Egy biztos: Luis Rubiales csókja nem fialt szerelmet, sem egyéb gyönyört. Hároméves eltiltás lett a jutalma...
Még augusztus 20-án történt, hogy a spanyol női labdarúgó válogatott megnyerte a VB-t. Nagy volt az öröm, az aranyérmes csapat labdarúgó-szövetségének elnöke a döntő után személyesen és szenvedélyesen gratulált a lányoknak, végigölelgetve őket. Egyikük - Jenni Hermoso - még szájra puszit is kapott. Ezt a borzalmas bűntettet nem nézte jó szemmel a világ - a FIFA fegyelmi bizottsága október 30-án meg is hozta ítéletét: Rubialest három évre eltiltották a futballhoz kapcsolódó mindennemű tevékenységtől.
Kezdjük az elején: az elnök valóban hibázott. Nyilván nem a szájra puszival, abban az égvilágon semmi nincs. Léteznek olyan kultúrák, amelyben ez egy tökéletesen bevett üdvözlési forma, mindenfajta szexuális felhang nélkül, de ezt most tegyük is zárójelbe! (A lenti képen a focista leányzó a bátyjának ad szájra csókot. Aligha szexuális gesztusként éli meg...) Maradjunk mindenesetre annál az általánosabb narratívánál, mely szerint a szájra adott puszi az érzékiség eszköztárába tartozik. Na és? Ha ugyanez a jelenet egy bár félhomályos szegletében történik a meccs utáni ünneplés során, senki egy szót sem szólt volna. Csakhogy itt kamerák tucatjai rögzítették a csókot, s abban az álszemérmes, képmutató világban, amelyet a 21. század épít, egy magas rangú vezető aligha viselkedhet úgy, ahogy a szíve diktálja. A tette önmagában ártatlan - ha egy játékfilmben látjuk, még szívmelengetőnek is mondanánk - a hibát mindössze azzal követte el, hogy támadási felületet nyitott. A hiénák persze azonnal le is csaptak rá.
JENNIFER HERMOSO ÉS BÁTYJA, MARR RAFA
Ami először eszembe jutott a hírt olvasva: a leányzó igazán lehetett volna nagyvonalúbb. Látjuk a videón: ő is viszonozza az ölelést, s ha a csóktól nem is igazán tudott kitérni, nem tűnik úgy, mintha nagyon kiakadt volna. Ahogy a többi csapattársa sem: ugyanúgy ölelkeznek tovább az elnökkel, a felháborodás, az undor, az idegenkedés legkisebb jele nélkül. Jenni Hermoso simán nyilatkozhatott volna úgy, hogy nincs ebben semmi, a felfokozott öröm pillanatai voltak ezek, s hogy nincs benne rossz érzés az elnök iránt. De nem ezt tette. Úgy fogalmazott: "a csók rontotta az imázsát", illetve: "nem tisztelték." Beszarás. Én nem tudom, mi viszi rá a nőket arra, hogy utólag felháborodjanak olyasmin, ami a történés pillanatában még egyáltalán nem jelentett gondot. Gyanítom, hogy a legtöbb ilyen ügy hátterében akad pár bajkeverő, akik alaposan felpiszkálják az érintettet. Simán el tudom képzelni, hogy a focista amazonnak jól telebeszélték a fejét, s talán ma már szent meggyőződése, hogy erkölcsileg helyesen jár el, jó ügyet szolgál, a büntetés igazságos és méltányos, valamint hogy nők ezreivel tesz jót ezáltal. Javaslom a kedves férfi Olvasóknak, hogy próbálják utánozni Rubiales tettét: egy házibuli önfeledt pillanatában megölelve, majd szájra puszit adva valamely ismerős lánynak. Mondom a reakciókat: Lesz, aki elhúzza a fejét. Lesz olyan is, aki hagyja. Talán még olyan is előfordul majd, hogy egy gyors pofon, vagy tökön rúgás lesz a válasz. De többnyire vigyorgás. És borítékolom: egyetlen olyan nőt sem talál senki, akinek percekkel, órákkal, vagy napokkal később jut majd eszébe, hogy micsoda skandalum történt. Pláne olyan, aki feljelentést tesz ezért. A csajok többnyire nem ilyen ütődöttek, és igazán szégyenteljes az, amikor a feminista tábor totális idiótának kívánja beállítani a női társadalmat, mondván: akkor és ott még azt sem tudják felfogni, mi is történt velük valójában.
