Minden arab terrorista. Minden pap pedofil. Minden politikus korrupt. Ismerősek ezek? És persze ismerjük a zsidó, a skót, a szőke nős és a rendőrvicceket is. Sztereotípiáink javarészt negatívak, így értelemszerűen bántóak is lehetnek. No de mit lehet ezzel kezdeni?

A baloldali válasz mindig ugyanaz: mindenestül ki kell irtani az előítéleteket. Nem számít, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Az sem érdekes, hogy a sztereotípiáknak lehet-e bármiféle haszna, önvédő eleme. A baloldal szimplán csak kijelöl egy áldozati csoportot, azután nagy hangon belekürtöli a világba: el a kezekkel a védenceinktől! Politikai hatalom birtokában ez tiltásokat, korlátozásokat, cenzúrát, a szólásszabadság drasztikus megnyirbálását, vagy akár gondolatrendőrséget is jelenthet. Onnantól kezdve az érintettek érinthetetlenné válnak, függetlenül attól, hogy valóban áldozatok-e, valóban szelídek-e, valóban ártatlanok-e. A klasszikus liberális vonal ennek szöges ellentéte. E szerint: amíg nincs fizikai atrocitás, vagy törvény előtti megkülönböztetés, addig mindenki azt gondol, azt érez és azt mond, amit csak akar. E filozófia szerint az egyes "áldozati" csoportok tagjainak óriási a felelőssége abban, hogy életükkel, magatartásukkal lerobbantsák magukról a rájuk nehezedő sztereotip terhet. A balosok ezzel még véletlenül sem foglalkoznak. Ők csakis a többségi társadalom reakcióit figyelik árgus szemekkel, botrányra éhesen.

Amennyiben kifejezetten az etnikai előítéleteinkre fókuszálunk, pontosan tudjuk, hogy igen mély, evolúciós gyökerekkel bírnak. Csányi Vilmos így ír az Íme, az ember című művében: "Emberi sajátosságnak tűnik a gyermeknek az idegenekkel szembeni különös ambivalens reakciója. Öt-hat hónapos korban kezdik a babák az idegenektől való félelem, a xenofóbia jegyeit mutatni. Ez előtt az életkor előtt bárkire rámosolyognak, ha megközelítik őket. A kritikus életszakaszban már csak a jó ismerősökre, közeli családtagokra, az idegenek pedig határozott elkerülési reakciót indukálnak náluk. (...) Kimutatták, hogy az 5-10 hónapos gyermekek pulzusa erősen felgyorsul, ha idegen közelíti meg őket. (...) A gyerekek idegenektől való félelme, a xenofóbia minden eddig tanulmányozott kultúrában kimutatható, és a félelmi reakció arányos az idegen és a családi környezet közötti esetleges etnikai különbözőséggel." Muszáj tisztán látnunk a tényt: az ismeretlenekkel szembeni bizalmatlanság abszolút természetes, nincs benne semmi gonoszság, mi több, adott esetben akár életmentő is lehet. "A mai időkben elképzelni is nehéz, hogy milyen ritkán lakott volt az emberek világa régen. Számítások szerint 20 ezer évvel ezelőtt 2-3 ezer ember élt Franciaország jelenlegi területén, és 6-10 ezer egész Európában. A 25-30 fős bandák 400-500 fős törzsekhez tartoztak. Ritkán találkoztak, és jobban féltek az idegenektől, mint ma. érdemes végiggondolni, milyen lehet az élete, a gondolkodása valakinek egy ilyen közösségben. Nincsen rádió, televízió, újság, és távoli rokonok, ismerősök se hoznak híreket. Minden információ forrása a közösség. Azt tudják, amire ők maguk emlékeznek, amiről naponta beszélgetnek, amit az öregek még felidéznek. Új gondolatok ritkán bukkannak fel, és még ritkábban fogadja be azokat a közösség. Az idegenekkel szembeni általános tartózkodás nagyon könnyen fejlődhet kifejezett és jól megfogalmazott idegengyűlöletbe." Nyilvánvaló, hogy ezek primitív korok primitív ösztönei, ahogyan a csecsemő reakciói is azok. Érdemes túllépni mindezen; ez azonban csakis a tudatosság, a megismerés által lehetséges. Ha azt tapasztaljuk, hogy az arabok többsége nem erőszakos; hogy a zsidók többsége nem kapzsi; hogy a cigányság többsége nem tolvaj, úgy jó esély nyílik rá, hogy tudatunk felülírja a bennünk élő ősi ösztönöket. Ez persze kizárólag úgy megy, ha a valóságot nem fedjük el cenzúrával; tapintatnak hazudott véleménydiktatúrával; a nyílt kommunikációt és a megismerést csírájában elfojtó politikai korrektséggel.

