Päivi Räsänen egy Bibliával a kezében lépett a tárgyalóterembe. Gondolta volna bárki is az elmúlt kétezer esztendőben, hogy ez egyszer majd provokatív cselekedetnek számít Európában? Január végén indult a finn exbelügyminiszter ügyének tárgyalása. A bűne főbenjáró, rút és iszonyatos: 2019-ben idézni mert a Szentírásból...

"Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén…" - posztolta Pál apostol szavait a kereszténydemokrata politikusnő a Twitteren, s ez a vádirat szerint a meleg kisebbség elleni gyűlöletkeltés alkalmas eszköze.

Jómagam az elmúlt pár év során vagy félszáz bejegyzést írtam, melyekben keresztény dogmákat, bibliai tartalmakat kritizálok, meglehetősen kendőzetlenül. Mondjuk ki: a Szentírás - néhány kivételesen jó könyvtől, például az evangéliumoktól eltekintve - tele van bődületes ostobaságokkal. Pál apostolt különösen nem kedvelem, ő aztán tényleg élen jár az őrületben. No de soha meg sem fordult a fejemben, hogy a Biblia olvasását, idézését, tartalmának hirdetést büntetni vagy tiltani kéne. Ez egy teljes agyrém. Ennél talán már csak az durvább, ahogy a progresszívek igyekeznek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az Amerikai Népszava Miért nem keresztényüldözés a finn homofób képviselőnő esete? című cikke a következőt állítja: "Päivi Räsänen a Twitter közleményével nem a keresztény tanítást ismertette, amikor egy igét kiragadott a Róma levél egészéből, amely egy folyamatot ír le a bűnbeeséstől a következményeken át a hitből való megigazulásig, a kegyelemből kapott megváltásig, a törvény megtartása nélkül. A képviselőnőt egy rendes egyházi bíróságnak még eretnekség, a kereszténység meghamisítása miatt is felelősségre kellene vonnia, mert az evangélium igazságát elferdítette, amikor a történeti leírásból kiemelt egy részt, és elhallgatta azt, hogy ehhez képest mit jelent a megváltás, az üdvösség." Ugyanezt a vonalat képviseli a finn államügyész is: "A főáramú kereszténység megérti, hogy a Bibliát történelmi, társadalmi és kulturális kontextusban kell értelmezni. Miért értelmezi szó szerint a homoszexualitásról szóló részeket?" Már az önmagában parádé, hogy egy szélsőbalos sajtóorgánum, s ugyanígy a vád képviselője bibliaórát tartanak. Túl a röhögésen azonban érdemes reagálni a fenti érvelésekre. A cudar valóság az, hogy a Biblia szellemisége kifejezetten homofób. Szó sincs arról, hogy a megvádolt politikusnő kiragadott volna egy mondatot az azzal ellentétes szövegkörnyezetéből. A Szentírás bármely könyvében, ahol a heteroszexuálistól eltérő magatartás említésre kerül, a hangvétel mindenütt határozottan elítélő. "Ha valaki férfival hál együtt úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk." (Leviták könyve 20,13). "Asszony ne öltözzék férfiruhába, s férfi ne használjon asszonyi ruhát: mert utálatos Isten előtt, aki ilyesmit tesz." (Második Törvénykönyv, 22:5). Lehet tehát támadni a Bibliát, sőt magát a keresztény vallást is. Ez abszolút jogos volna, amennyiben a homofóbia üldözendő, csakhogy annyira azért nem tökös a progresszív vonal, hogy frontális támadást indítson. Inkább csak sunyin és gyáván nekimennek annak, aki épp idéz az Írásból. Talán így a többieknek elmegy a kedve az ilyesmitől, s végül magától múlik ki a vallás... (A korrektség kedvéért: Jézus valóban sehol sem beszél a homoszexualitásról. Aki az evangélium igazságát elferdíti, az nem Päivi Räsänen, hanem maga Pál apostol. No de mind a páli levelek, mind az Ószövetség szerves részét képezik a keresztény Bibliának. Valóban komoly ellentmondások feszítik a Szentírást, de ez nem a finn politikusnő bűne, hanem azoké, akik sok száz évvel ezelőtt szerkesztették.)