Ismerjük a történelmet: a nőket számtalan megaláztatás érte. A rabszolgatartás egyik fő motivációja az olcsó és mindig kéznél lévő ágyasok biztosítása volt. Jelentem: eltöröltük a rabszolgaságot. A kisebb-nagyobb törzsi háborúk, rabló hadjáratok célja elsősorban ugyancsak az asszonyszerzés lehetett. Jelentem: a civilizált ember ma már elítél minden fegyveres konfliktust. Az uralkodók, a népvezérek, az elöljárók a történelem nagy részében - nyíltan, vagy kevésbé nyíltan - komoly háremet tartottak. Hammurapi, a babilóniai király parancsát több ezer feleség leste. Ekhnaton egyiptomi fáraó háromezer-tizenhét ágyassal múlathatta idejét. Nérónak mobil bordélyházakat állítottak, ha utazásra indult. Jelentem: Nyugaton ma már nem divat a poligámia. Valójában minden jóérzésű ember örömmel üdvözli, hogy a modern világban a nemek tökéletesen egyenjogúak és hogy tiltjuk a fizikai erőszak minden formáját. No de nem elég ennyi? Meddig kell még hátrálnia a férfiaknak? A feminista korszellem meddig csicskítja még a hímeket? Miért kell a macsóság minden létező elemét elfojtani? A Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöke önfeledt volt, spontán és meggondolatlan. Legyen az a cél, hogy kiöljük magunkból és a világból az önfeledtséget? Tényleg azt szeretnénk, hogy az északi népek karót nyelt ridegsége győzedelmeskedjen a déliek életöröme felett? Ha van valami, amit minden férfinek meg kell tapasztalni legalább egyszer az élete során, az az, hogy ő maga is rocksztár, ő maga is az élet császára, hogy megkaphat bárkit, akit akar - még akkor is ha mindez illúzió, vagy erős túlzás csupán. Luis Rubiales szemmel láthatóan ebben a flow-ban lubickolt aznap, ez pedig feminista szemmel nézve megbocsáthatatlan. Ha rajtuk múlna, egyetlen férfi sem élné át ugyanezt sohasem.
FEMINISTA TUDATFORMÁLÁS MINDEN FRONTON
Arról mindeddig nem is szóltunk, hogy ez az új prüdéria micsoda torz aránytalanságot hoz létre. Ha egy focista kifejezetten durva szabálytalanságot követ el, rendszerint kap egy piros lapot, majd néhány meccses eltiltást. De ennyi. A karrierje nem törik ketté, még abban a hónapban újra a pályán látjuk. Pedig olyat tett, ami megengedhetetlen. Amit valóban tövestül kéne kiirtani. Ugyanígy: a migráns hátterű erőszaktevők tettei felett éveken át szemet hunyt a nyugati közvélemény. Luis Rubiales mindezekkel szemben egy ártatlan szájra pusziért kap hároméves (!!!) eltiltást. Mégis hol élünk, a középkorban? Miért nem viszi el azonnal a spanyol inkvizíció?
Nem hiszem, hogy a metoo-val jó irányba fordult volna a történelem. Az ismert, hatalommal bíró férfiak megfélemlítése a legjobb forgatókönyv szerint óvatos képmutatást hoz csupán, semmi egyebet. Undorító világ lesz, ha a kukába hajítjuk 1968 minden pozitívumát, s míg a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és queerek büszkén pózolhatnak a pride-on, addig a heterók csak fű alatt mernek majd flörtölni egymással. De ez a legkevesebb. A rosszabb forgatókönyv az, amikor valóban sikerül is megfélemlíteni a csúcsragadozókat. Körülbelül az lesz a történelem vége. Hiszen tudjuk: közvetve, vagy közvetlenül, de mindig, mindent a nőkért teszünk. A nők miatt hajtunk, miattuk vágyjuk a pénzt, a hatalmat, a hírnevet. Ha egyszer kialszik belőlünk e vágy, ha már nem lesz miért nagyot alkotni, úgy tényleg megnézheti magát a világ.
