"Igen, mindent tudunk magáról, de ehhez elég nekünk az ön cikkeit olvasgatni, ne reménykedjen, több ehhez nem kell. Maga egy Magyarország felforgatásán dolgozó, békétlenséget szító, külföldről támogatott, tőről metszett kommunista" - válaszolt Kocsis Máté Jámbor Andrásnak a parlamenti ülésen. Bevallom: eleddig sosem olvastam Jámbortól semmit, most aztán igazán kedvet kaptam.
"Hogy szabadság és kommunizmus létezhet egyszerre, az természetes mindenkinek, aki tovább lát a történelemben a pártállam borzasztó tettein." - írja a Mérce oldalán januárban, Tamás Gáspár Miklóstól búcsúzva. Világos, hogy egy nekrológ nem a legalkalmasabb keret a mélyebb filozófiai fejtegetésekre, de ha nem itt, úgy valahol máshol igazán kifejthetné, hogy e két - szöges ellentétben álló - kifejezés miként férhet meg egymás mellett. Számos radikális baloldali gondolkodó munkáit tanulmányozom; a tisztességesebbek mind elismerik, hogy kommunizmus nem létezhet erőszak nélkül, vagy legalábbis azt, hogy ők maguk nem látják a békés utat.
"A boldogulás nem akarat kérdése, hanem képességek összességének a kérdése, amely képességeket egyenlőtlen mértékben tudunk megszerezni. Akinek nincs saját gyerekszobája, arra a szülei nem tudnak úgy figyelni, mert a nap végén csak a fáradtság maradt. Nem tudják a tanszereket, a megfelelő táplálékot megfizetni, a folyamatos túlóra mellett a kellő törődést és odafigyelést nyújtani." - így fogalmaz Jámbor András a Hazugság, hogy aki akar, az tud dolgozni című cikkében. Lassan kétszáz éve hallgatjuk ezt a hülyeséget: az akarat, az elszántság, az egyéni teljesítmény mit sem számít, minden a rajtunk kívül álló körülményeken múlik... Ez a tipikus baloldali gondolkodás: elárulása mindannak, ami az embert valaha is felemelte és naggyá tette. Nyilvánvaló igazság, hogy nem ugyanonnan indulunk. Más-más genetikával, gyermekkori környezettel, egészséggel és vagyoni helyzettel áld meg mindannyiunkat a jószerencse. Na és? Célszerű a világot okolni minden bajunkért, vagy érdemes lenne inkább megpróbálni mindent, amit csak megtehetünk magunkért? "Egy olyan szélsőségesen egyenlőtlen társadalomban, mint a miénk, a szabad akarat hazugság." Imádom a balos demagógokban, hogy egyetlen rövidke mondatba akár több hazugságot is bele tudnak építeni. Egyfelől: Magyarország - és általában Közép-Európa - az a térség, ahol a jövedelemeloszlási egyenlőtlenségek világszerte a legkisebbek. Másrészt: a szabad akaratnak sokféle korlátja lehet, azonban társadalmi tekintetben kizárólag a diktatórikus intézkedéseket sorolhatjuk ide. Minél kevésbé szól bele az állam a polgárok életébe, annál inkább szolgálja az egyén szabad akaratát, egyúttal annál távolabb kerülünk mindenféle kommunista rémálomtól. "Ha a szabadságjogokat az egyenlőtlen társadalmi viszonyokra helyezzük, mint politikai felépítményeket, akkor a mélyben lévő kizsákmányolást, nemi-, osztály-, etnikai alapú igazságtalanságokat ezek a szabadságjogok könnyen súlyosbíthatják." Elképesztő ez a gondolkodásmód, a nyelvezet meg pláne. Jámbor András tényleg egy tőről metszett kommunista, aki képes bekezdéseken át papolni a szabadságról, hogy aztán a végén kibökje: esküdt ellensége annak.
Természetesen a környezetvédelem kapcsán is kizárólag a kapitalizmus gyűlölete jut eszébe: "Fájóan hiányzik annak kimondása is, hogy a klímaváltozásért nagyon nagy részben felelős nagycégek ellen is fel kell lépni." Nincs vitám azzal, hogy az ökológiai károkat az okozóknak kellene megtéríteniük, ám ennek nem sok köze van a cégformához és -mérethez. De még ahhoz sem, hogy egy-egy ország milyen társadalmi-gazdasági berendezkedést működtet. A világ legnagyobb üvegházgáz-kibocsátója hosszú évek óta az a Kína, amely önmagát kommunista államként azonosítja... "Nem az lenne a szemléletformálás, hogy ennél kicsit bátrabbak, merészebbek vagyunk, és kimondunk olyan dolgokat, amiket még a téma iránt érdeklődők se tudnak feltétlenül?" Ami engem illet: fogalmam sincs, melyik politikus a veszélyesebb. Az átlagos ellenzéki, aki nem hisz senkiben és semmiben (talán csak a pénzben, a hatalomban és abban, hogy Orbán maga a patás ördög); avagy a Jámbor András, aki - úgy tűnik - valóban fanatikus hívő.
Februárban német antifa banda garázdálkodott Budapesten, a rendőrség az ügy kapcsán Jámbor egyik társát is előzetes letartóztatásba helyezte. (Bizonyítékok hiányában később elengedték.) Ez az eset, illetve az antifa mozgalomhoz fűződő viszony az oka annak, hogy a Párbeszéd-frakció politikusa ennyire a reflektorfénybe került mostanság. A témában számos alkalommal megszólalt és posztolt is a Facebookon, azonban sehol nem találkoztam olyan mondatával, amelyben elítélte volna az utcai erőszakot, a járókelők félholtra verését. Az antifa mozgalmat tértől és időtől függetlenül mindig is a terrorista attitűd jellemezte - igen beszédes, hogy Jámbor András képtelen elhatárolódni tőlük.
Szombaton rajtol az idei - immáron 17. alkalommal megrendezésre kerülő - Ultrabalaton; a 210 kilométeres távval a Párbeszéd csapata is megküzd majd. Hosszú évek óta figyelem e törpepárt működését, s azt kell mondjam: messze ez az első szimpatikus húzásuk. Szabó Tímea maga is indul, ám a csapattagok névsorát nem tette közzé. Ha valaki tudja, írja meg, de szerintem hiába keresném a 13 fős listán Jámbor András nevét...
