Orbán Viktor - ahogy minden évben - idén is megtartotta tusványosi előadását. A másfél órás monológot követően szokás szerint őrjöng a nyugati sajtó és a hazai ellenzék. Nem is értem miért; nem is olyan régen ez még egy kifejezetten liberális beszédnek számított volna. (Természetesen 2024-ben is az, csupán a szélsőbalról tekintve torzul minden fasizmussá.)
"Ami nekünk megtébolyodásnak tűnik, vagyis hogy irracionálisan viselkednek a nyugat-európaiak, az valójában nem megtébolyodás és nem irracionális viselkedés, hanem a világnak egy teljesen másik értelmezése. Nagyon nehéz elgondolni, mert az embernek csak egy feje van és egy módon tudja leírni a maga számára a világot. De azért van az a képessége az embernek, egy olyan empatikus képessége, hogy megpróbálja megérteni, hogy ami abszurdnak tűnik, az a másik számára lehet, hogy mégiscsak valamilyen logikai ágyazatba illeszkedik. Hogy az nem hülye, nem megtébolyodott, hanem oka van annak, amit gondol." Ez az a vezérgondolat, amely végigkíséri a miniszterelnök teljes előadását. Akárhogy is: ez maga a színtiszta liberális attitűd. Gondolok valamit a világról, s tudomásul veszem, hogy mások mást gondolnak. S nemhogy nem nézem hülyének vagy megvetendőnek őket emiatt, hanem kifejezetten igyekszem megérteni, hogy a másikat mi motiválja erre. Érdemes ezt a végtelenül szabadelvű, megengedő hozzáállást összevetni a másik oldal magatartásával. Ami azt illeti, ott nyomokban sem látjuk ezt a fajta érdeklődő nyitottságot. Elhallgattatás, karanténba zárás, eltaposás, megsemmisítés - ez a globalisták eszközkészlete. Amikor már ott tartunk, hogy az Európai Parlament a demokráciát, a jogállamiságot és a saját szabályait is semmibe veszi, csak hogy kizárhassa a jobboldali politikusokat a fontosabb pozíciókból, olyankor tényleg érdemes volna mindenkinek eltűnődni azon, vajon melyik oldal képviseli hitelesebben a valódi, nemes értelemben vett liberalizmust.
"Szerintem a sokszínűség mellett a lényeg, a közös lényeg, amit meg kell ragadnunk, és amire építenünk kell a magyar nagy stratégiát, az a szabadság, amit befelé is építeni kell. Nem csak a nemzet szabadságát kell építeni, hanem a magyar ember személyes szabadságát is céloznunk kell. Ugyanis mi nem vagyunk militarizált ország, mint az oroszok, vagy az ukránok. Nem vagyunk hiperfegyelmezettek sem, mint a kínaiak. Nem élvezzük a hierarchiát úgy, mint a németek. Nem élvezzük a felfordulást, a forradalmat, meg a blaszfémiát sem úgy, ahogy a franciák élvezik. És azt sem hisszük, hogy a saját államunk nélkül is fennmaradhatunk, mint ahogy egyébként ezt az olaszok szokták gondolni. A magyarnak a rend nem önérték, hanem a szabadsághoz szükséges állapot, amiben háboríthatatlanul élhet. A magyar szabadságérzethez és szóhoz legközelebb a háborítatlan élet kifejezés áll; az én házam, az én váram, az én életem, és majd én eldöntöm, hogy mitől érzem jól magam a saját bőrömben." Orbán minden mondata úgy cseng, mintha magam írtam volna azokat. Tűpontosan lefesti a hétköznapi liberalizmust. Érdemes külön kiemelni, amit a rend kapcsán megfogalmaz. A baloldal ezt a fogalmat szereti az elnyomás eszközeként feltüntetni, abszolút álságosan és hamisan. A REND ugyanis nem azt jelenti, hogy szigorú tekintetű csendőrök állnak minden sarkon, akik megpofozzák az utca embereit, ha azok nem lépnek egyszerre, vagy ha nem elég kackiás a bajszuk. A rend elsősorban közbiztonságot és köztisztaságot jelent - hogy nem erőszakolják meg a kamasz lányunkat, ha este kilenc után tér haza; hogy nem sátraznak hajléktalanok a köztereken stb. -, ezeket valójában minden józan honpolgár értéknek ismeri el. Világos persze, hogy a kormányfő általánosít - nem minden német parancsra cselekszik, s nem minden francia forradalmár. És ugyanígy: a felvázolt liberális attitűd hasonlóképpen jellemzi az amerikaiak, csehek, vagy épp portugálok többségét, ahogyan minket is - ez aligha magyar sajátosság. De a szívemnek ettől még kedves, annyi szent.
A párizsi olimpia megnyitója kapcsán ugyancsak liberális módon nyilatkozik: "Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy megmutassa saját magát. Hát... ezt láttuk!" Jómagam napok óta mást sem hallok, mást sem olvasok, mint felháborodást, kiakadást, legjobb esetben is gúnyos, megvető kritikát a franciák - sporteseményhez sehogy sem passzoló - parádéja kapcsán. Talán a Francia Püspöki Konferencia reagált a leghevesebben a kereszténységet nyíltan gúnyoló jelenetek miatt, de Európa számos konzervatív politikusa ugyancsak elítélően nyilatkozott. Ehhez képest Orbán Viktor hozzáállása - ezúttal is - abszolút liberálisnak mondható.
Ami pedig a magyar külpolitikát és a világpiacon elfoglalt pozíciónkat illeti: "Barátokat és partnereket gyűjtünk, nem pedig gazdasági vagy ideológiai ellenségeket." Évek óta hallgatjuk azt az ostobaságot, hogy választanunk kell kelet és nyugat között. Miért is kéne? Ha van valami, ami a liberalizmus legjobb lakmuszpapírja, az pont az ideológiai semlegesség. Nem kell kommunistává válnunk ahhoz, hogy üzleteljünk Kínával. Nem kell feladnunk a nemzetállami kereteket ahhoz, hogy az EU tagjai maradhassunk. Nem kell elfogadnunk a Korán előírásait, ha muszlim vallású országoktól importálunk. Nem kell szeretnünk Putyint sem, amiért orosz gázzal fűtünk. És nem kell behódolnunk a szivárványos őrületnek sem, csak azért, mert a világ fejlett régióiban épp ez a divat. Mindenki lehet úgy hülye, ahogyan akar, Magyarország nem erőszakos térítő, hanem békés elfogadó. Mutasson nekem valaki még egy ilyen liberális nemzetet!
