téveszmék

téveszmék

"Mindannyian egy jobb világon dolgozunk"

2021. március 29. - G. Nagy László

lakatos_mark.jpg

 

Gulyás Marci, a Partizán házigazdája pár napja Lakatos Márkot látta vendégül. Érdekes beszélgetés formálódott, egyrészt mert mindketten felvállaltan melegek, s ez már önmagában is egy csónakba ülteti őket; másfelől a riporter - és Youtube csatornája - transzparens módon baloldali, szemben az interjúalannyal, aki kifejezetten liberális eszmeiséget képvisel. A magam részéről mindkét srácot kedvelem, s szemernyi kétségem sincs afelől, hogy mindkettőt szilárd meggyőződés és abszolút jó szándék vezérli. Ezzel együtt is csupán az egyikük gondolkodásmódjával tudok azonosulni.

 

"A mi családunkban van egy nagy kultúrája az etetésnek, az evésnek, az evésen keresztül történő jutalmazásnak, büntetésnek. És én viszonylag hamar elkezdtem túlsúlyos lenni. Ez aztán egy véget nem érő lefogyasztási kísérletbe és a másik oldalon pedig a nagymama tömése processzusba ment át. Onnantól kezdve, gyakorlatilag tizenéves koromtól kezdtem el szembesülni avval, hogy csúfolnak. Én voltam a dagi, hosszú hajú kisfiú, aki ráadásul kislánynak nézett ki sok esetben." - kezdi Márk, egyértelművé téve, hogy az ő gyerekkora sem sérülésmentes. Ahogy persze egyikünké sem az, még akkor sem ha - szemben a stylisttal - a lehető legszeretőbb és legelfogadóbb környezetből érkezünk. Az igazán lényeges az, miként dolgozzuk fel kisebb-nagyobb traumáinkat.

 

Harville Hendrix amerikai családterapeuta szerint gyermekkori szocializációnk három szinten is felel azokért a tudattalan tartalmakért, melyek később egész életünket meghatározó módon formálják majd. Elveszett énnek nevezi azon gondolatok, érzések és természetes viselkedések összességét, melyeket a környezet nyomására el kellett fojtanunk. Hamis énnek hívja az így keletkező űr kitöltésére létrejövő személyiségstruktúrát, melynek fő funkciója az álcázás, valamint a védelem a további sérülésektől. És végül megtagadott énként aposztrofálja e hamis én negatív elemeit. Ezeket környezetünk jellemzően úgy bírálja, hogy nem is lehet tisztában a pszichikai funkciójával, ahogyan valójában persze mi magunk sem. (Csoda, ha tagadjuk?) Nem egyszerű tehát a mélyben meghúzódó, lelki rétegződés, melyre alig-alig van rálátásunk, mégis meghatározó szerepet játszik későbbi döntéseinkben. Amikor azt tapasztaljuk, hogy folyton olyan emberekbe szeretünk bele, akik egymáshoz - és jó eséllyel ellenkező nemű szülőnkhöz - kísértetiesen hasonlítanak, az egyértelműen jelzi: tudattalanul gyermekkori traumáink gyógyulását reméljük a kapcsolattól. Hasonlóképpen formálódnak barátságaink és pártszimpátiáink is. Nem vitás: mindannyian a lét azon teljességét áhítjuk, amelyet utoljára a magzati kor all inclusive lebegésében tapasztalhattunk meg - még tökéletesen szabadon, szégyenek, gátlások, kielégületlen szükségletek és bántások híján. A kérdés csupán az, hogy hajlandók vagyunk-e felnőni, szembenézni sérüléseinkkel és begyógyítani azokat, vagy pedig komplexitás-vágyunkkal megmaradunk a csecsemő szintjén, aki minden egyes testi-lelki igényeinek kielégítését továbbra is az anyjától várja. Természetesen az is sokatmondó, ahogyan a csecsemő kommunikál: a legkülönbözőbb problémái esetén is ugyanazzal az artikulátlan sírással. Ismerünk olyanokat, akik még felnőtt éveik során is a "találd ki gyorsan a gondolatom" játékot űzik? Akik kínozzák, szekálják, üldözik, bántalmazzák a másikat, ahelyett hogy megfogalmaznák (legalább saját maguk számára), mire is vágynak valójában? Ezek biztos jelei a vázolt éretlenségnek.

