"Tőlünk nyugatra egy ideológiai háború dúl, egy istentelen ideológia, a halál kultúrája terjed és a szemünk előtt zajlik Európa öngyilkossága." - mondta Kövér László ünnepi beszédében csütörtökön, Zalakaroson. A magam részéről nem gondolom, hogy az istentelenség volna minden bajnak a forrása, ezen túlmenően azonban szinte mindenben osztom az Országgyűlés elnökének álláspontját.
Hétfőn megalakult a parlamenti imacsoport, melyhez mindössze néhány KDNP-s és fideszes képviselő csatlakozott, az ellenzékiek közül senki. Az csak egy dolog, hogy - nagyon úgy tűnik - lesz miért imádkozni a jövőben; ugyanakkor tisztán látszik, hogy nem a gyakorló vallásosság fogja egységbe forrasztani a nemzetet. A magam részéről semmi bajom a régimódi hitélettel - mindenkinek joga van az ártatlan hóbortokhoz, a spiritualitáshoz, az istenkereséshez. Azonban hiba volna azt gondolni, hogy ez az egyetlen út a békés és kiegyensúlyozott létezéshez. Szemmel láthatóan a kormánypárti honatyák többségét is hidegen hagyta az imacsoport létrejötte.
Ha azonban lehántjuk a vallásos mázat, azt kell mondanunk: Kövér László jól látja a lényeget. Nyugaton a halál kultúrája terjed, melynek jeleit nap mint nap megtapasztalhatjuk. Egy olyan világot látunk, ahol a progresszív ideológia egyre inkább átveszi az uralmat a józan ész felett. Ahol a szólásszabadság, az eszmék sokszínűsége, a liberális alapelvek már régen nincsenek napirenden; ahol egy ideje már a közbiztonság sem lényeges szempont; s napjainkra már ott tartunk, hogy az elmebaj lassan a jólétet is kezdi felszámolni. Ahol az egyetemi kultúrában a diákok érzékenysége fontosabb, mint a tudományos tények. Ahol a kollektív bűnösség pusztító alapelvét senki sem kérdőjelezi meg; ahol szégyellnie kell magát mindenkinek, aki fehér vagy heteroszexuális. Ahol az áldozatiságot jobban díjazza a társadalom, mint a teljesítményt. Ahol a burka, a hidzsáb és a nikáb a női szabadság jelképei, míg a bikini a férfiuralom elnyomásának szimbóluma. Ahol százféle fogamzásgátlási mód mellett még mindig a korlátlan abortuszért hisztiznek, mondván: "az én testem, az én döntésem". Mintha nem is egy új életről, egy másik testről beszélnénk... Igen, ez kétségkívül a halál kultúrája. A megfelelő igazodási pontokat évezredek óta lerakták, történetesen éppen a Teremtés könyvében. (Ha bármely más, valláshoz nem köthető műben olvasnánk a sztorit, épp ilyen érvényes volna.) Káin és Ábel történetéről van szó, ahol utóbbi képviseli az élet kultúráját: megküzd a sikerért és valódi, értékelhető teljesítményt tud felmutatni anélkül, hogy bárkinek ártana. Testvére ezzel szemben sikertelen, ebből fakadóan irigy, féltékeny, frusztrált és gyilkos indulatot tápláló. S ha már ő maga nem lehet sikeres, úgy pusztuljon minden, ami a rendet, a békét, a szabadságot, a hagyományos értékeket illeti. Ez maga a progressziónak nevezett eszmei irányzat, ez egészen konkrétan a halál kultúrája.
