"A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt..." Mindannyian ismerjük a klasszikus jelenetet Bud Spencer és Terence Hill előadásában.  Nekem mindig ez ugrik be, amikor a hazai ellenzékre gondolok. Az LMP, a Jobbik és az MSZP totálisan elfogyott (utóbbi kettőt a DK szalámizta le teljesen); Párbeszéd, Együtt, Magyar Liberális Párt - ezek nem is igazán léteztek. Ebből logikusan az következne, hogy Gyurcsányék egyetlen vetélytársa a Momentum lehet. Jó lenne, ha így lenne, mert ez esetben nem a Demokratikus Koalíció lenne az egyetlen valamirevaló politikai erő az ellenzéki térfélen. Sajnos azonban azt látjuk, hogy Gerencsérék nem sok jelét mutatják az alkalmasságnak. Valójában még a szánalmasan amatőr árnyékkormánynál is inkompetensebb képet festenek.

A rendszerváltás óta eltelt időszak jó pár közéleti csodabogarat kitermelt, mindazonáltal van pár igazi kedvencünk, akiket sosem feledünk. Medgyessyzmusok címmel jelent meg annak idején az MSZP egykori miniszterelnökének 200 aranyköpését tartalmazó könyv. Ennek a jóembernek nem volt igazán erőssége a verbális kommunikáció, megmosolyogtató elszólásai azonban elsősorban nyelvi bakikból, szerencsétlen szóhasználatokból adódtak. Márki-Zay Péter már keményebb dió; nem csak azért, mert ugyanezt a hülyeség-mennyiséget röpke egy év alatt produkálta, de elsősorban azért, mert tőle már nem csupán formai hibákat, de igen súlyos meggondolatlanságokat is hallhattunk. A csúcs azonban egyértelműen Fekete-Győr András, aki egész egyszerűen ostoba, gyakorlatilag alapvető dolgokkal sincs tisztában. Jól emlékszünk parádés mondataira: amikor a napelemparkot atomerőműnek nevezte; amikor arról mesélt, hogy az elektromos rollerét a zuhany alatt tisztította; amikor vitába szállt egy riporterrel, hogy a Liliom utca márpedig a nyolcadik kerületben keresendő... Előfordult, hogy saját életkorát is eltévesztette, máskor fogalma sem volt, hogy hívják az Európai Parlament liberális frakcióját, ahová épp csatlakozni kívántak. Fegyőr politikai karrierálmainak mindenesetre az elhíresült Partizán-riport vetett véget, amelyben a kínos csendek és a hebegés-habogás még a vágott verzióban is sűrűbb volt, mint az értelmes szó. Innentől nem volt visszaút: a miniszterelnök-jelöltek minősíthetetlenül gyenge mezőnyében is az utolsó helyen végzett, s a választási bukta után a Momentum elnöki pozíciójából is távozni kényszerült.

Mondhatnánk, hogy a párt többi húzóarca azért szellemileg sokkal vértezettebb, de távol járnánk az igazságtól. Kerpel-Fronius Gábor kapcsán bőven elég, ha visszanézzük a városház-ügyben Rónai Egonnak adott interjúját az Egyenes Beszédben. Ez a pár perces, elképesztően béna mellébeszélés tökéletesen bemutatja, hogy ez az ember mennyire alkalmatlan a politikai pályára. Gerencsér Ferenc kapcsán érdemes meghallgatni a kancelláriaminiszterrel folytatott Tranzit-vitáját, melyről még a 444 is így számolt be: "Alaposan megpörgette Gulyás Gergely a Momentum elnökét". Donáth Anna képes olyan amatőr módon hazudni, hogy pár nap alatt le is bukik; a Magyarország lejáratására specializálódott Vera Jurová uniós biztossal való rendszeres egyeztetései kapcsán mindenesetre ez volt a helyzet. Cseh Katalin szenvedélyes hangon lopással vádolja a kormányt, mi több: korrupcióellenes jelentést jegyez az Európai Parlamentben, miközben ezzel egy időben az Európai Csalás Elleni Hivatal európai uniós közpénzeket érintő csalás gyanúja miatt folytat vizsgálódást ügyében... Vicc az egész banda.

Klassz lenne menteni a helyzetet azzal, hogy legalább a napi eseményekre frappánsan reagálnak - ám e téren sem terem számukra sok babér. Amikor már a New York Times is arról számol be, hogy a szankciók gyakorlatilag hatástalanok; amikor Josep Borell kül- és biztonságpolitikáért felelős uniós főképviselő is történelemhamisításra kényszerül, mondván: soha nem is számítottak arra, hogy a büntető intézkedések megállíthatják Putyint - a Momentum Mozgalom még mindig a régi nótát húzza, mely szerint a szankciók működnek.

