"Apám hitte az első éjszakát..." - énekelte Zorán 1977-ben. Az ő apja az utolsók egyike lehetett, aki még ilyesmiben hitt. Ma már csak valódi vallási fanatikusok őrzik meg ártatlanságukat a házasságkötés pillanatáig. Muszlimok, mormonok, ortodox keresztények... természetesen az ő dolguk, úgy élnek, ahogy akarnak. A mi dolgunk pedig az, hogy a téveszméket szóvá tegyük.

Ha a téma bármilyen online fórumon előkerül, az érintettek egy része ügyetlen, elbénázott, elkapkodott nászéjszakáról mesél, s teszi ezt mosolygós öniróniával, hiszen idővel helyrebillent a világ, s ha a várva várt nászéjszaka gyenge maszatolásba is fulladt, pár hét alatt azért belejöttek a mulatságba. Azok viszont aligha nevetnek, s pláne nem mesélnek, akik egy életre tönkre vágták szerelmi életüket, csak mert zsákbamacskát választottak. Soma Mamagésa így ír: "Eszembe jutott egy huszonéves szerelmem, akivel heteken át jártam, mielőtt eljött a nagy nap, ami egyben kapcsolatunk utolsó napja volt, ugyanis erekcióban körülbelül 11-12 cm-es volt a fiú pénisze. Az addigra vasolvasztó forróságúra hevült szerelem (vagy annak hitt illúzió) azonnal kihűlt, ahogy a kezembe vettem a nemi szervét. Persze nem a méret számít, ez igaz is, abban az esetben, ha a méret az átlagos méreten belül van, de a szélsőségek igen ellehetetlenítik a nemi élet minőségét." Nyilván nem ez a jellemző forgatókönyv, ám ezen kívül is számos lebonthatatlan akadálya lehet a perfekt szerelmi kooperációnak - jobb ezeket mihamarabb kitapasztalni.

Valójában már a saját korosztályomban, az X generációban sem volt jellemző, hogy sokáig őrizgettük volna szüzességünket. Olyanokat viszont szép számmal ismerek, akik családot alapítottak rögtön az első szerelmükkel. Ez sem igazán szerencsés húzás. Itt ugyan a házon belüli pofára esés megspórolható, ám továbbra is hét lakat alatt őrzött titok marad, hogy mi lehet odakint. Aranyhaj talán jól elvan a maga kis tornyában, ám a lelke egy része mindig is arra vágyik majd, hogy a virágos réten szaladgáljon önfeledten. Elég, ha a baráti körömet tekintem: a legpéldásabb házasságok érnek véget egyik pillanatról a másikra. Pedig látszólag minden megvan: szeretet, harmónia, jólét és számos közös gyerek - mégis borul az egész. A legtöbbször kiderül: egyikük - többnyire a lány - még soha senki mást nem szeretett, s a negyvenes éveibe érve szinte szétfeszíti a sóvárgás, hogy végre körülnézzen a világban. Az egyik lelép otthonról, a másik szeretőt kezd tartani, a harmadik rögtön beadja a válókeresetet... a fene se tudja, mi lett volna, ha tapasztaltabban kelnek egybe. A vágyak nyilván akkor is dörömbölhetnek. De már a gyermeki kíváncsiság nélkül. Már bőven tudjuk, milyen odakint.

