt a témát, a megbocsátás fontosságát járja körül. Semmi sem állt távolabb az adott korszellemtől; még a szemet szemért, fogat fogért elv is modernnek és haladónak számított akkortájt. Arról nem is beszélve, hogy a bosszún, mint cselekvésen túl (amely morális kérdés), a szívben dédelgetett bosszúvágy sem egészséges (csak ez nem erkölcsi, pusztán pszichikai méreg). Egy biztos: ettől a tudati szinttől még ma is messze állunk, nemhogy kétezer évvel ezelőtt!

AZ VESSE RÁ AZ ELSŐ KÖVET

Jézus megmenti a házasságtörő asszony életét a barbár kivégzéstől, totálisan szembefordulva az adott kor vallási törvényével. Itt is a "Ne ítélkezzetek!" intelem megjelenését látjuk, azzal a forradalminak számító kiegészítéssel, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Tudjuk: a férfiakat nem büntették a félrelépésért, ez csupán a nők részéről számított megbocsáthatatlan bűnnek. Beteg egy felfogás, de Jézus ezt is rendbe rakta immáron kétezer esztendeje. Erről is mindenki mélyen hallgatott évszázadokon át.

RASSZIZMUS

Jézus tanítása szerint nem csupán nemek szerint, de származásunkat tekintve is egyenlők vagyunk Isten szemében. A zsidóság ezt a gondolatot sem fogadta kitörő lelkesedéssel, hiszen Ábrahám óta úgy tekintettek magukra, mint a kiválasztott népre, mely épp Jahve szavai nyomán vált felsőbbrendűvé mindenki másnál. Az irgalmas szamaritánus példázata egyértelmű fricska e világszemléletre, de a szőlőmunkásokról szóló példabeszédben is felfedezhetjük ugyanezt a gondolatot. Ortensio da Spinetoli Máté című művében - ez utóbbi példázat kapcsán - így ír: "A zsidóság úgy tekintett az üdvösségre, mint valamiféle nemzeti kincsre, elveszíthetetlen kiváltságos helyzetre. Jézus azonban a példabeszédben szereplő gazdához hasonlóan azért jött, hogy jogaikat egy szintre hozza a többi emberével." Mindez nem csupán sértőnek számított akkoriban, de az Ószövetség alapattitűdjével is totálisan ellentétes világlátást jelent.

A VAGYONI EGYENLŐSÉG ILLÚZIÓJA

A szőlőmunkásokról szóló példázatban Jézus továbbmegy annál, hogy leszámol a gazdasági egyenlőség illúziójával, de még az "egyenlő munkáért egyenlő bért" alapelvet is kukázza. Ismerjük a sztorit: a gazda hajnalban napszámosokat fogad, egy dénáros napidíj mellett. Aznap még négyszer rendez toborzást - az utolsó csapat már csak egyetlen órát dolgozik a szőlőben. A végén mindenki pontosan egy dénárt kap, amit a kora reggeltől robotolók erősen nehezményeznek. "Nem egy dénárban egyeztél meg velem?" - kérdi az egyik zúgolódót. "Nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok?" Bevallom, az egyik kedvenc példabeszédem. Semmi sem hirdeti ilyen tisztán a magántulajdon szentségét, mint a szőlősgazda attitűdje. Azt tesz a pénzével, amit akar, feltéve, hogy teljesíti szerződéses vállalásait. Bert Hellinger pszichoterapeuta jól fogalmazza meg a lényeget: "A vágy, hogy Isten bizonyára igazságos, az egymás közötti viszonyaink kivetítése. (...) Pedig ha megfigyeljük a természetet vagy az evolúciót, azt kell látnunk, hogy a világot mozgató erő kicsit sem igazságos. Az egyenlőséget kozmikus princípiumnak tekinteni teljes mértékben alaptalan, mert a megtapasztalható valóság tökéletes ellentmondásban van vele."

Csupán néhány jellemző krisztusi gondolatra tértünk ki, de ennyi is elég, hogy lássuk: az Újszövetség nem szerves folytatása az Ószövetségnek, hanem attól merőben eltérő; csaknem minden tekintetben szemléletváltást jelent. Mintha két fotót helyeznénk egymás mellé, az elsőt a diéta és a testedzés megkezdése előttről, a másikat nyolc hónappal később készítve... Jézus szelíd kommunikációja egy csendes reformer képét idézi, azonban tartalmi tekintetben a legradikálisabb forradalmárt látjuk. Születése, tanítása és halála két világot választ el egymástól, s e kettő - az ábrahámi vallások minden erőlködése ellenére - sohasem lesz összeegyeztethető.