Gyakran előkerülő téma, hogy mekkora az a vagyon, illetve mekkora az a jövedelem, amely mellett már kényelmesen hátradőlhet az ember. Egyes barátaim úgy számolnak: havi 3-4 millió forintra feltétlenül szükségük van ahhoz, hogy az általuk megszokott életszínvonalat tartani tudják. Jómagam a másik végletet képviselem: számomra pár százezer forint is elég a boldogsághoz. Egyre inkább azt érzem, hogy szubjektív jólétünket nem elsősorban a bevételeink, sokkal inkább a kiadásaink határozzák meg. Mélyen hiszem, sőt biztosan tudom, hogy puritán módon is lehet minőségi életet élni.

HITELEK

Soha nem vettem fel semmiféle hitelt, s terveim szerint a jövőben sem fogok, így aztán kamatokat sem kellett nyögnöm soha. Az első lakásomat akkor vásároltam meg, amikor már volt elég megtakarításom hozzá. Huszonnégy évvel ezelőtt ez könnyebb mutatványnak számított, mint manapság, azonban már akkortájt is sok türelmet igényelt - hosszú esztendők takarékos hétköznapjai kellettek hozzá. Az ingatlanra felvett hitel persze sokszor megkerülhetetlen, mi több, néha kifejezetten racionális döntés is lehet. Amit viszont (fogyasztói szempontból) soha nem értettem, az a hitelkártyák világa. Számomra ez maga a pénzügyi aknamező, a teljes kiszolgáltatottság a semmiért cserébe. Miért jó az, ha megvehetek olyan nélkülözhető termékeket és szolgáltatásokat, amelyekre nincsen pénzem? Miért jó az, ha irracionális vágyaim kielégítése brutális kamatterhekkel jár? Miért jó az, ha védtelenné válok a pénzintézetek és egyéb szolgáltatók esetleges visszaéléseivel szemben?

VÁSÁROLGATÁS

"Nézd ezt a ruhát! Kár lett volna otthagyni ennyiért..." - e mondatokat pár százszor hallottam már, s gyanítom, hogy nem vagyok egyedül ezzel. A nők többsége egész egyszerűen így működik. Vásárolgatnak. Nekünk, férfiaknak csupán egy megoldandó, fárasztó feladat, ha egy új cipőt, vagy nadrágot be kell szereznünk - a nőknek ez valódi örömforrás. Ősi, génjeikbe kódolt ösztönről van szó. Ahogyan annak idején a szavannát járták ehető, vagy más módon felhasználható javak után kutatva, most pont ugyanilyen érdeklődő alapossággal vizsgálják át a különböző plázák kínálatát. Nekem speciel semmi bajom ezzel, csak nem adom oda a bankkártyámat. Családom nőtagjai annyit költenek értelmetlen, nélkülözhető csecsebecsékre, amennyit csak akarnak, de nekik kell kigazdálkodniuk a forrást. Ez egy olyan csatorna, amelyen rengeteg pénz elfolyhat, ha nem figyel az ember. Van olyan barátom, aki válás után elképesztő gálánsan ellátja volt nejét, ám az már rendszerint a hónap közepén panaszkodik, hogy üres a számla. Azt javasoltuk neki, hogy utaljon három részletben: tizedikén, huszadikán és harmincadikán. Azóta jut mindenre...  

NAGYOBBAT, ÚJABBAT, SZEBBET

Átlagos, nyári szombat délután: barátaink sorra érkeznek, hogy kies teraszunkon pár órát eltöltve egyenek-igyanak, kártyázzanak. A konyhában lepakolják az általuk hozott söröket, borokat, s míg én a bárpultnál töltöm a whiskyt az első fecskéknek, fél füllel ezt hallgatom: "Mikor lesz már nagyobb hűtőtök, amibe minden belefér??" Ha történetesen EB-meccs megy, így a tévét is beizzítjuk, menetrendszerűen érkezik a fikázás: "Tényleg ezen a kis szaron fogjuk nézni?" Hosszú évek óta hallgatom. És ami a legrosszabb: miután elmentek, még egy hétig az asszony visszhangozza ugyanezt: "Laci, tényleg kéne már egy új..." De nem hagyom magam. A hűtőnk pont ugyanaz, amit 24 évvel ezelőtt vásároltam, még az első lakásomba. Működik. És amíg működik, nem lesz másik. Elég sok ital belefér így is...

LUXUS

Egyik cimborám - Sanyi - a mexikói családi nyaralás fotóit mutogatja telefonján. Négymilliót költöttek tíz nap alatt - mondja. A másik vitorlást tart az Adrián - nála a fix költségek szöknek az égig. Van olyan barátom, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy 200 négyzetméteres háznál kisebben éljen. Kell neki a tér. Aztán ott van Tibi, a festőművész; nála a lakás maga a műterem. Jómagam beérem az európai tengerpartokkal; nincs és nem is lesz hajóm még a Balatonon sem; s a lakásom, melyben négyen élünk, alig több, mint hatvan négyzetméter. Ezzel együtt is azt érzem, hogy hétköznapjaimat a bőség és a kipárnázott kényelem jellemzi. Ha csak meg szeretném közelíteni barátaim luxuséletét, ahhoz nagyságrendekkel többet kéne dolgoznom. Egész egyszerűen nem ér ennyit az egész. 

VÁLÁS

Családban élni nem csupán örömteli és mozgalmas, de gazdaságos is egyben. Ha - megőrizve a szeretetet és a lángot - sikerül egyben tartani egy házasságot, az nem csupán a gyerekek és a szülők érzelmi egészségének tesz jót, de a pénztárcának is. Számtalan válást látok a környezetemben. A következmény: rengeteg utazás, szervezés a gyerkőcök miatt és minimum két lakás fenntartásának a költsége. Néha háromé. Hiszen a közös szülői felügyelet és gondoskodás úgy is megvalósulhat, hogy a kiskorúak maradnak a szülői házban, apa és anya ugyanakkor hetente váltják egymást. Az utódok számára nyilván ez a legkényelmesebb és a lehető legkisebb traumával járó megoldás, ám értelemszerűen a legdrágább is. A hollywoodi mozikban szó sem esik arról, hogy ez anyagilag bárkinek is megterhelő volna; a realistább, európai sztorikban azonban már felsejlik a valóság: az apa a páratlan hetekre visszaköltözik idős szüleihez, egy lepukkant motelben húzza meg magát, vagy egyenes a kocsijában alszik. Egy biztos: a válás költséges mulatság - már csak ezért is érdemes ápolni és életben tartani a párkapcsolatokat.

***

Persze, senkinek sem könnyű. De egészen biztosan élhetőbbé varázsolhatjuk világunkat, ha nem költünk feleslegesen. Az örökös károgók nagy előszeretettel beszélnek arról, hogy Magyarországon az egy főre jutó fogyasztás milyen alacsony a kontinens egészéhez képest. Még egy román is többet pakol a tányérjába... Tálalják mindezt úgy, mintha szegényedne az ország. Miközben ennek pont az ellentéte igaz: ha azonos jövedelem mellett kevesebbet fogyasztunk, azzal kifejezetten gazdagodunk. Tavaly ősszel minden korábbi csúcsot megdöntött a lakossági megtakarítások mértéke; az 54 ezer milliárd forintos összeg háztartásonként 13 millió forintot jelent (ez több mint kétszerese a román értéknek). Jómagam a legkevésbé sem aggódom amiatt, ha nem verjük el minden fillérünket azonnal. Holnap is lesz nap.