 

"Akkor neked ennek hatására lett bármiféle problémád saját magaddal, egészen addig te békében éltél a saját kinézeteddel, testalkatoddal." Egészen szembetűnő, ahogyan Gulyás Marci megpróbálja Lakatos Márk szájába adni a szavakat. A Partizán mélybalos házigazdája talán tényleg szentül meg van győződve arról, hogy a túlsúly olyan, akár a balkezesség: önmagában semmiféle problémát nem jelent, csupán a csúfolódó, gonosz kis osztálytársak okoznak felesleges lelki terhet. Ez kétségkívül öngyilkos filozófia, mégpedig két okból. Egyfelől pontosan tudható, hogy az elhízás egészségtelen. Mindenféle viszolygás, amelyet a kövér emberek kapcsán érzünk, abszolút természetes, és ha ezt a legszalonképesebb udvariassággal rejtjük is, ha a lehető legmesszemenőbb elfogadást tanúsítjuk is, attól még minden érintett pontosan érzékelni fogja. Egyszerűen azért, mert bármilyen barátságosan is viselkedünk velük, randira azért nem őket hívjuk és a focicsapatba sem őket választjuk elsőként. A lelki sérülést tehát ez esetben a legkevésbé sem a környezet faragatlansága indukálja. Másfelől Gulyás Marci felvetésében - kimondatlanul bár - meglapul a szokásos éretlen, balos reakció: a környezetet kell elhallgattatni; a világot kell megváltoztatni; s minden azonnal rendbe jön. (Még véletlenül sem magunkon kell kezdenünk a változást.) Lakatos Márk - szerencsére - nem megy bele ebbe az utcába.

 

A házigazda persze nem adja fel. Következő próbálkozásként a Szomszédok című teleregényből vetít pár felejthetetlen jelenetet a Bajor Imre által formált legendás karakterre, Oli úrra fókuszálva. (Janka nénit leszámítva ő volt az egyetlen, akiért csütörtök esténként érdemes volt bekapcsolni a tévét annak idején.) A motiváció nyilvánvaló: vendége mondja ki, hogy a melegek ilyenforma, parodisztikus ábrázolása sértő. Lakatos Márk ennek sem ül fel, mi több, szerinte Bajor alakítása sokkal inkább pozitív hatású és az elfogadást segítette, még akkor is, ha ma már nem számítana PC-nek. Saját, meglehetősen harsány stílusa kapcsán így nyilatkozik: "Nagyon sok meleg szereplője a magyar médiának az identitását sem merte vállalni ebben az időszakban - sokan még most sem -, illetve megpróbált alkalmazkodni, megpróbált valahogy belesimulni abba a közegbe, amiben volt, azért, hogy ne érjék bántások. Én - lehet, hogy azért, mert nagypofájú, bevállalósabb, vagy nem tudom milyen karakter voltam - én ezt hoztam magammal." A stylist magabiztossága és önazonossága egészen lenyűgöző. Egyszerűen ledobja magáról a műsorvezető világot hibáztató attitűdjét. Azt a gyermeki hajlamunkat, hogy frusztrációnk forrását és problémáink megoldását önmagunkon kívülre helyezzük, a pszichológia externalizációnak hívja, s szakemberei széleskörűen egyetértenek abban, hogy ez a fő oka a világban tapasztalható boldogtalanság jelentős részének. A baloldali gondolkodás azonban az ideológia kedvéért mindig is hajlandó volt a sutba hajítani bármely tudományos álláspontot, ezt különösen. Jól kivehető, hogy Gulyás Marci is a safe place infantilizmusban hisz: a maga részéről a többé-kevésbé egészséges többség érzékenyítésére helyezné a hangsúlyt, szemben a példaértékűen józan Lakatos Márkkal, aki az önmagunkért való kiállás útját képviseli.

