Jóllehet a népi közmondások jelentős része nettó ökörség, azért ismerünk néhány valódi bölcsességet is: "Ki-ki a maga portája előtt söpörjön!" Ez annyira elemi és lényeges, hogy egyes verziói még kiegészítő magyarázatot is fűznek hozzá: "Ne szabj rendet más ember házánál!" Illetve: "Söpörd magad háza elejét, hagyj békét másénak!" Nagyjából ez volna a sok évszázados norma. Azután egyszer csak jön a Szikra Mozgalom, s a kommunista eszméhez hűen tojik a magántulajdon szentségére.
Terézvárosban két héten át tartott a szavazás, amelyben a kerület lakó eldönthették, miként viszonyulnak a rövidtávú lakáskiadáshoz. A voksolók 54%-a úgy döntött, hogy tiltsák be az Airbnb típusú szolgáltatást. 2026 január 1-től Terézváros lakóingatlanai kizárólag otthonként, és nem szállodaként funkcionálnak majd. A szélsőbaloldali Szikra Mozgalom már évek óta hergeli a népet; a tiltás mellé felsorakozó szűk többség (mindössze 447 fő a különbség a két tábor között) elsősorban elvakult kampányuknak köszönhető.
A kérdés természetesen nem kizárólag hazánkat érinti; Európa számos nagyvárosában vezettek már be hasonló korlátozásokat, többek közt Lisszabonban, illetve legutóbb Barcelonában. E drasztikus és barbár intézkedésekkel szemben látunk azonban pozitív mintát is: az észt adóhivatal például tökéletesen együttműködik az Airbnb-vel. Közösen kialakítottak egy nagyon egyszerű rendszert, melyben a házigazdák két kattintással bejelenthetik rövidtávú lakáskiadásból származó bevételeiket. Az e-ügyintézés flottul működik, mindenki jól jár.
S hogy miért ez a régóta tartó, eszetlen hergelés? Alapvetően három, egymástól teljesen független szempontot ismerünk. Ez három tökéletesen elkülöníthető szegmenst takar, amelyeknek - más-más okokból - egyaránt csípi a szemét a terézvárosi lakásokban megszálló turista-sokaság. Az első értelemszerűen a szállodaipar, amelynek valódi konkurenciát jelentenek az Airbnb-ingatlanok. Nyilvánvaló, hogy az üzleti szféra minden szereplője tűzzel-vassal irtaná a versenytársakat. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy morális tekintetben ez a szempont tökéletesen figyelmen kívül hagyható - tessék csak mindenkinek ringbe szállni! A második (de valójában az egyetlen fajsúlyos) szempont a nagyvárosokat érintő lakhatási válság. Egyébként is kevés a lakóingatlan, az Airbnb-típusú üzemeltetés továbbszűkíti a piacot, ezáltal a bérleti díjak is egyre emelkednek. Itt már a morális megfontolás is szerepet kaphat, hiszen laknia mindenkinek kell valahol, ugyanakkor a belváros a legkevésbé sem bővíthető. De akárhogy is: ezt a problémát is a piacnak kell megoldania. Nem muszáj mindenkinek a belső kerületekben élnie, a külváros lehetőségei ugyanakkor csaknem korlátlanok. A téma pikantériáját az adja, hogy a döntést egy harmadik társadalmi szegmens hozza, mégpedig a lehető legostobább megfontolások szerint. "Káosz és zaj" - ez a Szikra Mozgalom egyetlen használható érve, mellyel a terézvárosi nyugdíjasok jelentős részét sikerült is maga mellé állítania. Nem vitás: a Pestre érkező külföldi fiatalok egy része lármás mulatozó. No de ezért van házirend. A tulajdonos pontosan úgy felel az általa elszállásoltakért, mintha saját maga lakna ott; abszolút nem lehetetlen a civilizált viselkedés megkövetelése. Arról nem is beszélve, hogy a kiadó lakások túlnyomó többsége legfeljebb négy férőhelyes - orbitális bulikra ezek aligha alkalmasak. (A Szikra Mozgalom propagandaanyagaiban, további három érv is megjelenik - felelőtlenség, a jövőnk felélése, horror közösköltségek -; ezek nyilvánvalóan üres és semmitmondó frázisok csupán, a helykitöltésen, a látszat-legitimitás ostromlásán túl egyéb funkciójuk nemigen lehet.)
