Trump kapitány ismét a fedélzeten, s igazán szórakoztató végignézni azt a hiszticunamit, amely végigsöpör Amerikán, Európán, s természetesen hazánkat is eléri. Nem vagyok érzéketlen; empátiával tekintek mindazokra, akik ténylegesen szenvednek. Ugyanakkor az alaptalan, infantilis nyivákolást inkább csak megmosolyogtatónak tartom. Már a kétéves kisfiamat is kiröhögtem, amikor ilyesmivel próbálkozott. (Ma tizenhét esztendős, igazán kiegyensúlyozott kamasz. Kizárt, hogy valaha is bármiféle traumát okoztam volna számára.)

"Konkrétan félek." - így kezdte szerdai Facebook posztját egyik (volt) ismerősöm. Pesti, középkorú, bölcsész srácról van szó, aki azonnal törölt az ismerősei közül, miután jeleztem számára, hogy nincs mitől félnie. Bejegyzésében természetesen nem részletezte, mitől is tart igazán (hiszen mit is írhatna?), beérte annyival, hogy felsorolta az összes, százszor elkoptatott negatív jelzőt a bűnözőtől a rasszistáig. Ez utóbbi kapcsán nyilvánvalóan az sem zavarta, hogy Trump támogatottsága a spanyol ajkúak, az ázsiaiak, sőt még az afroamerikai származású szavazók közt is jelentősen nőtt. Az új elnök fasiszta és punktum, hiszen megírta az újság, s megmondta Kamala Harris is... Ugyanez a srác nyáron még arról posztolt, milyen kár, hogy célt tévesztett az a bizonyos lövedék, s csupán Trump fülét találta el. Értjük ezt? Valakit lelőni, mint egy vadállatot, csak mert másként gondolkodik, az tök oké. De mégsem az ilyen balos szörnyetegektől kell óvni a világot, hanem ő maga az, aki fél... Hová jutottunk? Nézem az amerikai demokrata-szavazók hol pityergő, hol dühöngő TikTok videóit, akik úgy viselkednek, mintha Adolf Hitler nyerte volna a választásokat. S miközben jókat röhögök rajtuk, azon tűnődöm: ezek miféle buborékban élhetnek? Velük tényleg el lehet hitetni, hogy az új elnök maga az ördög? Hogy holnaptól máglyára vetik a melegeket, a transzokat, az összes bevándorlóval együtt? Tényleg ilyen brutális agymosásra képes a baloldali média? Tényleg a kétéves gyerek érzelmi szintjén vegetálnak a demokraták toporzékoló hópihe-szavazói? És tényleg ők kívánnak dönteni a világ sorsa felett?

Lássuk csak, mi történt az elmúlt években! Háború Ukrajnában és a Közel-Keleten. Féktelen migráció, megszámlálhatatlan iszlám terrorakcióval kísérve. Kereskedelmi elszigetelődés, gazdasági lejtmenet. És közben brutális agymosás: a háború jobb, mint a béke; a fekete értékesebb, mint a fehér; a cenzúra kívánatosabb, mint a szólásszabadság; a perverz és groteszk világ előbbre való, mint a hagyományos értékek; a transzok és melegek elsőbbséget élveznek a többségi társadalommal szemben... Gyakorlatilag a nyugati civilizáció haláltusáját láthattuk, két lépésre a teljes összeomlástól, ám mindezen jelenségektől nem tart a balos szavazó. Trumptól igen. Miért? Mert fasiszta. Megmondták róla.