 

Sosem csináltam titkot abból, hogy számomra az egyéni felelősségvállalás iskolája a vonzó. Lakatos Márkhoz hasonlóan magam is épp eléggé megedződtem ahhoz, hogy magasról tegyek a világ elvárásaira és véleményére. Ettől függetlenül legitimnek tekintem Gulyás Marci kiindulópontját is: szerencsés volna olyan világot építenünk, amelyben a legkevésbé sem bántjuk egymást. De eddig, és csakis eddig tartom elfogadhatónak a baloldali attitűdöt. Innentől kezdve ugyanis veszélyes vizekre kezdünk evezni. Amennyiben az infantilizmust a továbbiakban már nem nevezhetjük a nevén, hanem a felnőttséggel egyenértékű másságként, különlegességként, vagy pozitív előjelű érzékenységként kell emlegetnünk, abból további, ártó bonyodalmak származhatnak. Ha ugyanis e gyermeki tehetetlenség természetes és elfogadható, onnantól már csak egy fél lépés, hogy mindenkit, aki nem hajlandó tiszteletben tartani, azonnal érzéketlennek, sőt fasisztának titulálhassunk. Mi több: ha kimondjuk, hogy az infantilizmus tiszteletreméltó, onnantól nem a felszámolásán, hanem az újratermelésén kezdünk el dolgozni. Attól a pillanattól kezdve nem egy jobb világot célzunk, hanem az éretlenség, a sértettség, az áldozatiság sémáit konzerváljuk. Világos, hogy senki sem kíván magányos nyomorban tengődni, ám ettől még nem lesz sportszerű, ha másokat is magával ránt a kilátástalanságba. Nőgyűlölő férfiak, férfigyűlölő nők, rasszisták, homofóbok, a család bomlasztásán ügyködő frusztrált forradalmárok - mind a saját beteg világát terjesztené, csak hogy ne érezze magát oly szánalmasan egyedül. (És még ezt a jelenséget sem hívhatjuk annak, ami, hanem illene szolidaritásnak hazudnunk...)

 

Lakatos Márk a riport során végig ugyanazt a kiegyensúlyozott, pozitív, a másik ember felemelését célzó attitűdöt képviseli: "Valakiben meglátni egy olyan arcot - ugye ez a rút kiskacsának a meséje, ami egy nagyon ősi, archetipikus mese - tehát valakiben meglátni egy olyan arcot, amit ő még saját magában nem látott meg és azt kibontani és azt megfogalmazni, ez lenne igazából a mi munkánk, a mi feladatunk, a mi küldetésünk; egyébként ebben érzem magam a legjobban, amikor ilyet csinálhatok." Nos ez az, ami valódi segítségnyújtást jelent, nem a buksisimi az óbégatóknak. Imponáló az a középutasság is, amellyel elutasítja a politikailag korrekt közlésmódot: "Hogyan lehet úgy mondani véleményt valakiről, hogy ne bántsd meg, de közben mondjál is valamit, amit igaznak gondolsz? Adott esetben lehet-e ezt humorosan mondani; ha humoros vagy, avval már kigúnyolod-e, vagy sem? (...) Szerintem erre valamifajta utat, vagy megoldást érdemes lenne elkezdeni keresgélni, mert különben vagy belemegyünk egy olyan korszakba, ahol a humort úgy ahogy van, kiiktatjuk az életünkből, és senkinek nem mondhatunk semmi vicceset, mert az rögtön szégyenítés, vagy gúnyolás; vagy elmegyünk azon az úton tovább, amikor viszont kontrollálhatatlanul meggyötörhetünk embereket." Az pedig egészen parádés, ahogyan visszaveri az erőltetett és izzadtságszagú szociális demagógiát. (Pedig Gulyás Marci háromszor is nekifut, olyan ostobaságokat megfogalmazva, minthogy Magyarországon tömegeknek nem telik egy pár cipőnél többre.) "De most ezzel azt mondod, hogy például a Michelin-csillagos séfünk, Széll Tamás miért dolgozik egy két Michelin-csillagos étteremben, miközben van, akinek nem jut étel?" Túl azon, hogy nézőként értékeljük azt, ha a morális igazságot képviselő fél a kommunikáció terén is megállja a helyét, vegyük észre azt is, mennyire elszomorító a műsorgazda eszmevilága! Lakatos Márk immáron hosszú percek óta másról sem beszél, mint arról a magunkra találásról és kiteljesedésről, melyben a ruházkodás segíteni képes, kihangsúlyozva, hogy ez a legkevésbé sem pénzkérdés. Azonban Gulyás Marci képtelen meghallani a pozitív üzenetet. Alapvető ideológiája súlyos béklyóként húzza abba a disztópikus mélységbe, abba a hamis hitvilágba, ahol a periférián élők számára elképzelhetetlen a felemelkedés. Kommunikációjával ő maga is igazolja, hogy semmi sem árt úgy a radikális baloldali eszmének, mint a kisember önmagára találása - világforradalom nélkül. Ez minden esetben a kommunizmus szívébe tartó halálos döfést jelenti.