Szánalmas az az intellektus, amelyből mindössze ennyire futja. Világos, hogy egyetlen párt sem kommunikál különösebben cizellált, összetett üzeneteket, de ez azért mindennek az alja. Tegyük fel, hogy a második állítás igaz, és a hazai válságról valóban Orbánék tehetnek. Ebből miként következne az, hogy a szankciók működnek?? Ráadásul Facebook-plakátról van szó, vagyis a párt a saját közönségét szólítja meg ezen a minősíthetetlen szellemi színvonalon. De talán még ennél is van lejjebb:

Ez a bölcsesség Tompos Márton frakcióvezető-helyettes Facebook-oldaláról származik, és igazán sokat mond arról, mennyi intellektuális energiát fektetnek üzeneteikbe a Mozgalom képviselői. Azt ugyanis nem teszi hozzá a szerző, hogy az orosz gépjárműpiac alig 26%-át adják a nemzeti márkák (LADA, UAZ, GAZ), a fennmaradó háromnegyed rész - éves szinten több mint egymillió darab új gépkocsi -  a német, a francia és a távol-keleti autógyárak termékei. Vagyis ha a szankcióknak az volt a célja, hogy a fejlett világ - és ezen belül is elsősorban Európa - saját magát szívassa, úgy igaza lehet a Momentumnak; ilyen értelemben a szankciók valóban működnek...

Ugyanezt a meggondolatlanságot láttuk e héten is. Ahogy az ukrán rakéták földet értek Lengyelországban, Cseh Katalin már posztolta is: "Döbbenetes hír: feltehetően orosz rakéták csapódtak be a NATO-tag Lengyelország területén. Nagyjából olyan messze az ukrán határtól, mint Vásárosnamény. Két ember meghalt, uniós állampolgárok. A kétkulacsos politika ideje lejárt. Most kiderül, hogy a magyar-lengyel, vagy a magyar-orosz barátság az erősebb." Nem sokkal később muszáj volt helyreigazítást közölnie, s valami brutális volt, amit a kommentelőktől kapott. A legtöbben a felelőtlenséget, a hirtelenséget, a szándékos hangulatkeltést kifogásolták; a kedvenc hozzászólásomat mindenesetre ide is ollózom: "A Momentum 3. világháborút akar. Mi nem." Valójában ez a lényeg. Pontosan tudjuk, hogy annál azért Cseh Katkáéknak is több eszük van, mint hogy egy kiszélesedő fegyveres konfliktusnak szurkoljanak. Mégis úgy kommunikálnak, mint akik mesés ajándékként tekintenek egy eltévedt rakétára, s mérhetetlen csalódással veszik tudomásul, ha az mégsem az oroszoktól származik. Pontosan ugyanezt az attitűdöt látjuk a teljes ellenzéki sajtóban, s a fórumozó, fanatikus ellenzéki szavazóknál. Az Orbán-gyűlölet mára olyan szintre hágott, hogy - úgy tűnik - egy újabb világháború sem lenne vállalhatatlan ár azért, hogy elmozdítsák székéből a miniszterelnököt. Pedig látniuk kéne: ez a fajta, a konfliktust éltető és hergelő retorika volt az, amely a Fidesz legutóbbi kétharmadát eredményezte. A józan választópolgár számára egész egyszerűen ijesztő a felelőtlenségnek ez a foka. Tényleg képtelenek tanulni a hibáikból?

Ami azt illeti, számomra a Momentum Mozgalom annak idején nagy ígéretként indult. Fiatalok voltak, liberális és nemzeti arculatot mutattak. A nemzeti máz kopott le a leggyorsabban, majd idővel a liberális eszmeiség is elveszett. (A Facebook-on történő feljelentéseik, a nemzeti konzultáció megakasztására tett kísérletek - ezek mind azt jelzik, hogy a véleményszabadságot sem tisztelik.) A fiatalság mindenesetre még mindig mellettük szól. Szemben a DK kiöregedett, gyűlölködő kommunistáival, illetve az ellenzék további vállalhatatlan figuráival, a Momentum jelöltjei és megválasztott képviselői többnyire jó arcú ifjak; egyiken sem látni Hadházy Ákos őrületét, Szabó Tímea ideggyenge hisztériáját, vagy épp Jakab Péter ijesztő pszichopátiáját. De ennyiben ki is merülnek a pozitívumok. Most vessük össze a Momentum legismertebb arcait a Fidesz ugyanezen generációjával! Dömötör Csaba, Gulyás Gergely, Kocsis Máté, Orbán Balázs, Szíjjártó Péter, Varga Judit... Valami egészen brutális az intellektuális szakadék e két társaság között. Az utóbbiakat hallgatva akár még azt is mondhatja bárki, hogy nem szimpatikus, amit képviselnek, azonban a kompetenciájukat józan kívülálló aligha kérdőjelezné meg. Velük szemben a momentumos gárdát látva már annak is tapsolunk, ha ki tudnak préselni magukból két ép mondatot... Nem állítom, hogy a Momentum Mozgalomnak végképp befellegzett, sőt. Kifejezetten azt gondolom hogy továbbra is ők jelentik az egyetlen alternatívát Orbánékkal szemben. Ám ahhoz, hogy a jövő valódi ígéretévé váljanak, muszáj lesz kinevelni, vagy leigazolni pár intellektuális nagyágyút, mert enélkül nem sokan lesznek, akik rájuk bíznák az országot.