A múlt héten Vásárhelyi Mária adott interjút a Klikk TV számára. A szokásos, brutális hazugságok mellett ezúttal néhány használható gondolatot is kaptunk a baloldali szociológustól.

A beszélgetés első témája - ki is lehetne más - Magyar Péter. „Rémülten és csodálkozva figyelem, hogy a baloldali és liberális szavazók egy része egy olyan embert támogat – majdnem fenntartások nélkül –, akinek alig van olyan mondata, amivel amúgy egyetért egy baloldali-liberális ember." A felvetés abszolút helyénvaló, jómagam csupán azon álmélkodom, hogy Vásárhelyi Mária miféle képet ápol magában a magyar választópolgárok kapcsán. Talán elvárható volna egy szociológustól, hogy reálisan lássa a társadalmat... Ezzel szemben úgy kommunikál, mintha a progresszív-balliberális irányzat valami hihetetlen tömegeket vonzana hazánkban. Mintha Magyar Pétert a woke vallás elkötelezett hívei emelték volna magasba. Emlékezzünk csak: 2016-ban a migráció kapcsán tartott népszavazást az ország, melyen az érvényesen voksolók 98%-a bevándorlásellenes választ adott. 2022-ben a gyermekvédelem került terítékre, ezúttal 93-95% utasította el a progresszív álláspontot. Vásárhelyi Máriának tudnia kéne, hogy a magyar társadalom - szinte párthovatartozástól függetlenül - meglehetősen józan és konzervatív e kérdések tekintetében. Nem véletlen, hogy a Momentum lenullázta magát, s hogy a DK-MSZP-Párbeszéd hármas fogat összesen 8%-kal büszkélkedhet az EP-választások után. Nagyságrendileg ez az a bázis, amely ténylegesen baloldalinak, avagy balliberálisnak mondható. Az ország 90%-a semmilyen formában nem kér a Nyugaton oly divatos woke-őrületből.

Ahogyan téves volt az a vágyvezérelt mantra is, hogy a TISZA Párt szavazói elsősorban kiábrándult fideszesek lesznek, ugyanúgy ostobaság az is, hogy Magyar Pétert olyanok támogatják, akiket elvi baloldaliság jellemez. Mivel a 30%-ot learató szektavezér a lényeges kérdések kapcsán - háború, migráció, gender, szuverenitás - gyakorlatilag ugyanazt képviseli, mint a kormány, így arra kell következtetnünk, hogy Orbán politikai irányvonala kifogástalan, csupán személye megosztó. Ha ehhez hozzátesszük, hogy immáron több mint harminc éve folyik ellene a szisztematikus karaktergyilkolás itthon és nemzetközi szinten egyaránt, úgy azon kell csodálkoznunk, hogy ekkora ellenszélben miként tudott minden választást fölényesen megnyerni az elmúlt 18 esztendőben. "Nem hiszem, hogy ezzel a koncepciótlan, ide-oda kapkodó, igazából tartalmatlan politikával hosszú távon felszínen lehet maradni, őt egy politikai divatjelenségnek gondolom. A kilátástalanság és reménytelenség termékének látom őt" Egy percig sem vitatkozom Vásárhelyi Máriával, de a megfelelő következtetéseket azért nem árt levonni. A TISZA Párt hívei elsősorban protest-szavazók, akik nem valami mellett, hanem kifejezetten Orbánnal szemben foglalnak állást. Nem feltétlenül igényelnek tartalmas, elvi politizálást, de ha mégis, az a legkevésbé se a woke-progreszió jegyében foganjon.

A beszélgetés végén a baloldali ellenzékre terelődött a szó: "Általában helyesnek tartom a múlt tisztázását, hogy elmondjuk, szerintünk mi történt mondjuk 2006-ban, vagy mi történt 2010-ben, hogy ki a felelős azért, hogy így alakultak a dolgok." Ezzel csak egy a baj. Bárki, aki eddig ezt megtette, politikai értékválasztástól függetlenül minden esetben ugyanarra jutott: Gyurcsánynak - aki annak idején hajlandó volt a rendőrterror eszközéhez nyúlni a tüntetőkkel szemben - távoznia kell a közéletből. Ezzel viszont a baloldaliság utolsó helyőrsége is megszűnne hazánkban, amit személy szerint abszolút üdítőnek tartanék, ám alig hiszem, hogy Vásárhelyi Mária egy ilyen világról álmodna. Egyébként is, sokszor, sok helyen elmondta már - és ezzel sem igazán lehet vitába szállni -, hogy a DK egyet jelent Gyurcsánnyal, hogy Fletó nélkül nincs Demokratikus Koalíció. Sőt mondott olyat is idén tavasszal, még a Friderikusz Podcast vendégeként, amit rajta kívül csak kevesen tudnának rezzenéstelen arccal előadni: "Én azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc egy demokrata, Orbán Viktor meg abszolút nem egy demokrata, és aki nem érzi ezt a különbséget, abban nincs érzékenység." Vicces. A kérdés innentől már csak az, hogy ezzel a végtelenül elfogult, önbecsapó attitűddel miféle szembenézést vár 2006 kapcsán.