Ha már végigvettük az ellenzők szempontjait, érdemes pár szóval kitérni az üzletág pozitívumaira is. Ami tény: apartmant bérelni pár napra lényegesen olcsóbb, mint szállodában megszállni. Az elmúlt harminc évben 40-50 alkalommal jártam külföldön turistaként, az esetek kétharmadában magunk is Airbnb-lakást választottunk. (Soha nem csaptunk zajt, soha nem okoztunk kárt sehol, pedig nagyon tudunk mulatni.) Ha egy városban teljesen megtiltják a rövidtávú lakáskiadást, az jelentősen csökkentheti az idegenforgalmat, s az ebből származó valamennyi bevételt. Öngyilkos politika. Ha kizárólag Terézváros dönt így, úgy abból a szomszédos kerületek profitálhatnak. Az Airbnb-üzletág elképesztő hozamokat produkál az ingatlantulajdonosoknak; a hosszútávú bérbeadásból származó bevételhez képest annak többszörösét tehetik zsebre egy-egy jobb hónapban. De nem csak ők buknak, hanem a vendéglők, a szórakozóhelyek, a taxisok, a reptér és mindenki, aki a turistákból él. És persze az önkormányzat is megrövidíti önmagát, ha a továbbiakban nem számíthat az ebből származó adóbevételekre. (Hozzávetőlegesen 2.200 lakásról van szó, ezek alsó hangon havi 50 millió forint idegenforgalmi adót generálnak. Ez nem fog hiányozni a kerületnek?) Csak gratulálni tudok Terézváros mérhetetlenül bölcs lakóinak.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a múlt szerdai kormányülést követően bejelentette, hogy a kabinet is az eddiginél szigorúbban szabályozná a rövid távú lakáskiadást. A tárcavezető arra is kitért, hogy szerinte az Airbnb nem turisztikai, hanem lakhatási problémakör. Nyilvánvaló, hogy Nagy Márton téved. A kérdés elsősorban a piaci szabadságról szól, másodsorban az idegenforgalomról, s a legkevésbé a lakhatásról. Ami viszont jó hír: a pesti kerületek balos polgármesterei nem kívánják követni a momentumos Soproni Tamás példáját és eszükbe sincs betiltani a lakáshotel-üzletágat.
Befejezésképpen muszáj visszakanyarodni a nyitógondolathoz: a kérdés azért mégiscsak leginkább erkölcsi természetű. "Az én házam az én váram" - az egész civilizációnk a magántulajdon tiszteletére épül. Értem én, hogy a kommunista eszme az irigységből táplálkozik. Értem én, hogy a Szikra Mozgalom szélsőbalos társadalompusztítói minden esetben elégedetten dőlnek hátra, ha sikerül megtorpedózniuk bármilyen gyümölcsöző üzletágat. De a legtöbbünknek azért egészséges a lelke, s nem igazán tudjuk mosolyogva megtapsolni a szimpla rombolást. A Magyar Apartman Kiadók Egyesülete és a Felelős Szálláskiadók Szövetsége a tiltás helyett inkább adóemelést javasol - ez egy tisztességes tárgyalási alap. Sokan a központi korlátozás helyett inkább a horvát modell bevezetését szorgalmazzák; e szerint a társasház lakóinak beleegyezését kell kérni az ingatlan ilyen jellegű üzemeltetéséhez. Mondani sem kell: a lakóközösségi autonómia abszolút egészséges elgondolás; összehasonlíthatatlanul demokratikusabb, mint az egyetemes tiltás.
A lakás otthon, nem szálloda? Egy fenét! A lakás az, amire a tulajdonos használja (feltéve, hogy nem árt vele másnak). Van aki masszőrként, pszichoterapeutaként, vagy jövendőmondóként dolgozik az otthonában, fogadva számos vendégét. Mások kozmetikai szalont, vagy könyvelő irodát működtetnek társasházi lakásaikban. Kinek mi köze hozzá? A kommunisták is jobban tennék, ha kizárólag a saját portájuk előtt söprögetnének. Csináltak már épp elég bajt eddig is.