A dilemma lényege mindenesetre a szokásos: létezik-e szólás- és vallásszabadság? A vád: megsértettek egy közösséget. Oké, fogadjuk el, hogy a politikusnő posztja sértő. Menjünk tovább: fogadjuk el igazságként, hogy a meleg közösség ténylegesen sértőnek is gondolja. Lépjünk még eggyel beljebb: higgyük el azt is, hogy szándék maga is a puszta sértegetés volt. ÉS AKKOR MI VAN??? Amikor a Fradi B-közép skandálni kezdi, hogy "mocskos lilák", az vajon miről szól, ha nem a vegytiszta sértegetésről? Elegáns dolog ez? Nem igazán. Joga van bárkinek suttyó módon viselkedni? Naná. Vajon az lenne az üdvös, ha ilyenkor a teljes lelátót bilincsben vezetnék el? Micsoda beteg, mimóza, élhetetlen világot építenénk? Pedig ha belegondolunk, Újpest-szurkolónak lenni - az egyetemes morál tekintetében - ugyanolyan neutrális állapot, mint a homoszexualitás. Egy Ferencváros-szurkoló szemében persze ez lehet sátáni attitűd, ahogyan egy keresztény is tekinthet bűnként a homoszexualitásra. A punkok mindig is utálták és sértegették a diszkósokat; a Real Madrid szurkolói a Barca-drukkereket, a dékások pedig a fideszeseket. Vágjunk mindenkit sittre, aki valaha is megsértett bármilyen közösséget? Vagy csupán a melegek számítanak érinthetetlennek? Mi az Isten folyik itt??? Érdemes figyelnünk a védőügyvéd szavaira: "Az Emberi Jogok Európai Bírósága kijelentette, hogy az erős, sőt egyesek által sértőnek talált nyelvezet nem lehet ok a verbális megnyilvánulás kriminalizálására. Ellenkező esetben ez minden politikai diskurzus elhallgatásához vezetne." Hogyhogy erre az elemi igazságra újra és újra fel kell hívni a figyelmet?

Az ügyész álláspontja: "A cselekedet elítélése azt jelenti, hogy elítéljük a személyt. Helytelen, ha Räsänen arra hivatkozik, hogy szereti (homoszexuális) felebarátját, de nem annak bűnös viselkedését." Egészen döbbenetes, hogy adófizetői pénzéből ilyen idiótákat tart el a finn állam. Szinte hihetetlen, hogy a vád képviselője még az elemi szintű morállal sincs tisztában (márpedig az első mondat erről árulkodik). A keresztény etika ismeretét természetesen nem lehet számonkérni rajta, és ezzel párhuzamosan ő sem vizsgálhatja, s nem kérheti számon annak betartását másokon. Ez egy totális nonszensz, az elmeháborodottak paradicsoma. A legközelebb majd egy laposföld-hívőt fognak beperelni, azon vitatkozva a bíróságon, hogy vajon Új-Zéland jelenti-e a világ végét, ahonnan lábunkat lelógathatjuk a végtelen űrbe, avagy a Tűzföld? Ostoba és tökéletesen értelmetlen maszatolást látunk, miközben a kérdés végtelenül szimpla: él-e még a szólás- és vallásszabadság? Ha igen, úgy nincs per. Ha nem, úgy nyíltan fel kell lépni a keresztény vallás ellen. Ocsmány egy húzás lenne, de legalább következetes.

Millióan milliószor elmondták már: a kereszténység elmúlt kétezer esztendejéhez számtalan bűn tapad. Eretneküldözések, inkvizíció, keresztes háborúk... No de ennek már jó ideje vége, mi több: II. János Pál pápa bocsánatot is kért mindezekért. (Olyan ez, mint a rabszolgatartás, vagy a nők elnyomása. Igazuk van azoknak, akik ezeket kifogásolják, de ez már a múlt, túl vagyunk mindezen.) Vajon jobb lett a világ, hogy az egyház már nem rendelkezik semmiféle elnyomó hatalommal? Feltétlenül. Vajon tökéletessé vált ezáltal a világ? Nyilvánvalóan nem. Vajon ami maradt a vallásból - dogmák és rituálék -, az mind igaz és fenséges? Egy fenét. No de mi közünk hozzá? Tényleg a keresztényüldözés a megfelelő válaszreakció az egyház múltbéli, régen hátrahagyott bűneire? Egy felekezet, egy szekta, egy eszme, egy hitrendszer jelenthet valós veszélyt a társadalomra (elsősorban ha erőszakot és terrorizmust hirdet), és ebben az esetben fel kell lépni ellene. De az nem megy, hogy kívülről, a saját szájízünk szerint értelmezünk és alakítgatunk egy kétezer éves vallást. Tehát: vagy (liberális módon) tűrjük, hogy mindenki abban higgyen, amiben akar, vagy (diktatórikus módon) felszámolunk minden olyan felekezetet és ideológiát, amely a társadalom egyes csoportjaira nézve sértő, vagy akár veszélyes lehet. Ez esetben azonban az iszlámmal és a kommunizmussal kellene kezdeni.

"Finnországban a bíróság először dönt arról, hogy a Biblia verseire való hivatkozás bűncselekménynek minősülhet-e, illetve kerülhetünk-e a Biblia és a vallási meggyőződésünk miatt bíróság elé. Tehát az esetem precedensértékű Finnországban és egész Európában. Ez példa nélkül való, történelmi pillanat." - vallja Päivi Räsänen. A magam részéről azt gondolom, szinte mindegy is, milyen ítélet születik majd. Már az a tény, hogy egy ilyen ügy az igazságszolgáltatás elé kerül (és a bíró nem hajtja el az ügyészt a fenébe, hogy keressen magának tényleges bűntetteket), egyértelmű jelzése annak, hogy a finn társadalom letért a liberális demokrácia útjáról, s egyenesen visszasétált a középkorba. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy a keresztény vallásnál százszor bigottabb, homofóbiáját a tettlegességig vivő iszlám mikor kerül majd terítékre. Van rá egy fogadásom, hogy látunk-e valaha is megvádolt muszlim politikust, vagy imámot a finn bíróságon, aki a Koránból idézett.