Ha már a bevezetőben brutális hazugságokat említettem a múlt heti riportot illetően, úgy ne menjünk el szótlanul ezek mellett sem. "Föl sem fogjuk, hogy milyen iszonyatos seb a magyar társadalom testén, hogy innen elment egymillió ember, ebből az országból." Vásárhelyi Mária persze - a baloldali gondolkodókra jellemző módon - csupán dobálózik a légből kapott számokkal, nem tesz mellé időintervallumot. Így aztán legfeljebb csúsztatásról beszélhetünk, hiszen lehet, hogy a Rákóczi-szabadságharctól kezdi a számlálást... Mi azért maradjunk a tényeknél: 2010 óta összesen 326 ezer nemzettársunk vándorolt ki Magyarországról. A népességfogyás ugyanebben az időszakban ennél valamivel kisebb: 249 ezer fő. Én nem állítom, hogy az idegen földön szerencsét próbáló, évi 23 ezer fő jelentéktelen embertömeg volna. De azt sem gondolnám, hogy az érintettek elsősorban politikai okból távoznak; hogy a társadalom legképzettebb rétegét jelentenék; hogy sosem térnek vissza; vagy hogy egyáltalán bármi gond lenne azzal, ha valaki a világlátás és a magasabb bér reményében néhány évet külföldön tölt.

"A média 90%-a az ő kezükben van."  - állítja Vásárhelyi Mária a kormányoldalra célozva. A valóság ezzel szemben az, hogy folyamatosan nő a kormánykritikus médiumok száma. Míg 2010-ben mindössze 36 - politikailag releváns - ellenzéki hangvételű felület működött Magyarországon, mára ez a szám 61-re hízott. A felmérések szerint 5,6 millió hírfogyasztóhoz jutnak el a baloldali sajtóhírek, míg a kormánypárti üzenetek csupán 5,1 millióhoz. Telex, HVG, 24.HU, 444, RTL Klub, Népszava, Partizán, Klubrádió... miről beszélünk?? (A konzervatív médiatúlsúlyról szóló hiszti különösen megmosolyogtató mostanság, amikor Brüsszel már nyíltan zsarolja Elon Muskot, hogy vezessen be cenzúrát, s billentse a hírfolyamot a progresszívek javára. „Az Európai Bizottság törvénytelen alkut ajánlott az X-nek: ha hajlandó vagyok szép csendben cenzúrázni a bejegyzéseket és ezt senkinek sem árulom el, nem fognak megbírságolni” - írja a közösségi oldal tulajdonosa.)

Természetesen menetrendszerűen érkezik az elmaradhatatlan vádpont: a Fidesz goebbelsi kommunikációt folytat... A gond csak az, hogy amikor két kommunista beszélget, ők sosem fogják megkérdezni egymástól, hogy mi is a baj ezzel. A goebbelsi propaganda ugyanis nem több, mint marketingtechnika, melyet mindkét térfélen nagy előszeretettel használnak. Átkeretezés (túlóratörvény helyett rabszolgatörvény, a Fidesz a pedofilok pártján áll stb.), majd a lebutított üzenet sűrű ismételgetése. Ennyi az egész. Világos, hogy egy értelmiséginek, aki elsőre is megérti a szót, igen fárasztó ez az óvodás beszédmód. De kár fintorogni, ha a választópolgárok többségénél ez a módszer az, amely a leghatékonyabb. Ha már valódi problémát keresünk, érdemes inkább a tartalomra koncentrálni: valós-e az üzenet, avagy tömény hazugság? Amikor az ellenzék rabszolgatörvényre keresztelte át a túlóratörvényt, rendkívül messze járt a valóságtól, ám az ötlet igazán kreatív volt és egy kicsit sem bántó. Amikor azonban az "Isten? Haza? Pedofília!" kampány indult, ez már olyan szinten volt hazug és gyomorforgató, hogy még az ellenzék soraiban is megbotránkozást keltett. Amikor a baloldal a Fideszt vádolja goebbelsi propaganda folytatásával, az első, amit vizsgálniuk kéne, hogy maga a tartalom igaz-e. Jómagam készséggel elismerem, hogy a kormánykommunikáció jellemzően lebutított és primitív, de egyetlen esetre sem emlékszem, amikor hamis állítást vertek volna nagydobra. 

A mögöttünk álló 14 esztendőt százféle módon elemezhetjük és méltathatjuk. Egy fontos aspektusról azonban ritkán esik szó. Amíg a fényességes Nyugaton a woke-progresszív narratíva lassan mindent átfest és bekebelez, addig Magyarországon egyre szűkül az igény a balliberális gondolatra. (Hol van már az MSZP-SZDSZ kétharmad...) Ma már az Orbán-gyűlölők sem kérnek belőle. Szószólója, képviselője több is akad a kelleténél; szavazóbázisa, reménye és jövője azonban alig-alig van már e világlátásnak. Nem véletlen Vásárhelyi Mária pesszimizmusa: lassan egymaga marad.