A baloldal káoszteremtői természetesen most is megpróbálják elmagyarázni, hogy a háború miatti szankcióknak semmi közük a progresszív ideológiához. (Emmanuel Macron még egyet csavar a dolgon: szerinte az energiaválságnak sincs köze a szankciókhoz. Na persze...) Csupán két apróságról feledkeznek el. Az első, hogy pontosan ugyanazok erőltetik mindkettőt. A második, hogy pontosan ugyanazokat a módszereket látjuk. (Az előbbi kapcsán mindig felmerül Lengyelország és a Baltikum szerepe, mely országok valóban kivételt képeznek: népeik annyira gyűlölik az oroszokat, hogy minden ideológiától függetlenül megszavaznak bármit. A nyugati szankció-lovagoknak azonban nincsenek közvetlen negatív tapasztalataik, hiszen annak idején csak Közép-Kelet-Európát - benne minket - engedték át szovjet gyarmatnak.) Ami az attitűdöket és módszereket illeti, nem csupán az öngyűlöletről és az önpusztításról van szó, holott már önmagukban ezek is ideologikus őrületek. És nem is csak a végtelen képmutatásra gondolok, mely a progresszíveket világszerte jellemzi. (A Charlie Hebdo szerkesztőségében végrehajtott iszlamista mészárlás után számos "jóakaratú" politikus Facebook-oldalán megjelentek a könnyes együttérzés üres és semmitmondó frázisai, majd ugyanezek az emberek korlátlan befogadást hirdettek a tömegesen érkező muzulmán migránsok számára. Ma is ez megy: hatalmas Piece-feliratok és kék-sárga szívecskék mindenütt, s közben a háttérben a háborús retorika hangjait halljuk.) Ami mindezeknél is jobban emlékeztet a progresszió eszköztárára, az a cancel culture őrülete. Emlékszünk: a háború kirobbanásakor felmerült Dosztojevszkij és Csajkovszkij parkolópályára helyezése, s pár túlbuzgó nyugati bártulajdonos - komoly felhajtás mellett - a csatornába zúdította orosz vodka készletét. Számos orosz sportolót - származási alapon - kitiltottak különböző nemzetközi sporteseményekről, legutóbb épp a wimbledoni tenisztornáról. Ezek mind az ideológiai túlfűtöttség egyértelmű jelei. (Magam is zavarban voltam pár hete, amikor népes társaságot láttam vendégül, köztük a nem épp kormánypártiságáról híres Mérő Laci barátomat. Tudtam róla, hogy a vodkát részesíti előnyben, így bevásárláskor hosszasan méláztam az italpolc előtt. Végül a kockázatmentes, svéd Absolut vodkát választottam. Már jócskán italoztunk kies teraszomon, amikor elmeséltem e dilemmát. Laci helyretett, hogy hülye vagyok, semmi gond nem lett volna az orosz itallal sem, ahogy Dosztojevszkijjel és Csajkovszkijjal sincs. Szégyelltem magam az elégtelen emberismeretem miatt, de közben örültem is, hogy azért még nem őrült meg mindenki teljesen.)
„Olyan háborús karácsonynak néz elébe egész Európa, amilyet a második világégés óta nem élt meg: hideg otthonok, hatalmas drágaság, leálló gyárak, társadalmi méretekben megjelenő nélkülözés, és az ebből fakadó békétlenség és felfordulás fenyeget minden európai társadalmat”. Ezek újfent Kövér László szavai. Bevallom, nem is tudom, mit kezdjek a házelnök által vizionált Armageddonnal. Egyfelől: a nyugati népek - a tudománynak, a technológiai fejlődésnek és a piacgazdaságnak köszönhetően - minden idők legnagyobb jólétét teremtették meg a valaha volt legszélesebb néprétegek számára. Másfelől: elvileg minden összetevő adott hozzá, hogy ez a jólét még hosszú időn keresztül kitartson. Ugyanakkor: a jelen valósága energiaválságot, elszálló árakat, csaknem üres gáztározókat mutat. Németország legnagyobb ingatlankezelője már most bejelentette: este 11 és reggel 6 óra között csupán 17 fokra fűti fel a lakásokat... Nehéz elhinni és elfogadni, de úgy tűnik, van alapja a világvége-hangulatnak. A kérdés mindössze az, hogy Európa polgárai meddig viselik még politikusaik ámokfutását. Az egykori szocialista blokkból érkezve pontosan tudjuk: a szabadságjogok megnyirbálását simán elviseli az elvtelen és gyáva átlagember. Azonban ha a fizikai jóléte kerül veszélybe, azért már harap... Öröm volt nézni a minap a holland gazdák megmozdulását kormányuk egyik elmebeteg döntése nyomán. Számos középületet - stílszerűen - alaposan megszórtak trágyával... Már alig várom, hogy néhány idióta kormányt elzavarjon az öntudatára ébredő nyugati polgárság.