A magamfajta világi fickók persze beérik a józan praktikummal és a tapasztalás bölcsességével, mindazonáltal érdekes az is, ahogyan az erényövet prédikálók érvelnek. Az isteni kinyilatkoztatást, mint szempontot azonnal lesöpörhetjük az asztalról. Földi létezésem során sosem fogom megtudni, hogy a Teremtő létezik-e (remélem, igen), ám azt nagy magabiztossággal állíthatom, hogy olyan isten nincsen, amelyik testi ártatlanságot, avagy élethosszig tartó monogámiát vár el. Nem is lehet ilyen, hiszen a szokásinkat, a rituáléinkat magunk alakítjuk, az Örökkévaló aligha - földtörténeti távlatban meglehetősen későn kialakuló - emberi hóbortokhoz fogja igazítani évmilliárdos attitűdjét. De nem is szükséges effajta metafizikai fejtegetésekbe bocsátkoznunk. Az ezerszer hivatkozott szent könyvek sem adnak erre vonatkozó instrukciókat. Elég, ha az evangéliumokat tekintjük: Jézus sohasem beszél szexualitásról, ilyen konkrétumokról pláne. Az ószövetségi tízparancsolat ugyan tiltja a paráználkodást, ám arra már nem tér ki, mit is ért a kifejezés alatt. Ha túllépünk a tisztán vallási megközelítésen, jöhet a hívők által kiizzadt racionalizálás, amellyel megpróbálnak valamiféle észszerű, világi magyarázatot ráhúzni e tisztán felekezeti elvárásra. Szüzen a nászútig? - ez a címe annak a YouTube videónak, amelyet egy Miriam nevű, nagyon helyes lány készített néhány éve, felsorolva benne 15 érvét az önmegtartóztatásra. Ötször, öt különböző megközelítéssel hivatkozik a hagyományra - ezek számomra semmiféle értékkel, így meggyőzőerővel sem bírnak. Ötször, ugyancsak öt különböző formában hivatkozik az örömodázás, a várakozás, az aszkéta fegyelem szépségére és szükségességére. Igaza van: ez kell a sportnál, a munkánál, a diétánál - a szexnél aligha. Ha a szülés után pár hétig nincs szex, azt mindenki simán kibírja előzetes gyakorlás nélkül is. Megemlíti a nem kívánt gyermekáldás kockázatát is, amely a 21. századi fogamzásgátlási módszerek mellett aligha nyomós érv. Mindezeken túl kitér még a személyes lelkiismeret kérdésére is, elfelejtve, hogy ez egy olyan probléma, melyet saját magának gyártott... Mindössze egyetlen olyan szempontot említ, amelynek valós relevanciája lehet: állítása szerint a felmérések azt igazolják, hogy a szüzen házasodók ritkábban válnak el és ugyancsak ritkábban lépnek félre. Természetesen forrásmegjelölés nincsen, s nem is találtam ilyen eredményű kutatást sehol. (Ahogy fent írtam, személyes tapasztalataim pont ezzel ellentétesek.) De még ha igaz is lenne, hogy az ártatlanságukat a nászágyig őrzők stabilabb házasságban élnek, az sem jelentené, hogy e frigyek kielégítőbbek is. Sanszos, hogy az érintettek számottevő része frigid, vagy egyenesen aszexuális. Jó esély van arra is, hogy a társadalom perifériáján élőkről van szó, akik nem igazán kelendőek a húspiacion. És egészen bizonyos, hogy a saját lelkiismeretük görcsös rabjai, akik sok esetben egy rossz házasságban is inkább megmaradnak, mint hogy "bűnös módon" abból kilépjenek, vagy kikacsintgassanak.

Túl a vallásokon, túl a felekezeti hiedelmeken, s túl az azokat alátámasztani kívánó verejtékszavú magyarázkodáson: a valódi okokat mindannyian jól ismerjük. Ez pedig az emberi kishitűség. Talán nem tőlem van a gyerek, ha az ara nem volt szűz - ez a legősibb félelem. Talán a többiek jobbak nálam, s én nem kívánok versenyezni - ez a rettegés második foka. Nőként: talán olcsó ribancnak néznek, ha túl sok férfival volt dolgom. Mondjuk ebben azért van valami, de néhány ex azért bőven belefér. Szóval: ha valakinek egészséges a lelke, megfelelő önbizalommal bír és nem fertőzték meg irracionális vallási hiedelmek, az aligha kíván szüzen házasodni, s pláne nem vár el ilyet attól, akit ténylegesen szeret.