Létezik a balos idiotizmusnak más megnyilvánulási formája is, mint a toporzékolás. Egyesek még mélyebbre dugják a fejüket a homokban, s kitartva szektás őrületük mellett, még hangosabban darálják ostoba mantráikat. Ilyen Tompos Márton is, a Momentum aktuális elnöke. Miután posztolt arról, hogy ők maguk ragaszkodnának David Pressman maradásához, rögtön a fenti bölcsességet is sikerült megfogalmaznia. Apáti Bence - saját oldalán - a következőképpen reagált: "Jól van Marcedli, aranyos vagy, hogy így próbálod feldolgozni, hogy vesztett a donorotok, de a nagy lóf@szt fogunk fegyvereket küldeni egy idegen országnak. Tessék szépen férfiasan elfogadni, hogy vége lesz a háborúnak!" A magam részéről csak annyit jeleztem Marci fiúnak, hogy pont ezen attitűdjük miatt párolognak el a maradék szavazóik is - természetesen itt is kitiltás lett szavaim hozadéka. És ez az, ami rengeteget elárul e beteg baloldaliságról: nem tűrik a kritikát, nem engednek teret semmiféle ellenvéleménynek, hiszen akkor érvelniük kéne, nem csupán kinyilatkoztatni. Ha bármiféle kommunikációba bonyolódnának a másként gondolkodókkal, villámgyorsan kiderülne, hogy eszköztelenek, s talán a saját világuk hullana darabokra. Milyen érdekes, hogy a  nemzeti oldalon sehol sem tapasztalom e direkt cenzúrát; az általam ismert közéleti szereplők oldalain szabadon kommentelhet bárki. De azt a hisztiparádét is hiába keresnénk baloldali győzelem esetén, amit jelenleg látunk. A rinyagépek mintha mind egy akolba költöztek volna. Számomra nagyon úgy fest, hogy itt nem csupán a bal és a jobb; a globalisták és a patrióták ellentéte feszül, de mintha csupa éretlen, hisztis kölyköt látnék az egyik oldalon, s jellemzően érett felnőtteket a másikon.

A toprzékolókon és a fanatikusokon túl létezik egy harmadik csoportja a balos szavazótábornak: ők az állandó fintorgók és károgók. Ők azok, akik mindig megpróbálják eljátszani, hogy semlegesek, függetlenek, objektívek, miközben rendre leszavaznak a baloldal jelöltjeire. Bár belül fortyognak, igyekeznek nyugalmat erőltetni magukra, és már most, előre fikázzák az új elnök jövőbeli teljesítményét. Trump nem ér el semmit, nem lesz képes békét teremteni, pláne nem 24 óra alatt. Programpontjai üres ígéretek maradnak, nem fog jobb világot teremteni, sőt... Rajtuk is csak mosolyogni tudok. Évek telnek el úgy, hogy az ő kedvenceik kezében az irányítás, azonban az égvilágon semmit sem várnak tőlük. Biden a saját kertjében eltévedt, de nem érdekes. Harris két mondatot nem tud elmondani súgógép nélkül, de annyi baj legyen. Gyurcsány a legrosszabb kormányfői teljesítményt produkálta a rendszerváltás óta, de nem számít. Karácsony nevéhez sem tapad más, csak pár szaftos korrupciós ügy, meg néhány biciklisáv - és akkor? Az Egyesült Államok új elnökét még be sem iktatták, ám az okos balosok - itthon, Európában és a tengerentúlon egyaránt - már most tudják, milyen pocsék munkát végez majd. Valaki magyarázza el nekem már egyszer, hogy lehet az, hogy a saját jelöltem kapcsán semmiféle elvárást nem fogalmazok meg, az ellenféllel szemben ugyanakkor maximalista vagyok? Nem fordítva volna logikus??

Bizonyára nem én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy bárkit is megnyugtassak, de azért teszek rá egy félénk kísérletet. A magam részéről azt érzem: Trump visszatérésével maradt némi esély rá, hogy megmentsük a nyugati civilizációt. A kijózanodás szemmel láthatóan elkezdődött. Igazán beszédes, hogy kampánya során már Kamala Harris is mellőzte a woke-idiótaságokat; jól látszik, hogy Amerikában egyre kevésbé vevő rá az átlagpolgár. Legalább ilyen sokatmondó, hogy a demokraták csúfos vereségét követően a német kormány is azonnal bukott. Eltelik még egy nap, s Macron Budapesten már egy új, kevésbé bürokratikus Európáról beszél. Elképzelni sem tudom, mitől ne lenne szebb a holnap.