Az energiaválság természetesen Magyarországot is elérte, így veszélybe került az Orbán-kabinet egyik legsikeresebb projektje, a rezsicsökkentés. A magam részéről - a piacgazdaság elkötelezett híveként - mindig is az olyan megoldásokért lelkesedtem, ahol alacsony adók és magas jövedelmek mellett az emberek piaci árat fizetnek mindenért. Ez egyrészt igazságos világ, hiszen mindenki pontosan annyit költ, amennyit fogyaszt; másfelől egyszerű is, nem igényel semmiféle nyilvántartást, többletadminisztrációt. Magyarországot az elmúlt évtizedben nem ez a szisztéma jellemezte. A kormány - figyelembe véve az átlagjövedelmek mértékét - a nyomott árú fűtéssel, gázzal, elektromos energiával kívánta növelni a jólétet. Már ez is jelentős adminisztratív terhet rótt a szolgáltatókra, továbbá az igazságosság oldaláról is érkeztek kritikák, mondván: egyesek a medencéjüket fűtik a szociális okokból mesterségesen alacsonyan tartott árakon. A jelen elhozta a korrekció szükségességét, ami még tovább bonyolítja a rendszert és még több jogos kritikát fakaszt igazságosság tekintetében. A most bejelentett változás értelmében augusztus elsejétől véget ér a kedvezményes időszak: innentől a rezsicsökkentés már csak az átlagos fogyasztási szintre vonatkozik, melyet az áram esetében havonta 210 kilowattórában, a földgázt tekintve pedig havonta 144 köbméterben állapítottak meg. Aki ezt a szintet túllépi, annak piaci árat kell fizetnie a túlfogyasztásért. (A távfűtés ára változatlan marad.) Ez így, ebben a formában - külön kezelve az eltérő szolgáltatásokat, energiaforrásokat - nem tűnik különösebben sportszerűnek. Akik villannyal fűtenek és egyáltalán nem használnak gázt, azok - kiegészítő kompenzáció hiányában - a kiigazítás legnagyobb vesztesei, míg a távfűtött lakások tulajdonosai alig érzékelik majd a változást. A legigazságosabbnak talán az tűnne, ha az átlagfogyasztást minden energiahordozó esetén kilowattórában határoznák meg és a teljes felhasználást vennék alapul - ez azonban még tovább növelné a rezsicsökkentés rendszerének bonyolultságát. Egy biztos: még rengeteg a bizonytalanság; a kormánynak minimum két hete van rá, hogy korrigálja a már most látszó hibákat. Várjuk meg, mi lesz a vége...
"A brüsszeli bürokraták át akarják alakítani az Európai Uniót egy diktatórikus birodalommá, amely magába akar olvasztani, el akar törölni szabad országokat, önazonosságukra büszke nemzeteket és keresztény gyökérzetű kultúrákat azért, hogy politikailag alávesse, kulturálisan megalázza, gazdaságilag kifossza az Európai Unió mind a 27 tagállamát és 447 millió polgárát”. Erős szavak. Ha Kövér László csupán rémeket lát, úgy elgondolkodtató, hogy egyáltalán mondhat-e ilyeneket felelős módon a magyar Országgyűlés elnöke. Amennyiben viszont igaza van - és a magam részéről efelé hajlok -, úgy a továbbiakban sem árt résen lenni. Ki tudja, milyen őrületeket produkál még a halál kultúrája.