 

A gyermek azt mondja: muszáj szeretnetek. A felnőtt ezzel szemben így gondolkodik: muszáj szerethetővé válnom. A gyermek azt mondja: gondoskodjatok rólam!  A felnőtt ezzel szemben igyekszik gondoskodni magáról. A gyermek azt mondja: minden lelki problémámról ti tehettek! A felnőtt ezzel szemben pontosan tudja, hogy pszichikai egészségéért elsősorban önmaga felel. Mindkét gondolkodásmódra komplett politikai eszmerendszer épül. Vajon melyik attitűdből épül jobb világ? Nos, tessék választani!

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr4616478518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2021.03.29. 07:01:35

A Vágóval készült interjúja még rosszabb. Gyakorlatilag a végére keresztre feszíti mert nem komcsi.

G. Nagy László 2021.03.29. 07:51:03

@Renee Le Renard: Igazad van. Láttam azt is. Fodor Gáborral volt még hasonló. Értelmes emberek aligha fognak eszmei közösséget vállalni a kommunizmussal.

G. Nagy László 2021.03.29. 11:36:49

@Zabalint:

"a zabálás kultúra külön megérne nem is egy cikket"

Elgondolkodtató...

G. Nagy László 2021.03.29. 11:44:10

@Zabalint:

"liberálisoknak, baloldaliaknak, jobboldaliaknak, nacionalistáknak, internacionalistáknak együtt kell alternatívát teremteniük, holott ezeken belül nagyobb különbségek vannak politikailag, mint bármelyik és a Fidesz gumigerincű politikusai között. "

Gyakorlatilag ugyanígy látom. Egyébként ha megnézed az ide kommentelőket, nagyjából hasonló arányban találsz baloldali (segélyező, nagy államot építő) véleményt a kormánypártiak és az ellenzékiek között. Létezik az a jelenség, amiről gyakran beszélsz: Orbán is igyekszik kiszolgálni a kádári kisember igényeit.

Bandibacsi34 2021.04.20. 10:46:55

@Zabalint: a zabalos kultura az 1960 as evek előtti evszazadok frusztraciokbol jött(Lasd: Moricz Zsigmond: Tragédia) . Ez mindenhol igy van: alultaplalt sovany emberekből hirtelen a kövérek társadalma valik(lasd Mexiko, Kina, de ilyen lesz majd India es Bangladesh is). Ilyen volt a Nyugat is es az USA is az 1920-as evekig, akkor kezdett az elit figyelni a taplalkozasara. De a zabalas is foleg az also nepretegeket erinti. A felso retegek a "kajan, cigarettan" sporolnak, az also retegeknek az az "elvezeti cikk" az utazas, sportolas stb helyett..
süti beállítások módosítása