A miniszterelnök tusványosi előadásából sok mindent ki lehetne ragadni, a magam részéről mindenesetre a bevezetőt találtam legérdekesebbnek. Orbán kezdésként beszámol róla, hogy a román külügy részéről kapott némi instrukciót, miről szabad beszélnie és miről nem, illetve reagál is erre: "Azt ajánljuk, hogyha a román elnök eljön Magyarországra és előadást tart, amire mi hívogatjuk, akkor nem fogjuk neki megszabni, hogy miről és mit mondhat." Tisztán látszik, hogy a diplomácia frontján is minket jellemez a liberális attitűd, a szóban forgó demars ettől függetlenül pár szót biztosan megér.

Lássuk, mik azok a témák, melyek Románia érzékenységét sérthetik:

1. Nemzeti szimbólumok.
2. Kollektív kisebbségi jogok.
3. Nem létező romániai közigazgatási egységek.

Számomra egészen döbbenetes, hogy 2023-ban még mindig itt tartunk. Ez az állami szintre emelt kisebbrendűségi komplexus iskolapéldája. Immáron több mint száz esztendeje, hogy a Nagy-Trianon kastélyban aláírták a világtörténelem egyik legigazságtalanabb békeszerződését. Annak is 16 éve már, hogy Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, így a két ország közti határ szinte jelképessé vált. Miért nem lehet felnőni ehhez a helyzethez? Miért zavar bárkit az Erdély, vagy a Székelyföld elnevezés? Miféle mimózaság az, amelyet sért a magyar trikolór, vagy épp a székely himnusz? "Azt is ajánljuk még a román testvéreknek, hogy vegyék figyelembe, hogy a jelenlegi legnagyobb román nemzeti ambíciót, a schengeni tagságot Magyarország teljes mellszélességgel támogatja, és fölhívjuk a figyelmüket, hogy 2024. július elsejétől az Európai Unióban magyar elnökség lesz, és a programunk kiemelt célja elérni Románia schengeni tagságát." Orbán Viktor szavai felnőttségről és európaiságról árulkodnak, ehhez képest markáns kontrasztként jelenik meg a román infantilizmus. Ha történtek is történelmi vétkek, a maiaknak már aligha kell szégyenkezniük, vagy bűntudatot érezniük azok miatt. Az európai sokszínűség jegyében meg kéne tanulni végre elfogadni és tisztelni egymás kultúráját és békében egymás mellett élni. Mi sem könnyebb ennél érett emberek számára.

A román külügy instrukciói között szerepel még, hogy Orbán ne tüntesse fel rossz színben a nyugati értékeket. Szomszédaink lelkületét ismerve az előbbi pontokon meg sem lepődünk, ám ez valahogy kilóg a sorból. Mi folyik itt, kérem? Tényleg ott tartunk, hogy Románia játssza az ideológiai csendőr szerepét Magyarországgal szemben? Vajon mit ígért Brüsszel ezen álszent felhívásért cserébe? Ez valami egészen szürreális stréberség. A kommunista időkben sok elvetemültséget láttunk, de olyanra nem emlékszem, hogy Ceausescu bármikor is rendre utasította volna Kádárt a szovjet birodalomhoz való ideológiai hűség tekintetében. A dolog már csak azért is groteszk, mert aligha találnánk olyan országot a kontinensen, amely távolabb helyezkedik a klasszikus európai értékektől, mint Románia. Vasile Dincu korábbi védelmi miniszter szerint kultúrájuk része a lopás, ezért az ezzel nem kalkuláló amerikaiakat nevezte felelősnek a Konstanca megyei légitámaszpontról lenyúlt, összesen kétmillió dollár értékű üzemanyag kapcsán... De nem is kell másfél évvel ezelőtti nyilatkozatokra hivatkozni, már az is sokat elárul Románia európai értékek iránt tanúsított elkötelezettségéről, ahogyan a szóban forgó demarsban fogalmaznak: érzékenységüket sérti a nemzetiségi jogok felemlegetése... Hol élünk, kezicsókolom? "Ne beszéljünk a kollektív kisebbségi jogokról. Jó, erről sem beszélek, csak megállapítom, hogy ezek léteznek és megilletik az itt élő magyarokat." Nos, ez is ilyen végtelenül egyszerű.

Valami egészen fura, önmagából kifordult világban élünk. Azt már megszoktuk, hogy Gyucsány Ferenc oktatja ki a kormányt demokráciából és jogállamiságból. Már azon sem akadunk fenn, amikor Cseh Katka vizsgálja a kabinet korrupciógyanús ügyeit. No de az, hogy Románia lett az európai értékek őrangyala... Ez még viccnek is borzalmas.