Ahhoz, hogy előítéleteink működésbe lépjenek, az adott csoporthoz való tartozásnak világosan látszódnia kell. Ez elsőre triviálisnak tűnhet, de a legkevésbé sem az. Gondoljunk csak bele: lehet lesújtó véleményünk a franciákról, vagy épp az informatikusokról, azonban a pesti forgatagban aligha szúrjuk ki őket első blikkre. Egy kínait sokkal magabiztosabban azonosítunk, ahogyan egy szolgálatban lévő rendőrt is nyilvánvalóan elárul az öltözete. Minél látványosabb egy identitáselem, annál alkalmasabb, hogy sztereotípiák céltáblájává váljon. A rendszerváltás idején a sógorok számos üzletben a "magyar, ne lopj!" felirattal üdvözölték honfitársainkat. Ez nem épp barátságos gesztus, mindenesetre egyikünkre sincs ráírva, hogy a Kárpát-medence szülöttei vagyunk. Egy cigány származásúnak már lényegesen nehezebb a helyzete, ha hasonló előítélettel kell megbirkóznia. Épp ilyen teher lehet az egyenruha is. Lássuk csak: ha arányait tekintve épp annyi pedofilt találunk a papok, a tanárok és a hidegburkolók között, vajon melyikből lehet leghatékonyabban sztereotípiát formálni?

Valamennyi jóérzésű ember egyetért a következőben: minden egyén megérdemli, hogy tiszta lappal induljon. Senki sem tehet az ősei, a rokonai, a nemzettársai, vagy épp a kollégái bűneiről, ballépéseiről. A sztereotípiákat azonban aligha lehet kívülről, erővel letörni, legfeljebb elhallgattatni, szőnyeg alá söpörni. Az előítéleteket csakis belülről, az érintettek aktív szerepvállalásával lehet elkoptatni. Muszáj felvonultatni a jó példákat és ugyanígy muszáj elhatárolódni a fekete bárányoktól is. Sosem fogjuk elhinni, hogy az iszlám békés vallás, ha a muzulmánok jelentős része csendesen egyetért a terrorista merényletekkel. Sosem fogunk megbízni abban az egyházban, amely a gyerekeket molesztáló papjait nem távolítja el azonnal a soraiból, hanem diszkréten áthelyezi egy másik parókiára. Azt is nehéz lesz eladni, hogy a melegszervezetek toleránsak és a sokszínűség pártján állnak, ha még a brazil fociválogatottnak is nekimennek, csak mert a Copa Américán senki sem viseli a 24-es mezt... (ez a szám a melegek jellegzetes helyi szimbóluma). Ha egy sztereotípiának van alapja - márpedig a legtöbbnek van - úgy muszáj az alapokat is rendbe szedni, mert különben az előítéletek felszámolására irányuló legjobb szándékú kezdeményezés is csak hamis, káros és veszélyes propaganda marad.

Két nappal ezelőtti show műsorában Bayer Zsolt így fogalmazott az afgán migránsok által megerőszakolt és meggyilkolt, 13 éves osztrák kislány kapcsán: "Ez a szerencsétlen önként és dalolva fölment és belesétált a saját iszonyatos kínhalálába. Miért? Mert azt kezdték elhitetni abban a társadalomban, hogy az előítéletesség az rossz. Nem, az előítéletesség a túlélés egyik záloga." Nehéz lenne vitatkozni e gondolatokkal. Lassan az én kislányom is 13 lesz, s bár mosolygós, barátságos és nyitott, a magunk részéről az óvatosságot, és a bizalmatlanságot is igyekszünk a fejébe verni. Sohasem bocsátanám meg magamnak, ha bármi szörnyűség érné, csak mert elhitte, hogy minden előítélet az ördögtől való.